Körülbelül huszonöt év alatt sikerült ezt elérnünk, a tíz százalékról negyvenre emelkedést. Bármelyik szakértőt kérdezzük, a jóslata egyértelmű: az arány még tovább fog emelkedni – s a tények sajnos azt mutatják, hogy igaza van, akkor is, ha ő maga azok közé a szülészek közé tartozik, akik szívesen kísérnek még természetes szüléseket.
Hogy állunk most ezzel a negyven százalékkal világviszonylatban? Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világátlag 19 százalék. Számtalan elemzés született arról, hogy vajon a császárarány növekedése egyértelmű előnyökkel jár-e a születés körüli magzati- és csecsemőhalálozás és az anyai halálozás csökkentése révén. A számítások eredményeképpen úgy tűnik, éppen ez a 19 százalékos határ az a pont, ami felett további előnyök nem várhatók a császárarány növekedésétől, ám gyakoribbá válhatnak olyan jelenségek, amelyek ugyan nem járnak sem a baba, sem az anya halálával, de a műtét kellemetlen szövődményei közé tartoznak. A fejlett országokban mindenütt javulnak a halálozási mutatók, de ez nem a magas császárarány, hanem a színvonalas egészségügyi ellátás, a jó várandósgondozás, a jólét következményei. Európán belül sem egységes a kép: Svédországban 17 százalék, az Egyesült Királyságban 25 százalék, Cipruson 52 százalék – és mi is ez utóbbi felé tartunk. Érdekes adat az is, hogy vajon a császármetszések mekkora hányada előre tervezett, azaz “programozott”: Finnországban és Norvégiában 6,6 százalék, Cipruson 38 százalék, míg Romániában a sürgősségi császárok aránya meglepően magas: 33 százalék.
Való igaz, hogy az anyák kis hányada maga kéri a császármetszést, s az is igaz, hogy a császármetszés egyfajta “jogi védekezési formává” változott, mintha jogi szempontból a császármetszés lenne a bizonyítéka annak, hogy az orvos mindent elkövetett a jó kimenetel érdekében. Miközben a természetes szülés a köztudatban és az orvosi gondolkodásban is egyre inkább kiszámíthatatlan, hosszadalmas, túlzottan kockázatos vállalkozásnak számít. Tényleg ezt kívánjuk a gyerekeinknek, a lányainknak?
A “Másállapotot a szülészetben” mozgalom felvonulásán részt vevő családok 2016. március 20-án változást sürgettek. Olyan szülészeti ellátást szeretnének, amely hozzásegíti a nőket a lehetőség szerint természetes szülésélményhez, nem választja el egymástól az anyát és az újszülöttet, egyszóval támogatja a természetes folyamatokat, ameddig csak lehetséges.
És mire számíthatnak azok, akinek egyszer már volt császármetszésük? Vajon szülhetnek még természetes úton? Erről ITT OLVASHATSZ.
Újra és újra viták dúlnak arról, természetesen az érintett anyák körében arról, hogy egyszerűbb, könnyebb-e így szülni. A vélemények nagyon különbözőek lehetnek attól függően, hogy kiben milyen előzetes elképzelések voltak a szülésről. Sajnos a szülésre felkészítő tanfolyamokon nem sok szó esik arról, mire számíthat az, akinek császármetszése lesz. Erről ITT OLVASHATSZ.
