A terhességeknek csak egy részéről mondható el, hogy kifejezetten tervezik a párok. Van, ahol a babát már nagyon várják, ezért tudatosan, esetleg orvosi segítséggel készülnek a fogamzásra. Jó részük azonban váratlan eseményként következik be.
Szerző: Csörgő Andrea perinatális szaktanácsadó
Akár krízist is jelenthet
A váratlan gyermekáldás önmagában még nem feltétlenül okoz krízishelyzetet, mégis fontos beszélnünk arról, miben különbözik ez a tervezett gyermekvállalástól és hova, kihez lehet segítségért fordulni.
Amikor minden „borul”
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a nők sokféleképpen élik meg fogamzóképes éveiket, vagy akár a menstruációt, könnyen belátható, hogy a várt vagy kevésbé várt terhesség bekövetkezése is sokféle helyzetben érheti őket, nehézségekkel, vagy éppen bizakodással, kételyekkel kísért örömmel. Aki szándékosan nem tesz valamilyen módon a fogamzás ellen, az tulajdonképpen fenntartja annak a lehetőségét, hogy bármikor teherbe essen.
Ebben az értelemben minden ilyen fogamzás tudatosnak tekinthető. Azonban feltétlenül különbözik a kifejezetten tervezettől, hiszen a gyermeket tervező párok gyakrabban tekintenek előre, a következő hónapokra, évekre, és biztosabban tudják, vagy legalábbis sejtik, milyen változásokat jelenthet majd életükben a szülővé válás.
Nem várt ajándék
Nem tervezett baba érkezésekor viszont rövid és hosszú távon is felborulnak a tervek, és elképzelhetetlennek tűnik, hogyan lehet megbirkózni azzal a változással, amit a terhesség, a gyerekvállalás jelent. A hullámzó lelki állapot ilyenkor természetes.
Elvárások és tabuk
A nőkre különösen nagy terhet ró, hogy sok tekintetben meg kell felelniük a társadalom és a szűkebb közösség elvárásainak, miközben igyekeznek saját életüket is igényeik szerint alakítani. Ráadásul kifejezetten ártalmas az, hogy az anyaságra, a gyerekszülésre mint a női élet kiteljesedésére tekintünk – de úgy, hogy közben minden negatív érzés, ami ehhez kapcsolódik, tabunak számít.
Kétségek? Ez természetes!
A várandósság kilenc hónapja nem csak testi változásokkal jár. Ebben az időszakban természetes a bizonytalanság, a kétely.
- „Miért pont most?”
- „Mi lesz most velem?”
- „Nem vagyok felkészülve az anyaságra.”
- „Szerettem volna gyereket, de nem most.”
Szinte minden nőben felmerülnek ezek a gondolatok, attól függetlenül, hogy a gyermekvállalást később mennyire örömtelinek éli meg.
Az írás folytatását itt olvashatod:
