Külföldön élő, vegyes családok életében gyakran merülnek fel kérdések a gyermekek két- és többnyelvűségével kapcsolatban, és nem ritkák bizonyos tévhitek sem. Ezekről beszélgettük dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvésszel, a többnyelvűség szakértőjével.
Szakértő: Dr. Csizsár Rita alkalmazott nyelvész, többnyelvűség szakértő, szerző: Szále Kata
Hogyan tartható fenn hosszú távon a két- vagy többnyelvűség?
A két- és többnyelvűséget könnyebb kialakítani, mint hosszú távon fenntartani. Talán ezért nevezte ezt egyik nyelvész kolléga „láthatatlan munkának”. Mire van szükség hozzá a szülők részéről? Címszavakban: időre, kitartásra, következetességre, találékonyságra, szervezőkészségre, önbizalomra, és esetleg némi pénzre – hosszú éveken át.
És részletesebben?
Az óvodáskorú gyerekek szüleinek többsége idővel rádöbben:„kevés vagyok egyedül”. Ám a különféle közösségi összejövetelek – magyar óvoda, játszócsoport, iskola, baráti társaság, cserkészet stb. – remek alkalmat kínálnak gyermekünknek a nyelv rendszeres használatára. Ugyanakkor a munkánkat nehezíti pl. a nyelvfelejtés.
A környezet nyelve kártyanyelven szólva „mindent visz”. Részint, mert ezt a gyerek az évek folyamán sokkal több órában hallja és használja, részint azért, mert a mindenkori helyi nyelvnek nagyobb a presztízse. Így aztán a szülőnek az a fő feladata, hogy minden erővel azt a nyelvet támogassa, amit a gyerek környezetében nem használnak.
Milyen tévhitek nehezítik a többnyelvű családok mindennapjait?
Magyar nyelvű könyvemben hosszú listát állítottam össze a leggyakoribb tévhitekből, álljon itt most csak néhány. Nem igaz például, hogy a kétnyelvű gyerekek automatikusan később kezdenek el beszélni, mint egynyelvű társaik. Az sem igaz, hogy a kétnyelvű gyerek egyik nyelvet sem tanulja meg rendesen, vagy hogy az otthoni nyelv hátráltatja az óvoda, iskola nyelvének elsajátításában. Erre alapozva szokták az óvónők vagy a gyermekorvosok – tévesen – azt a tanácsot adni a szülőknek, hogy a saját nyelvük helyett otthon is inkább az óvoda nyelvét beszéljék a gyerekkel. Valójában épp a fordítottja igaz: ha a gyereknek jó alapjai vannak a családi nyelvében, gyorsabban boldogul majd az új nyelvvel is. Laikusok körében gyakori hiedelem, hogy a két- és többnyelvű gyerekek között magasabb a beszédhibákkal vagy a nyelvfejlődési zavarral küzdők aránya. (A valóságban az arányok nagyon hasonlóak.)
Tévképzet az is, hogy a gyermekkori kétnyelvűség „önjáró”, a szülőnek tehát semmit nem kell tennie azért, hogy gyereke két-három nyelven folyékonyan és szívesen beszéljen.
Ezért gondolja nem egy külföldre költöző szülő, hogy a gyerekével van a baj, amikor az fél év után még korántsem az életkorának megfelelő szinten beszéli az új nyelvet. Ez a hamis elképzelésen alapuló elvárás felesleges nyomás alá helyezi a szülőket, a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt.
Léteznek-e a nyelvelsajátítás szempontjából könnyebb vagy épp nehezebb nyelvpárok?
Optimális esetben egy kisgyerek minden nyelvet körülbelül egyforma sebességgel képes elsajátítani. Ha a kétnyelvűvé váló gyerek két nyelve hasonló, mint mondjuk a holland és a német, vagy az olasz és francia, akkor – minthogy az óvodáskorúak elsősorban utánzással tanulnak – valóban gyorsabb a haladás, hiszen sok hasonlóságot lehet felfedezni a szókincsben vagy a nyelvtani szerkezetekben. Ugyanakkor, éppen a hasonlóságok miatt, több a tévesztés is.
Honlapja szerint már 20 éve foglalkozik a két- és többnyelvűség problémáival. Bizonyára rengeteg család fordult már önhöz segítségért. Jellemzően milyen kérdésekkel?
Minthogy a magyar mellett a német és az angol is a munkanyelvem, a tanácsadásra különböző nyelvű és kulturális hátterű szülők jelentkeznek. Például olyan fiatal párok, akik a babavárás során szeretnének tájékozódni arról, hogyan „rendezzék be” majd kisgyermekes életüket 3-4 nyelvvel. Sokan a megkésett beszédfejlődés gyanúja miatt fordulnak hozzám, vagy azért, mert az óvoda- vagy az iskolaválasztás nyelvi szempontjait szeretnék megbeszélni. Ismét mások azért, mert a családon belül folyamatos konfliktusok övezik a nyelvhasználatot.
A rövid ideje külföldön élő szülők kérdéseinek többsége arra irányul, hogyan tanulhatja meg a gyerekük a leggyorsabban az új nyelvet; a már hosszú ideje külföldön élőket pedig leginkább az foglalkoztatja, miként gátolhatják meg, hogy a gyermek elfelejtse a családi nyelve(ke)t.
Hogyan tud segíteni az érintett szülőknek?
Gyakran kapok meghívást külföldi magyar közösségekbe, ahol az előadásomat mindig egy kérdezz-felelek rész követi. Az online tanácsadáson az egyórás beszélgetés során minden kérdésükre választ kaphatnak a szülők. Nagyon népszerű a magyar nyelvű tanácsadó könyvem is, amit úgy igyekeztem olvasmányossá tenni, hogy a szülők leggyakoribb kérdései mellett számos családi történetet, interjút és szakirodalmi példát is szerepeltetek benne. A magyarul nem tudó élettársak érdekében született meg az angol nyelvű hangoskönyvem. Ezenkívül sok érdekes cikket és blogbejegyzést olvashatnak a honlapomon, de nagy népszerűségnek örvendenek a pandémia idején született podcastjaim is. Akit tehát érdekel ez a téma, így vagy úgy biztosan választ kaphat tőlem a kérdéseire.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
