Természetes családtervezés

Háttere: A női ciklus hosszából kiszámítható, hogy a ciklus elején és végén hány napot tekinthetünk terméketlennek.

A módszer használata: az ovuláció a következő vérzés előtt 12-16 nappal megy végbe. A termékeny, és terméketlen időszakot a hímivarsejtek élettartamának figyelembe vételével, egy viszonylag egyszerű számolással állapítják meg, amelyhez azonban az kell, hogy előzetesen legalább 6-12 hónapig megfigyeljük a ciklusunkat. A legrövidebb ciklusból 19 napot vonunk le, így megkapjuk a tüszőrepedés előtti utolsó terméketlen napot, a leghosszabb ciklusból pedig 10 napot kell levonni, így meglesz az ovuláció utáni első terméketlen nap. Figyelem: ez csupán egy statisztikai módszer, és legalább két „hátulütője” van. Az egyik: alapfeltétel, hogy az aktuális ciklust megelőzően legalább 6-12 ciklusmegfigyelést kell végezni. A másik – és a naptármódszer ebben tér el a többi természetes családtervezési módszertől -, hogy az értékelésnél nem veszi figyelembe az aktuális ciklus lehetséges rendszertelenségeit.

Háttere: Ovuláció idején, vagyis amikor az érett petesejt kilökődik a tüszőből, a test alaphőmérséklete több tized fokkal megemelkedik, és a következő menstruáció kezdetéig megmarad ezen a szinten. A hőmérsékletemelkedést egyébként a progeszteron hormon váltja ki, amely a tüszőrepedés után, a petefészekben visszamaradt tüszőből kialakult sárgatestben keletkezik. Vagyis ha nincs petesejt-kiszabadulás, nincs miből kialakulnia a sárgatestnek, ezért nem keletkezik progeszteron hormon, és a hőmérséklet sem tud megemelkedni. A hőmérsékleti görbéből tehát meg tudjuk állapítani: volt-e ovuláció vagy sem.

A módszer használata: A hőmérsékletváltozást reggelenkénti hőmérőzéssel követhetjük nyomon – ehhez kell egy saját, erre a célra tartott hőmérő. Célszerű mindig ugyanazt használni, és nem hónaljban, hanem például szájban, a nyelv alatt mérni, de lehet hüvelyben illetve végbélben is.

Előnye: nagyon pontos eredményt ad, és ha a megtanult szabályok szerint értékeljük ki a kapott hőmérsékleti görbét, akkor nagy biztonsággal alkalmazható a családtervezésben.

Hátránya: A mért hőmérsékleti értékeket sok tényező befolyásolhatja – betegség, gyógyszerszedés, trauma, stressz, alkohol, késői vacsora, késői lefekvés, hőmérőváltás, utazás stb. mind meghatározóak lehetnek, egyéni érzékenységtől függően.

• A mért értékeket jegyezzük fel a cikluslapra, így keletkezik majd a hőmérsékleti- vagy más néven ciklusgörbe, amelyet aztán kiértékelhetünk.

Háttere: Amikor elindul a peteérés folyamata, megkezdődik a tüszőhormon, azaz az ösztrogén termelődése. Ez hatással van a méhnyak mirigyeire, amelyek megkezdik a nyák termelését. A hüvelybemenetnél észlelhető méhnyaknyák minősége a ciklus során változik. A kezdeti, terméketlen időszakban még nem, vagy csak alig észlelhető, majd sűrűvé, csomóssá válik, ám mennyiségileg még mindig kevés. A tüszőrepedés előtt és alatt olyan lesz, mint a nyers tojásfehérje: híg, nyúlós, áttetsző, a mennyisége pedig megnő. A tüszőrepedés utáni, szintén terméketlen időszakban ismét sűrű, csomós lesz, vagy teljesen el is tűnik.

A módszer használata: A nyákmegfigyelés nem más, mint saját kezünkkel (wc-papírral, vagy ujjainkkal) végzett mintavétel, amellyel megvizsgálhatjuk, hogy egyáltalán van-e nyák, és annak milyen a nyúlékonysága, színe, sűrűsége. Mindezt már a menstruáció végén el kell kezdeni, és aztán naponta többször „utána ellenőrizni”. Érintsük a wc-papírt vagy ujjunkat a hüvelybemenethez (nem kell benyúlni a hüvelybe!), és a WC-papír össze- majd széthajtásával, illetve – ha ujjal tapintunk -, az ujjak széthúzásával nézzük meg a nyák minőségét.

Előnye: a folyamatos önmegfigyelés következtében kialakul bennünk egy egészségtudat, így biztonsággal nyomon követhetjük a ciklustörténéseket. Észrevesszük, ha egészségesen működünk, és azt is, ha valamiért felborul az egyensúly, és kialakul például egy fertőzés. Figyelve a jeleket azonnal tudunk cselekedni.

Hátránya: Csak ebből a testi jelből nem feltétlenül lehet biztonsággal megállapítani, hogy valóban bekövetkezett-e a petesejt kiszabadulása. Nem törvényszerű, hogy minden ciklusban van legtermékenyebb nyáktípus, és a megfigyelések elején időt kell szánni a nyáktünet „kódolására”, elsajátítására.

A természetes módszereket kiegészítve használhatunk gyorsteszteket is, amelyekkel ma már könnyedén megállapítható, hogy mikor van a legnagyobb esély a fogamzásra. Az ovulációt jelző teszt a vizeletben lévő LH-hormont mutatja ki, amely legmagasabb szintjét a peteérés előtti 24-36 órában éri el. Alkalmazhatunk törpemikroszkópokat is, amelyek a nyál vagy a nyák szerkezeti változásaiból mutatják ki a termékeny napokat.