Rendkívül izgalmas szakasza ez az életnek – legyen szó akár az első, akár a többedik baba érkezéséről. Érezhetsz szerelmes vágyakozást, feszült várakozást, türelmetlenséget, akár még némi félelem is bekúszhat a tervezés folyamatába, s ez így mind-mind rendben is van.
Szerző: Dobiné Olasz-Papp Nóra személyközpontú tanácsadó és kapcsolatanalitikus
Munkám során elsősorban már várandós kismamákkal találkozom, akik az anya–magzat kapcsolatanalízis módszerével kerülnek közelebb önmagukhoz, kisbabájukhoz, s ennek során van szerencsém belelátni a várandósság előtti időszakukba is.
Most az ő történeteik általmutatom meg, mennyiféle színes és egyéni út vezethet egy kisbaba érkezéséhez.
Fizikai felkészülés
Eszter: „Megbeszéltük a férjemmel, hogy készen állunk arra, hogy egy kisbaba koronázza meg szerelmünket. Felkerestem a nőgyógyászomat, aki alapos kivizsgálás után megnyugtatott, hogy minden rendben van, szabad utat engedhetünk a babánknak. Folsav szedését javasolta, mozgást, stresszcsökkentést ajánlott. A harmadik hónapban meg is fogant kislányunk!”
hisz a terhesség során, az első trimeszterben a megfelelő folsavszint segíthet megelőzni az idegcsőzáródási rendellenességeket.
Tabletta formájában is szedhető a folsav, ám a zöld leveles zöldségek is bőven tartalmazzák. Érdemes ezeket minél kevesebb hőkezeléssel, nyersen fogyasztani.
Ildi: „Már hónapok óta szerettünk volna babát. Tudtam, teljesen normális, hogy nem azonnal érkezik, de mégis aggódtam. Kutatni kezdtem, más is van-e így ezzel, sorstársakat kerestem, és utat. Rábukkantam egy olyan lehetőségre, ami a testem megfigyelésén alapul. Elkezdtem mérni a hőmérsékletemet és egyéb testi megfigyeléseket alkalmazni a megismert szabályok szerint, rálátást kaptam saját ciklusomra. Kiderült, nem akkor és úgy van peteérésem, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, hanem jóval később. Óriási segítség volt ez nekem, visszanyertem hitem a testem iránt, s a következő ciklusban megfogant a lánykánk!”
Dóri: „Szerettem volna a babatervezéstől függetlenül leadni pár kilót, mert enyhén elhíztam. A párom elégedett volt az alakommal, de nekem jólesett volna egy kicsit fogyni. Aztán az orvosomtól megtudtam, hogy jobb esélyekkel indulok a babavárásban, ha testsúlyom a normális tartományba esik, így még motiváltabbá váltam a mozgásban. Meggyőződésem, hogy a mozgás és a fogyás is segített abban, hogy 2 hónap múlva egy erős és egészséges kisfiú költözhetett a pocakomba! Nem mellesleg lelkileg is sokkal jobban éreztem magam a sok, ám kíméletes edzéstől. A mozgást megtartottam a terhességem alatt is, persze kismamaverzióban.”
Lelki felkészülés
Hiszek abban, hogy az egyensúly megtalálása, fenntartása az élet bármely területén segítség, s nincs ez másképp várandósság előtt és alatt sem. Ezért helyénvaló, ha a fizikai szükségleteken túl a lelked állapotát is fókuszba helyezed.
Évi: „Őszintén szólva, én berezeltem, amikor rábólintottunk férjemmel egy baba érkezésére. Annyira rossz volt a gyermekkorom, hogy féltem, önkéntelenül is megismételhetem az anyai mintát. Végül több segítő beszélgetés vezetett oda, hogy elhiggyem, én csinálhatom másképp! A beszélgetések végére megfogant a kislányunk.”
Zsuzsi: „Kimondhatatlanul vágytam egy kisbabára és gyorsan meg is fogant. Sajnos, elvetéltem és emiatt teljesen összetörtem. Az orvosom biztatott, essek ismét minél hamarabb teherbe, de nem sikerült. Ettől még jobban kétségbeestem. A kulcs az volt, hogy gyászmunkát kellett végeznem. Megbékélés, elfogadás, elengedés után megfogant a kisfiunk, s az aggodalmak ellenére csodás várandósságom volt.”
