A szülések legnagyobb részére a várandósság 37-41. hetében kerül sor – az ikerszületéseknek azonban körülbelül a 35-40%-a az optimális időpontnál hamarabb következik be. Nem utolsósorban ez az oka annak, hogy az ikerbabák mozgásfejlődése gyakran eltér azokétól, akik nem ikrek.
Összeállította: Podonyi Hedvig újságíró
Már magzatként is
A baba az anyaméhben körülbelül 8-9 hetes korától mozog, amikor tulajdonképpen még embrió. De ekkor a ficánkolása nem észrevehető, mert még nagyon pici. Csak később, körülbelül a 20. héttől kezdődően fedezi fel az édesanyja, hogy növekvő gyermeke mocorog, ami a kettejük közötti kommunikációnak is fontos fordulópontja lehet.
A gyarapodó baba mozgástere születése előtt mindinkább beszűkül – ami hatványozottan igaz az ikergyermekekre. Sőt, nekik nemegyszer az „ellátmányon”, a táplálékot és oxigént biztosító placentán is osztozniuk kell. Ha koraszülöttként jönnek a világra, szinte biztosan számolni kell azzal, hogy mozgásfejlődésük a megszokottól eltérő ütemben haladhat.
Itt azonban érdemes megállni egy szóra: a szokásos ütem nem azt jelenti, hogy az minden egyes babánál pontosan ugyanolyan – tudniillik az egészséges mozgásfejlődés során is jelentős egyéni eltérések mutatkozhatnak. Eleve másképp fog haladni a mozgástanulásban egy kényelemkedvelő, mélázó baba, mint egy izgága.
Amit a jól fejlett baba már „odabent” elért, azt neki „idekint” kell bepótolnia.
Mire figyeljen a szülő?
Ajánlatos felfigyelni arra, ha egy baba már 2 hónapos, mégis gondot okoz számára a zavartalan nyelés, szopás, légzés.
Az is figyelmeztető jel lehet, ha aszimmetrikus a testtartása, ha a fejét gyakran hátrafeszíti, ha görcsösen behajlítva tartja vagy gyakran megfeszíti a végtagjait.
Problémát jelezhet – egyebek között – ha 4-5 hónapos korában hason fekvésben a kezét ökölbe zárva támaszkodik, ha a mellkasát még nem emeli magasra, ha nem próbál a hátáról az oldalára fordulni. Nem megfelelő izomtónusra utal, ha kézbe véve tartása ernyedt vagy túlságosan feszes, merev.
Ugyancsak mozgásfejlődési problémára utalhat, ha 6-7 hónapos korában például még nem kezd önállóan megfordulni minden irányba, ha fejtetőn támaszkodva a hátán próbál közlekedni, vagy ha hason fekve nem támaszkodik, hanem oldalra tartja a karjait.
Amennyiben a 8-9 hónapos csecsemő kúszásnál mindkét kezével egyszerre húzza magát, vagy mindig csak az egyik oldali végtagjait mozgatja, illetve ha nem megy neki a négykézlábra állás, az szintén arra utalhat, hogy valami nincs teljesen rendben.
10-11 hónaposan a babának már képesnek kell(ene) lennie az önálló ülésre és a mászásra, míg a 12-18 hónaposan az első önálló lépésekre.*
Ha kételyek merülnek fel
Ha a mozgásfejlődésben elmaradás tapasztalható, az önmagában még nem ok az aggodalomra. Ám mindenképp javasolt szem előtt tartani, mi hogyan alakul ezen a téren – annál is inkább, mivel bizonyított tény, hogy a nagy hatással van számos későbbi dologra:
Kételyek esetén a legjobb szakember véleményét kérni, aki tanácsot tud adni azzal kapcsolatban, szükség van-e a baba mozgásterápiás vagy másféle kezelésére, vagy csupán türelemmel ki kell várni, amíg ő is rájön a különféle mozgásformák csínjára-bínjára.
Ebben sokat segíthet a gyakori mozgáslehetőség biztosítása, a közös, rendszeres mozgásos játék, a ringatás, a hintáztatás.
Ikerbabák esetében az sem ritka, hogy a testvérek egyikénél, aki fizikailag érettebb, a mozgásfejlődés módja és üteme megfelelő, míg a másik testvér valamilyen mértékben lemarad mögötte. Ez is csak annak a szemléletnek a helyességét támasztja alá, mely szerint az ikreket nem lehet automatikusan „egy kalap alá” sorolni – bármilyen szoros közelségben élnek is, egyéni bánásmódot igényelnek!
Írásunk megjelent az Ikrek című külön kiadványunkban.
Ajánljuk még új A baba első éve című könyvünket!
Ajánljuk még a témában:
