Legalapvetőbb biológiai funkciónk a reprodukció, azaz az utódok nemzése, kihordása, világra hozása és felnevelése – női szempontból az anyává válás. Ez minden generációval folyamatosan megtörténik, mióta világ a világ, nincs ebben semmi ördöngösség. Miért kell erre mégis tudatosan készülni?
Szerző: Juhász Ágnes life- és karriercoach
Társadalmaink struktúrájából adódóan jelenünk valósága az, hogy az olyan ösztönből fakadó, magától értetődő folyamatok is egyre szélesebb rétegnek adják fel a leckét, mint a családalapítás. Mi lehet ennek az oka?
Generációk együtt
Míg korábban évszázadokon, sőt évezredeken keresztük sok generáció élt együtt szoros közelségben – nem kizárólag a vérségi család szintjén, de akár a nagyobb közösséget tekintve is –, mára egyre kisebb, egymástól szinte hermetikusan elkülönült egységekben létezünk, akár az egyének szintjére korlátozódva. Ennek számos következménye van az anyává, családdá válásunkra nézve.
Hiányzik a minta?
Először is: nincsenek saját tapasztalásaink, legfeljebb a kisebb testvérünkkel kapcsolatban, azok is évtizedekkel ezelőttről.
Persze barátunk az internet, és szerencsére már egyre több forrásból lehet tájékozódni ezeknek az élethelyzeteknek a nyers (egyszerre szép és nehéz) valóságáról, de ezek csak olvasott információk, ráadásul valamilyen szűrőn keresztül csepegtetve, nem pedig a sejtjeinkbe ivódott alapélményként. Márpedig az ilyesféle dolgok esetében is, amelyeknek ösztönből kellene jönniük, igaz az, hogy minél kevesebb mélyre ivódott információ áll a birtokunkban, annál nehezebb.
Segítség?!
Ha már a kimerülésnél tartunk, lépjünk is át a második nagy problémahalmazra, ami az elszigeteltségből adódik: nincs elég segítség. A mai kor nője „mindent is” képes egyedül véghez vinni, igen, tudjuk. Kérdés, hogy milyen áron! Egy gyermek felneveléséhez egy egész falu kell, tartja a régi mondás, ami több oldalról nézve is nagyon igaz.
Ha bármikor bevethető egy ráérő rokon vagy szomszéd, akár csak 5-10 percre, akkor nem jutunk el odáig, hogy a friss édesanyának még arra sincs ideje, hogy a dolgát elvégezze, hogy zuhanyozás közben folyamatosan csecsemősírást hallucináljon, vagy hogy a dackorszak mélyén az aznapi harmadik égzengető hiszti közepén felmerüljön benne: ő most egyszerűen „felmond”.
Ha egy gyermek sokféle emberrel találkozik, sokkal többet tud tanulni a világról, az emberi természetről, az alkalmazkodásról, akkor végeredményben sokkal életrevalóbb lesz, és jó eséllyel nem kell majd a neurotikusságig hajszolt édesanyja által okozott lelki károkat felnőttként a pszichológus díványán kibeszélnie.
Ha egy közösség sok-sok gyermekkel (és felnőttel) működik együtt, akkor nagy valószínűséggel magasabb szintre kerül az összetartozás, a közös felelősség érzése, ezáltal a másik elfogadása is, mint ha sok 2-3-4 fős sziget figyeli bizalmatlanul és ítélkezve egymást az internet biztosította kukkolólyukakon keresztül.
Mindezek fényében: mit tehet egy leendő vagy kisgyermekes nő, hogy harmonikusan élhesse meg anyaszerepét?
- Megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy nem biztos, hogy mindent ösztönösen, kapásból fog tudni, illetve megoldani, és ezért nem hibáztatja magát.
- Tudatosan készül a praktikus teendőkön és információk megszerzésén túl a lelki változásokra is.
- Feldolgozza a hozott mintáit, akár traumáit. Azonosítja azokat a mintákat, amelyek segítik az anyává válás útján, és igyekszik kisöpörni azokat, amelyek hátráltatják.
- Dolgozik a lelki rugalmasságán, megküzdőképességén.
- Megtanul segítséget elfogadni, sőt kérni – ha ez eddig esetleg nehézséget okozott számára.
- Tudatosan előre számba veszi külső és belső erőforrásait, amelyek segíteni fogják ezen az úton.
- Dolgozik esetleges perfekcionizmusán, vagy épp a szervezetlenségén.
- Előre gondol arra, hogy mi fog feltöltődést biztosítani számára, és hogyan fogja ezt elérni.
- Megtanul hatékonyan és transzparensen kommunikálni a társával, bevonva őt a család életébe, ha eddig esetleg még nem sikerült.
- Nagyobb hangsúlyt helyez a valódi emberi kapcsolatok ápolására, adott esetben a virtuális aktivitás rovására.
Amennyiben nehézségekbe ütközik, akkor megfelelő segítséget kér – amit a fentiek esetében akár egy life coach személyében is megtalálhat.
Ajánljuk még a Juhász Ágnes life-, karriercoach írását:
