Szinte minden szülő elbizonytalanodik olykor, hogy gyermeke megfelelően fejlődik-e. Amikor a barátnőknek, ismerősöknek és ismeretleneknek az utcán, a játszótéren vagy a boltban az első kérdései közé tartozik, hogy mit tud már a baba, esetleg anekdotáznak, hogy az ő gyermekeik ebben az életkorban már szintekkel előrébb tartottak, még a legmagabiztosabb szülő is meginog kicsit. Számít ez egyáltalán? Hiszen tudjuk, hogy minden gyermeknek egyéni a fejlődési üteme, mindenki másban ügyes. Mikor lesz egy „kis lustaságból” lemaradás?
Ahol minden kezdődik: a babák mozgásfejlődéséről
A magzat rendszeresen rugdos, fordul, szopizza az ujját. Azonban, míg ezek a mozgások a magzatvízben meglehetősen könnyűek, addig a szárazföldön már sokkal nehezebbek a gyenge izomrendszerű újszülöttek számára, így a megismétlésükhöz rengeteg gyakorlásra és „ügyesedésre” van szükség. Először a fej- és a kézmozgások indulnak el (a különböző tárgyak megszerzése céljából), majd a csecsemő megtanul fordulni, később pedig nemcsak helyzet-, hanem helyváltoztató mozgásokat is végez kúszás, mászás, végül járás formájában. A „tankönyvi gyermek” egy hónaposan emeli a fejét, három hónaposan utánanyúl a tárgyaknak és ököllel próbálja megragadni azokat, négy hónaposan hason tenyérrel kitámaszt, hat hónaposan forog, hét hónaposan kúszik, nyolc hónaposan mászik, kilenc hónaposan ülve játszik, egyévesen kapaszkodva, 18 hónaposan pedig már stabilan, önállóan jár, kétévesen még mellélépve, háromévesen váltott lábbal lépcsőzik. Egyre kifinomultabb a finommotorikus mozgása is. Két hónaposan az addig ökölben lévő tenyerét nyitogatja, három hónaposan már markolni próbál, hat hónaposan a tárgyakat már nemcsak megragadja, hanem át is teszi egyik kezéből a másikba. Egyévesen már csippentve, és nem teljes tenyérrel próbál fogni, 18 hónaposan már elkezd firkálni, kétévesen képes vékonyabb lapot is lapozni, háromévesen pedig már gyöngyöt fűz és ollóval vág. Természetesen a legtöbb gyermek nem „tankönyvi”, így kisebb eltérések ehhez az időrendhez képest előfordulhatnak. Azonban, ha a lemaradás egyéves kor alatt meghaladja az egy-két hónapot, egy- és hároméves kor között a három-öt hónapot, három év felett pedig a hat hónapot, akkor érdemes szakorvossal konzultálni. A szakemberek szerint emellett fontos, hogy a csecsemő ne hagyjon ki és ne cseréljen fel mozgásmintákat (tehát például a forgás elsajátítása után ne álljon fel rögtön, előbb kússzon, másszon), ugyanis ez hatással lehet a későbbi viselkedésére és tanulási képességeire is. Természetesen a kúszás kihagyása nem jelenti okvetlenül azt, hogy viselkedésbeli és tanulási zavaroknak nézhetünk elébe. Csupán olyan figyelmeztető jel, amely megér egy konzultációt fejlődéssel foglalkozó szakemberrel. Sokat segíthetünk gyermekünk mozgásfejlődésén, ha hagyjuk, hogy saját maga „induljon el”, és nem „segítünk neki”. Tehát nem hagyjuk ki a hasra fektetést csak azért, mert „nem szeret hason lenni”, nem ültetjük bébikompba. Ezektől ugyanis helytelen mozgásformák alakulhatnak ki, ami gátolhatja a csecsemő későbbi fejlődését.
És a te gyereked beszél már?
Ahogy a mozgásfejlődésben, úgy a pszichoszociális fejlődésben is vannak mérföldkövek a gyermek életében. A csecsemő tekintete egy hónaposan már megállapodik a felé közelítő arcon, két hónaposan már kifejezetten keresi a szemkontaktust, három hónaposan elkezd gőgicsélni, hat hónaposan gagyog, kilenc hónaposan elkezd tartani az idegenektől, egyévesen erősen halandzsázik, szótagokat, esetleg egyszerűbb szavakat mondogat. 18 hónaposan már a körülötte élők tevékenységeit utánozza, kétévesen egyszerű mondatokat alkot, háromévesen már idegenek számára is jól érthetően, mondatokban beszél és szerepjátékokat is játszik. Figyelmeztető jel, ha három hónaposan még nem mosolyog akaratlagosan, ha elkezd ugyan gőgicsélni, de négy-hat hónaposan abbahagyja. Szokatlan, ha a kislányok kétéves, a kisfiúk két és fél éves korukig nem kezdenek el érthető szavakat, egyszerű mondatokat alkotni, háromévesen pedig nem érdeklődnek társaik iránt. Ha a csecsemő elkezdett ugyan gőgicsélni, azonban abbahagyta, akkor első körben a hallását kell kivizsgálni, ugyanis még a siket csecsemők is képeznek hangokat, de a visszacsatolás hiánya miatt ezt elhagyják. Kommunikáljunk a csecsemővel, kisgyermekkel sokat, ez segíti igazán a fejlődését!
Túl sovány? Túl duci?
Van-e egyáltalán „normális” súlyfejlődés?
Szinte kivétel nélkül minden szülőt foglalkoztat, hogy eleget hízik-e a gyermeke. A tankönyvi csecsemő félévesen megduplázza, egyévesen pedig megháromszorozza a születési súlyát, ezen belül is féléves koráig minden hónapban körülbelül 600 grammot, 6-12 hónapos korában pedig körülbelül 500 grammot hízik. Azonban a való életben itt láthatjuk a legnagyobb különbségeket. Féléves korig sokszor még többet is híznak ennél a havi 600 grammnál, azonban, ahogy jobban beindul a mozgásfejlődés, és a napja nagy részét nem fekvéssel és ölben tölti, a súlyfejlődés nemhogy lassul, hanem gyakran még meg is torpan. Ez teljesen normális jelenség, nem kell feltétlenül betegséget sejteni a háttérben. Emellett a súlyfejlődést meghatározza a genetika is, vannak hirtelen sokat hízó, és nagyon lassan gyarapodó gyermekek is. Nem csak a mérleget kell nézni, hanem az egész gyereket! A szakemberek a gyermekek súlyfejlődését „percentilis görbén” osztályozzák. Ezen az azonos életkorú gyermekek súlyfejlődése látható, ahol az 50 az életkori átlag. Ha a gyermek súlya 3 percentil érték alatt, vagy 97 percentil érték felett található, akkor érdemes konzultálni a gyermeket ellátó háziorvossal, hogy esetleg szükséges-e bármilyen további kivizsgálás. Ezen kívül figyelemmel kell kísérni a gyermek gyarapodási ütemét. Ha a súlyfejlődés huzamosabb időre megtorpan, vagy ellenkezőleg, hirtelen nagyon sokat hízik, az figyelmeztető jel lehet.
Semmiképpen sem érdemes saját gyermekünket a szomszédok, ismerősök gyerekeihez mérni. Felnőttként nem számít, hogy a szomszéd gyermek négy hónappal hamarabb mondta ki az első szavát. Minden gyermeket saját magához és a saját fejlődési üteméhez mérjünk! Valódi lemaradás esetén bízhatunk abban, hogy az időben elkezdett fejlesztés teljesen eltüntetheti a hátrányokat!
Galgóczy-Gyenes Dorottya védőnő írása
