Mire van valóban szüksége a babának, és mitől válhat a babákból boldog felnőtt? Erről ír Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában – kontinuum-elv című könyvében, amit érdemes közelebbről is megismerni.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Két és fél év az indiánok között
A könyv útleírás: egy fiatal amerikai a venezuelai dzsungelben találkozik a jekána indiánok törzsével, melynek tagjai napjainkban is kőkorszaki körülmények között élnek. Két és fél évig velük marad. Ez idő alatt azt észleli, hogy az indiánok feltűnően boldogok és kiegyensúlyozottak.
Mitől ennyire derűsek?
Több érdekes tapasztalatot is szerez azzal kapcsolatban, hogyan élik mindennapjaikat a törzsbeliek, de mindezek közül kiemelkedő az, ahogyan a kisbabákkal bánnak.
A harmonikus élet titka
A szerző szerint a babákkal való bánásmód adhat magyarázatot arra, miért kiegyensúlyozott, boldog és teljes a jekána gyermekek, majd felnőttek élete. Liedloff tapasztalatai alapján azt állítja, hogy ha a baba élete a szüléssel nem változik meg gyökeresen, akkor nem csak babakorát, de későbbi éveit is a boldogság érzésével fogja tölteni. De mit is jelen ez pontosan?
Amikor a mi civilizációnkban baba születik, a szülei számos olyan eszköz segítségével próbálják széppé varázsolni a mindennapjait, amire gyakorlatilag nincs is szüksége.
Az anyuka nem „gondozza” őt, hanem éli tovább a teendőkkel teli életét, csak most már vele együtt. Ezt jelenti a címben szereplő kontinuum-elv: szülés előtt a pocakban, szülés után az ölben él a baba. Az élete folytonos, elvárásai a születéssel nem változnak meg gyökeresen.
A boldogság nyomában
A szerző azt is leírja, hogy az így nevelt kisbabáknál nincs dackorszak és nincs kamaszkori lázadás. Ahogy nőnek, integrálódnak az őket körülvevő törzsbe. Boldog felnőtt válik belőlük, akik a korábban kapott gondoskodást adják tovább gyermekeiknek is. Liedloff ennél még tovább is megy: azt állítja, hogy a civilizált társadalmunkban tapasztalható minden gyermek- és felnőttkori nyűgért, pszichés nyavalyáért ennek a valódi gondoskodásnak a hiánya felel.
A nem kontinuum-elv szerint nevelt babákból felnövő felnőttek folyamatosan azt az elveszett boldogságérzést keresik, ami kiskorukban járt volna nekik azzal, hogy megkapják, amit igényelnek. Több pénz, csillogó ruhák, nagyobb ház, menő autó – mindent megtesznek, hogy akár csak rövid időre is boldognak érezzék magukat, és többnyire mégsem sikerül nekik.
Talán nekünk is van mit tanulnunk belőle.
Vajon miért szeretjük annyira a hullámvasutat?
Jean Liedloff szerint azért, mert arra az érzésre emlékeztet bennünket, amit babaként kellett volna tapasztalnunk: amikor anyánk ölében hirtelen fel-le emelkedünk, ahogy mozog velünk, végzi a mindennapi feladatait – ami egyszerre ijesztő, de közben biztonságos érzés is. Ezt keressük a mesterséges vasúton; rémüldözünk, de közben tudjuk, hogy komoly baj nem érhet bennünket, biztonságban vagyunk.
A baba első éve – Minden információ egy helyen az újszülöttkortól egészen 1 éves korig.
