Lehet-e egy hobbiból munka? Avagy akár újradefiniálhatod magad anyaként az internet segítségével! Sokan fordulnak más terület felé a munka frontján, miután gyermekük születik, a babás évek után sokszor másképp látjuk magunkat, a jövőt.
Szerző: Petrik Emese pszichológus, coach
Mielőtt anya lettem, kevés korombéli anyuka barátom volt, miután meg gyerekem lett, hirtelen jó sok. Nem a mennyiségre hajtok persze, de nagyon érdekes sok mindent, amit magam is átélek, kimondok, vagy kimondanék, mástól ugyanúgy hallani; rájövök, hogy nem vagyok egyedül. Olyan egyéves-forma lehetett a lányom, amikor becsatlakoztam az „üzleti-instázók” világába, azaz business profilt nyitottam, és nem a magánomra teszek fel vegyesen családi aranyos és a munkámhoz kapcsolódó tartalmakat. A kettő bizonyos pontokon persze összeérhet: én a munkámban is anyuka is vagyok, anyákat, leendő anyákat támogatok, motiválok; gondolatokkal, ötletekkel mutatom meg, hogy milyen is – szerintem – az anyaerő. Közben pedig kialakult egy szuper anyuka-közösség is a platformomon.
Segítségül hívtam ezt a mini-közösséget és megpróbáltam megfogni, hogy mit és miért csinálnak az anyák az Instagramon. Két anyukával hosszasan beszélgettem, közben másokkal is megvitattuk a kérdést és ugyanarra a következtetésre jutottunk… Czeiner-Szücs Anita és Nagy-Pojdin Beáta osztotta meg velem a gondolatait.
@nadi_hegedu
Első interjúalanyom Czeiner-Szücs Anita, a @nadi_hegedu néven posztoló anyuka, aki saját verseivel kápráztatja el kislányát és az őt követőket, meg a követők gyermekeit is. Szerintem az ismeretségünk akkor kezdődött, amikor kitett egy verset, amit az inspirált, hogy borsót pucoltam a kislányommal. Aztán körülbelül egy hónappal később azt is megosztotta velem, hogy miért is lett ő a #versesmami.
Emese: Mit jelent számodra az, hogy fent vagy az Instagramon?
Anita: Nekem ez örömforrás, ismerkedés, tanulás. Szeretném népszerűsíteni a magyar verseket, a kortárs gyerekirodalmat, a közös mondókázás és verselés jótékony hatásait.
E: Mi a célod az Instagrammal?
A: Szerintem ez folyamatosan változik, azzal együtt, amit el lehet érni, meg amit megtapasztal az ember. Irodalom- és verskedvelő vagyok és már gyerekkoromban verseket írtam, de elsodort az élet, amikor elkezdtem dolgozni. Azt hiszem, bedaráltak a mindennapok a felnőtt életben. A lányommal töltött közös idő segített visszatalálni az alkotáshoz. Most újra rá tudok hangolódni a gyereklélekre s ezáltal a versekre is.
E: Az anyuka működésem egyik tanulsága, hogy ha valamit eltervezünk, akkor jó, ha azzal is számolunk, hogy másképp is alakulhat. Anyukaként hogy tudod megtartani az egyensúlyt abban, aki offline te vagy és abban, amit online képviselsz?
A: Ha elterveztem valamit, akkor fontos, hogy ha úgy alakul, el tudjam engedni és ne legyek miatta szomorú. Szem előtt tartom, hogy a posztolást ne érezzem kényszernek. Ha például a lányomat lassabban hívja az álommanó, nem szorongok, hogy megint nem töltöttem fel semmit.
Néha helyre kell tenni a fejemben dolgokat a lájkokról is: nem a szivecskék száma jelzi, hogy egy-egy versem jól sikerült e.
E: Meddig tudja szerinted ezt így csinálni valaki?
A: Ez is egy nagy kérdés, hogy hol és mikor van vége egy Instagram feed-nek – számomra ez a platform még a fejlődésről szól. Ha nem lenne Instagramom, akkor nem biztos, hogy ennyire motivált lennék abban, hogy rendszeresen írjak. Feldobja a napom, ha megérint az ihlet, vagy ha a lányom beleszeret egy versembe. Boldogság, ha ezzel másnak is tudok szép perceket, vagy egy új, közös programot adni. Meghatározó a gyermekeknek, ha van olyan, amikor az anyukájuk csak velük foglalkozik. Így akár a @nadi_hegedu-n olvasott mondóka is elindíthat egy folyamatot, s a gyerekek megszeretik az irodalmat…
E: Ez motivál igazából?
A: Azért is vágtam bele ebbe, mert szeretnék minőségi verseket és velük vidám, közös programot kínálni a követőimnek.
E: Kapcsolatban vagy más, Instagramot használó anyákkal is, sőt, gondolom alapvetően velük.
A: Sok mindent tanulok másoktól, inspiráló látni azt is, ki hogyan fejlődik. Felemelő érzés, amikor olyan visszajelzést kapok, mint például egy vízivásra buzdító versemmel, a Víztündérrel kapcsolatban: egy anyuka nemrég írt, hogy ennek hatására végre iszik vizet a gyermeke, annyira tetszik neki, hogy verselve itatja. Az, amit én képviselek, egy rétegtartalom, nem célom minden áron több százezres követőbázist építeni, inkább önazonos szeretnék maradni. Ha a tisztaság, az üzenet megtartásával együtt tudnék növekedni, annak persze örülnék.
E: Az fogalmazódott meg bennem, hogy biztos van egy nagy célod, aminek az eléréséhez csatasorba állítottad az insta felületedet, így van?
A: Nagy vágyam a kötet kiadás. Szerintem jó lehetőség, hogy a közösségi média felület segítségével megismerhetnek az irodalomkedvelő szülők. Ezért sok energiát fektetek a @nadi-hegedu működtetésébe: verseken gondolkodom és fenntartom a kialakult közösséget.
@bebepiskota
Második interjúalanyom, Nagy-Pojdin Beáta szintén kreatív anyuka, aki az Instagramon @bebepiskota néven oszt meg babázós és tortás tartalmakat. Beáta is sok dologban hasonló állásponton van, mint Anita, meg sok anyuka, aki azon gondolkodik, hogy a munkaerőpiacra vállalkozóként térjen vissza. Bebe örömsüt, a gyakorlásért csinálja; érdemes megnézni, milyen csodákat alkot!
Emese: Úgy kezdtem a bevezetőt, hogy te is vállalkoznál, mesélsz erről egy kicsit, hogy hogy látod magad, mikor már a kislányod kicsit nagyobb lesz?
Beáta: Én ezt úgy szoktam mondani, hogy keresem a lehetőségeket, sütök barátoknak, ismerősöknek, és mindig úgy csinálom, hogy be is tudjak mutatni valamilyen újdonságot, új technikát a tortákon, hogy mindig kamatozzon a tudás. Instagramon is azért vagyok aktív, hogy majd amikor eljön az ideje, hogy ezzel foglalkozhassak, akkor addigra ismerjék a nevem, legyen esélyem megrendelőket szerezni: sokan már most nagyon érdeklődnek!
E: Ez az eredeti szakmád?
B: Nem, én újradefiniáltam magam a babázás közben. Jó, nem teljesen, mert egyetem alatt végeztem el a cukrászképzést, aztán amíg mások májkrémes kenyeret ettek a kollégiumban, én kürtőskalácsot sütöttem sörösdobozokon… ebből valahogy így lett ekkora szerelem.
E: Hogyan fér meg egymás mellett számodra az instázás, önmegvalósítás és a család?
B: Az számomra fontos volt, hogy fiatal anyuka legyek, jött a nagy Ő az életembe, fél év után összeházasodtunk és nagyon hamar jött a kislányunk. Szerintem így alakítottuk ki magunknak, hogy ez az életmód rendben legyen.
E: Mi a legnagyobb tanulásod az Instagramon, vagy annak hatására, hogy fent vagy itt?
B: Most egy nehéz időszak van, fogzik a baba és nem alszunk. Sokszor van előre nem tervezhető dolog, de amikor már felveszem a kötényt és felütöm a tojásokat, akkor átállok pihenő üzemmódba. Az lebeg a szemem előtt, hogy a babával minden rendben legyen, jól aludjon, engem meg közben ez kapcsol ki. Én ezeket a nehezebb időszakokat is megosztom, ettől önazonos ez az egész.
Természetesen nem biztos, hogy minden anya arra készül, hogy maga vegye kezébe a munkáját, kilépjen a kötött munkaidőkeretekből, de az valószínű, hogy mindannyian újradefiniáljuk magunkat a gyermekünk születése utáni hónapokban, években. Abban, hogy egy anya kiélje a kreativitását, kipróbáljon új dolgokat és felmérje, hogy erre mennyire van kereslet, nagyon jó hely lehet az Instagram – egyre inkább, hiszen korosztályi szinten a 18-34 éves korúak (főleg a nők) használják, akik vagy már szülők, vagy hamarosan azzá válhatnak. Ez a generáció már az interneten inspirálódik. Ha kipróbálnád magad, bátran ajánljuk ezt a platformot, de ne felejts el reálisan nézni magadra. Ahogy Anita mondta, tudj elégedett lenni, és gondolj bele, ha már harminc embernek tetszett egy posztod, az az offline életben már például egy osztályteremnyi ember!
Tabuk és tévhitek – Őszintén a gyermekvállalásról, szülőségről, párkapcsolatról, választ adva minden kérdésre, amit talán sosem mertél feltenni
