A szakmai ajánlások gyors egymásutánban változnak, és ezzel párhuzamosan nő a zűrzavar és a káosz is: mit és mikor lehet adni egy kisbabának?
Miért olyan problémás téma a babaetetés?
Azért, mert nő az ételallergia előfordulási aránya, egyre durvább méreteket ölt a gyermekkori túlsúly és elhízás, valamint kettes típusú diabétesszel is egyre gyakrabban találkozunk már gyermekkorban. Ezek a tények azt mutatják, hogy valami nagyon nincs rendben az evés körül – miközben a választék akkora, mint talán még soha
Mi az oka az ajánlások gyakori változásának?
Az ajánlás anyáink idejében még az volt, hogy a hozzátáplálást hat hetesen el kell kezdeni, és egyre több szoptatást kiváltani. Így azonban a szoptatás túlságosan hamar véget ért, többnyire egyéves kor előtt jóval – miközben többek között immunológiai okokból sokkal tovább szükség lenne a szoptatásra. Aztán következett az, hogy az Egészségügyi Világszervezet hat hónapos korig kizárólagos szoptatást javasolt, majd a szoptatás folytatását kétéves korig vagy azon túl. Felmerült, hogy az allergiák gyakoribbá válásának köze lehet a túlságosan korán adott allergén ételekhez, a tehéntejhez, tápszerhez, tojáshoz, ezért hosszú évekig a késleltetett bevezetést ajánlották. Mivel azonban ennek hatására nem hogy nem csökkent, hanem még tovább nőtt az ételallergia előfordulása, az ellenkezőjét is vizsgálni kezdték: nem lehet, hogy mégis előbb kellene adni a babáknak az allergéneket? A kutatási eredmények még nem teljesen egyértelműek ezen a téren, de annyi azért kiderült: a későbbi, szigorú sorrendhez kötött bevezetés nem jár előnyökkel.
Akkor most mivel kezdjük a hozzátáplálást?
Az tűnik a legésszerűbb megoldásnak, ha szétnézünk egy kicsit: mit esznek az emberek és a gyerekeik világszerte? Hát nagyon sok mindent! Semmiképp sem állíthatjuk, hogy ugyanazokat az ételeket fogyasztanák. Vagy az kerül a tányérra, ami éppen van, vagy ahol túl sok az étel, ott bonyolult előírások sora születik arról, hogy mit, milyen sorrendben, mikor, hány grammos adagokkal kezdve. Mindenesetre a tudomány jelenle- gi állása nem támasztja alá azt, hogy ilyen mértékben elő kellene írni, mit kapjon egy kisbaba enni. Sokkal fontosabb, hogy az, amit kap, lehetőleg helyben termett, egészséges, tápláló étel legyen, amelyből annyit fogyaszthat el, amennyit kíván.
Mi lesz, ha megakad a torkán a falat?
Nem tud még rágni! Való igaz, az evést is tanulni kell! Szopáskor vagy cumisüvegből evéskor a folyadékot egyenesen lenyeli. A szilárd ételeket azonban forgatnia „rágnia”, csócsálnia kell a szájában, mielőtt lenyeli. Ezt nyilván neki is meg kell tanulnia. Előfordulhat, hogy túl nagy darabot próbál lenyelni, de sebaj, visszaöklendezi, és legközelebb óvatosabb lesz. Nagyon fontos, hogy ott legyél vele, így segíteni tudsz, ha szükséges. Biztonságos méretű ételnek tűnik, ha babatenyérnyi nagyságú, jól megfogható darabot adsz a kezébe – és nem baj, ha te is valami hasonlót eszel. Kezdetben emésztetlenül láthatod viszont az ételeket a pelenkájában, mert a megfelelő bélflóra kialakulásához idő kell.
Mi a teendő, ha a baba nem szeretne enni?
Lehetséges, hogy a kanállal etetést nem kedveli, és előfordulhat, hogy az egyszerű ízvilágú babaételként feltálalt pürékkel van baja. Sokkal jobban érdekli, amit a szülei vagy a testvérei esznek, azután még a kezét is nyújtogatja. Ha nálatok is ez a helyzet, tegyél egy próbát, és adj neki kóstolót! A legjobb az, ha ő maga válogathat az elé rakott egészséges, egyszerű falatok közül. Eleinte az ujjaddal is adhatsz neki kóstolót a püré állagú ételekből. Ha a kisbabád egyáltalán nem hajlandó enni, még kóstolgatás szintjén sem, akkor gondold végig, eleget lát-e benneteket enni? Szoktatok-e reggelizni, ebédelni, vacsorázni terített asztalnál? Odaülhet-e olyankor ő is?
Hogyan tehetem jó élménnyé az evést?
Például úgy, ha hetente néhányszor egyszerű ételeket főzöl, és ezt a kisbabád is figyelheti. Így megtanulhatja, hogyan lesz a boltban látott alapanyagból ennivaló. Vásároljatok együtt, válogassatok a zöldségesnél, nevezzétek meg, mi micsoda.
A cikk a június-júliusi HelloBaby! magazinban jelent meg!
