Amikor az anya és az apa anyanyelve más, a gyermek kétnyelvűvé válik – feltéve, ha mindketten eleget beszélnek hozzá a saját anyanyelvükön. Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvésszel, szociológussal, a Multilingual Kid többnyelvűség-szakértőjével beszélgettük.
Szakértő: dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvész, szerző: Szále Kata
Sok család választ otthont új országban, másokat a munka szólít külföldre időlegesen vagy véglegesen. Egyre több a vegyes házasság is – így a többnyelvűség sokkal gyakoribb, mint korábban bármikor.
Mitől függ, hogy egy kisgyermek valóban anyanyelvi szinten sajátít-e el el két nyelvet?
Sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a gyerek aktívan tudjon és akarjon is használni két (vagy több) nyelvet. Az első kb. 5 évben az idő a döntő tényező.
Fontos az is, hogy a kicsi élő beszédet halljon, ugyanis a párbeszédből tanul a leggyorsabban. A ritmus, a dallam, a mozgás szintén nagyban segíti a beszédelsajátítást; ezért olyan népszerűek a dalok és a mondókák a gyermek első éveiben. De más is kell még. Szükség van egy megfelelő rendszerre, amely mellett néhány évig lehetőleg következetesen kitartanak a szülők.
Emellett lényeges, hogy a gyereknek bőven legyen alkalma, lehetősége az egyes nyelvek alkalmazására. Ami nem könnyű, különösen, ha a külföldön élő szülő az egyedüli anyanyelvi beszélő a gyereke életében. Legalább ennyire fontos még, hogy a gyereknek valóban szüksége legyen arra a bizonyos nyelvre. Ha például az Amerikában élő magyar anyuka környezetében senki sincs, aki magyarul beszél, ő viszont remekül kifejezi magát angolul, akkor a gyereknek valójában nincs igazán szüksége a magyarra, hiszen az anyja angolul is megérti őt. Ilyen esetben nem ritka, hogy az évek múltával a szülő nyelvén érkező kérdésre a választ a környezet, tehát az óvoda vagy az iskola nyelvén adja a gyerek. Vagyis: az, hogy valaki kiskorától napi szinten két vagy több nyelvet hall, még nem jelenti azt automatikusan, hogy az adott nyelveket mind aktívan használni is fogja.
Ha a szülők két különböző anyanyelvet beszélnek és az otthonuk egy harmadik ország, érdemes-e egyszerre a három nyelvet „tanítani”, használni a gyerek jelenlétében?
A kisgyerek képes párhuzamosan három nyelvet is elsajátítani és használni, anélkül, hogy erre külön „tanítanánk”. A játék és a vele folytatott beszélgetések velejárójaként, spontán módon, tehát külön erőfeszítés nélkül sajátítja el a nyelvet. Ez alapvetően eltér a felnőttek tudatos idegennyelv-tanulásától. Visszatérve a kérdésre: ilyenkor mindkét szülő a saját nyelvéért „felelős”, a harmadik nyelv gyakorlásáról pedig majd az óvoda, az iskola gondoskodik, ezzel nem szükséges szülőként is külön foglalkozni.
Segít-e, ha magyarul beszélő édesanya az első egy-két év után elkezd nem magyarul beszélni a gyermekéhez, hogy felkészítse őt a közösségbe kerülésre, például az óvodakezdésre?
A szülő megtaníthat a gyerekének néhány kifejezést – szomjas vagyok, pisilni kell, fázom stb. –, ami hasznos lehet számára az első időkben. Valójában azonban egy kis óvodásnak nincs szüksége „nyelvi felkészítésre”. Természetesen más a helyzet egy iskolás esetében, neki nagyon is jól jöhet az előzetes nyelvtudás. Visszatérve az óvodáskorra: a szülők sok esetben nagy kísértést éreznek arra, hogy „felpörgessék” az új nyelv elsajátítását.
Többek között az, hogy amikor kb. 1 év elteltével a gyermek jól „belerázódott” az új nyelvbe, és a szülők szeretnék visszaállítani a régi rendet, akkor a gyerek már nem akar vagy nem tud visszatérni a szülői nyelvre. Ilyen módon tehát a szülők valójában nem a sikeres kétnyelvűség útját alapozzák meg, hanem a magyar egynyelvűségből a német, angol, francia stb. egynyelvűségbe irányítják át a gyermeküket. Nem árt tudni, hogy igen nehéz visszahozni a családi életbe egy olyan nyelvet, ami hosszú ideig használaton kívül volt.
A külföldön élő szülőnek nagyon nehéz lehet megélnie, ha a gyereke az ő anyanyelvén nem hajlandó megszólalni. Mit lehet tenni ilyen esetben?
Ez a probléma előfordulhat óvodás- és kamaszkorban egyaránt, tarthat néhány napig, de akár hónapokon át is. Ebben az esetben először is a „sztrájk” hátterében meg- húzódó okokat kell higgadtan megvizsgálunk. Vajon mi váltotta ki ezt a reakciót? Túl kevés anyanyelvi beszélőt hall a gyerek? Úgy érzi, hogy a családi nyelvre nincs szüksége, hiszen mindenki érti az óvodai nyelvet is? Esetleg szülőként mi nem vagyunk elég következetesek? Gyakran használjuk a gyerekkel az óvoda nyelvét, de azért elvárjuk, hogy ő magyarul válaszoljon? Talán kicsúfolták, kinevették, és ettől veszítette el a kedvét? Esetleg szégyelli, hogy mi másként beszélünk, mint az oviban? A megoldás módja nagyban függ a probléma okától és a gyerek életkorától. Általánosságban azt javasolhatom a szülőknek, hogy feltétlenül tartsanak ki amellett a nyelv mellett, amit eddig is használtak a gyerekkel. Így nagyobb a valószínűsége annak, hogy idővel visszaáll az eredeti állapot, és a gyerek rövid szünet után ismét visszatér a családi nyelvhez. Ha nem, legalább hallja, így a tudása a későbbiekben könnyebben aktiválható lesz, ha mégis szüksége lesz rá, vagy ha megjön hozzá a kedve! Az is beválhat, ha motiválni igyekszünk a gyereket és el tudjuk érni, hogy pozitív élményekkel kösse össze a magyar vagy más szülői anyanyelv használatát.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
Számos fontos és érdekes tudnivaló a témáról: multilingualkids.ch/hu/home
