1997 – Én egyáltalán nem éreztem semmilyen ünnepi hangulatot abban az évben. Egyetlen gondolatom volt csak: hogy hamarosan anya leszek és megszületik az első gyermekem.
Csörgő Andrea írása
A karácsony helyett az anyaságra készültem
Láttam, ahogyan a boltokban tömve a polcok a sok szokásos áruval, de mi a férjemmel egyáltalán nem készültünk abban az évben az ünnepre. Pedig csak január elejére voltam kiírva. A téli szünet első napján voltam hivatalos a nőgyógyászhoz, tanítottunk akkoriban mind a ketten és a decembert még végigdolgoztam.
Az orvos megállapította, hogy alkalmas a méhszáj állapota a szülésindításra, a döntést pedig rám bízta.
Én nagyon megijedtem a gondolattól, hogy aznap szülni fogok, és nemet mondtam.
Indíthatja!
Aztán néhány óra múlva, átgondolva a helyzetünket felhívtam az orvost és beleegyeztem az indításba.
Első szüléshez képest viszonylag rövid idő alatt így született meg a kisfiam Karácsony előestéjén.
Amire élénken emlékszem, az a szülés utáni éjszaka a kórházban, akkoriban jöttek divatba az illatos mécsesek, a nővérszobában is égettek egyet, annak a vanília illata lengte be az osztályt.
Talán csak nekem rémlett akkor úgy, de minden, az egész világ hihetetlenül csendesnek, békésnek és nyugodtnak tűnt.
Én pedig álltam az ablaknál és ismerkedtem az új szóval: – Kisfiam!
Ajánljuk a téli babák anyukáinak:
