A nagyobbacska, egy éven felüli, szopáshoz “makacsul” ragaszkodó gyerekek elválasztásáról lesz szó. Ők az állítólagos “cicifüggők”, “anyafüggők”, akik elviselhetetlenül tombolnak, ha nem kapják meg, amit kérnek.
Szerző: W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Van segítség ilyen esetben? Vagy, ahogy a kívülállók többnyire kijelentik, el lett szalasztva a kedvező alkalom az elválasztásra? Elöljáróban nem árt tisztázni, mi az, ami normálisnak tekinthető, és mikor célszerű lépéseket tenni a változás irányában.
1. Meddig normális szoptatni?
Nincs egyetértés szakemberek körében sem azzal kapcsolatban, hogy pontosan mennyi volna a biológiai szempontból átlagosnak tekinthető szoptatási időtartam, de van egy intervallum, amibe mind beleférnek.
Ennek alapján tehát annyit bizonyossággal kijelenthetünk, hogy a gyereknek akkor is normálisnak számít, ha szopni szeretne egyéves korán túl.
2. Szoptatni nem kötelező! Ha az anyának egyértelműen terhére van a szoptatás teljes egészében vagy a szoptatásnak valamilyen részjelensége (pl. gyakorisága, a gyerek szopási szokásai), akkor változtatni kell. Az azonban, hogy egy kívülálló szerint helytelen szoptatni az egyévesnél idősebbeket, nem ok az elválasztásra, a szoptatás időtartama ugyanis szigorúan magánügy, belső családi döntés és hozzáállás kérdése.
3. A szoptatás abbamaradása jó esetben FOLYAMAT, amelyet a gyerek változó igényei és az anya változó igényei IS befolyásolnak. A korai csecsemőkor állandó rendelkezésre állásából, az igény szerinti kizárólagos szoptatástól valahogy minden anya-gyerek párosnak el kell jutni az utolsó szoptatásig. Vagy a gyerek veszíti el fokozatosan az érdeklődését, vagy az anya érzi úgy, hogy bizonyos jelenségeken ideje változtatni, ezért korlátozásokat vezet be.
Alap az őszinteség!
Legszívesebben csupa naggyal írnám ezt. Ha el szeretnéd választani a gyereket vagy csökkenteni szeretnéd a szoptatások számát, NAGYON ROSSZ ÖTLET becsapni, hazudni, valótlanságokat állítani, szó nélkül lelépni. Vagyis: ne kend be a melled büdös, csípős, keserű anyagokkal azzal a felkiáltással, hogy majd akkor nem kéri. Ne mondd, hogy a cici beteg, fáj, alszik, kivéve, ha tényleg ez a helyzet. Ne utazz el szó nélkül pár napra azzal, hogy úgyis meglesz nélküle és elfelejti addig. Nem.
Vagy ha mégis, kezeld fenntartásokkal. Nekem is van véleményem például az időutazásról, a vérnyomáscsökkentők szedéséről és a nagyüzemi állattartásról, de inkább nem hangoztatom, mert belátom, hogy nem értek hozzá.
A legjobb trükkök
Válogass kedved és helyzetetek szerint a következőkből, ha gyermeked egy- másfél éves már elmúlt:
– Ha bizonyos helyzetekben nem akarsz többé szoptatni, mondd meg ezt egyszerűen és érthetően a gyereknek, és tartsd is magad ehhez, bármi is történjék. Pl. Csak otthon fogunk szopizni. Csak világosban fogunk szopizni.
– Ne szoptass azért, mert a gyerek unatkozik. Ha az unalom a gond, vagy bízd rá, hogy elfoglalja magát, vagy tedd lehetővé a mozgást, felfedezést, levegőzést.
– Ne szoptass a saját kényelmed érdekében (pl. csend legyen végre, aludjon el, legyen egy kis nyugi stb.)
– Ha fáj a szoptatás, és tudod, hogy miért (pl. harapás), változtass. Például kérd meg, hogy ne harapjon, mert fáj. Ha ennek ellenére harap, vedd le a melledről. Ha túl hosszan komfortszopizik, és ez már kellemetlen, unalmas, akkor gondolod végig, mennyi és hogyan fér bele, és amikor már sok, mondd azt: elég volt nekem. Most abbahagyjuk a szopást. Lehet, hogy akkor nem fog olyan hamar elaludni. De előbb-utóbb el fog, és a kecske is káposzta is megoldások ritkák a valós életben.
Ha úgy érzed, hogy a te eseted valamiért más, beszélgess erről tapasztalt szoptatási tanácsadóval, vagy menj el egy La leche Liga baba-mama csoportba, és hallgasd meg erről más, hosszan szoptató anyák véleményét.
Ajánljuk még a témában:
