A lisztérzékenység a lakosság 1 százalékánál jelentkező betegség, hazánkban tehát közel 100 ezer felnőttet és gyermeket érint.
Szerző: Podonyi Hedvig
Hogy hogyan ismerhető fel és mit érdemes tudni róla, arról dr. Dabousné Székelyhidi Julianna védőnőt, a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete elnökségi tagját kérdeztük.
Korábban nem hallottunk olyan sokat a lisztérzékenységről. Új betegségről van szó?
-Egyáltalán nem. Tudjuk, hogy már a római korban is létezett. A betegek azonban a múltban 30 éves koruk körül meghaltak, mivel sokáig nem tudták, mi okozza a bajukat. Csak az 1950-es évek óta foglalkoznak intenzívebben a kutatók ezzel a kérdéssel.
Mi a probléma lényege?
-A lisztérzékenység, más néven cöliákia vagy gluténérzékenység az öröklődő autoimmun betegségek egyike.
Következtében a szervezet jelenleg még nem ismert okból önmaga ellen termel saját szöveteit romboló anyagot.
Ez jelen esetben élethosszig tartó gluténintoleranciát jelent. A glutén, azaz a sikér számos kalászos gabonafélében megtalálható fehérje, melynek egyik alkotóeleme, a gliadin hatására a betegeknél toxikus anyag termelődik. Ez pedig pusztítja vékonybél nyálkahártyáját, akadályozva a tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok felszívódását.
Mik a jellegzetes tünetek?
-Tipikus tünet a soványság, a puffadt has, a megfigyelések szerint az érintettekre jellemző a világos bőr és haj, a hosszú szempilla. Kialakulhat krónikus hasmenés, bár nem mindenkinél; a cöliákiát agyagszínű, világos színű széklet is jelezheti. Felléphet még – egyebek mellett – vérszegénység, vashiány, ebből adódóan fáradékonyság, fejfájás, hajhullás, a körmök töredezése. Nem ritka, hogy a diagnózisra csak akkor kerül sor, amikor társult betegség, például diabétesz, laktózérzékenység, pajzsmirigy-működési zavar vagy fiatalkori csontritkulás miatt fordul orvoshoz valaki.
Hogyan diagnosztizálható a lisztérzékenység?
-Kétéves kor előtt nemigen állítható fel a diagnózis, mivel akkortól kezdődik a gluténtartalmú
táplálékok – búza, rozs, árpa, tönköly – bőségesebb fogyasztása.
Mivel a szervezetbe jutó glutén a betegeknél a transzglutamináz enzim felszaporodásával jár, ennek kimutatása a diagnózis egyik eszköze. Ezenkívül szövettani vizsgálatra is sor kerülhet. Fontos, hogy a vizsgálatok idején nem szabad gluténmentesen étkezni – ha viszont a lisztérzékenység ténye már bizonyított, élethosszig tartó gluténmentes diétára van szükség.
Folytatjuk!
A témában ajánljuk még:
