Minden gyerkőc kipróbálja, milyen lábujjhegyre állni, például ha nyújtózik valami után, és bármikor előfordulhat, hogy csak úgy lábujjhegyen megy pár lépésnyit. Ezzel nincs is semmi baj. De az már gondot okozhat, ha sokat időzik és jár lábujjhegyen. Erről és a lehetséges megoldásról beszélgettünk Kovács Andreával, a Mackórendelő vezető gyógytornászával.
Szakértő: Kovács Andreával, a Mackórendelő vezető gyógytornásza, szerző: Podonyi Hedvig
Mikor mondhatjuk azt, hogy túl sok időt tölt lábujjhegyen a gyermek?
A normál lépésminta az, hogy a láb sarokérintéssel találkozik először a talajjal, utána gördül a talpon és a lábujjak emelkednek fel utoljára. „Lábujjhegyezés” esetén csak a láb elülső fele találkozik a talajjal, vagyis a lábujjak és a talp elülső része, de a sarok nem. Ha 5-10%- ban jelenik meg a járásban a lábujjhegyezés, az még rendben van, hiszen például izgalmában akár a teljesen normál izomzattal rendelkező gyermek is felemelkedik egy kicsit vagy lép kettőt lábujjhegyen, de utána leteszi a talpát.
Mitől alakulhat ki?
Nemegyszer nagyon enyhe neurológiai probléma állhat a háttérben, lehet túl feszes vagy túl laza az izomzat. Ha feszes, akkor a gyermek fáradás hatására vagy pozitív–negatív stresszre reagálva könnyen lábujjhegyre kerülhet. Ha laza, akkor azért kell befeszítenie, hogy függőleges helyzetben tudja tartani magát – és annyira ráléphet az izomtónus „gázpedáljára”, hogy ezáltal lábujjhegyre áll. Vannak ortopédiai betegségek is, amelyeknek az a következménye, hogy „beköt” az Achilles-ín; ilyenkor fizikai akadály miatt nem sikerül letenni a talpat. Közrejátszhatnak neuropszichológiai okok is.
Most nagyon sok olyan gyereket vizsgálunk és fedezünk fel, akik szenzorosan, taktilisan túlérzékenyek, és azért járnak lábujjhegyen, mert nem szeretik, ha a talpukhoz ér valami, hárítják ezt az ingert. Idővel aztán hozzászoknak ahhoz, hogy lábujjhegyen járnak, és ha ez rögzül, már nem is tudnak másképp menni.
Végül pedig: az is előfordulhat, hogy ismeretlen eredetű a lábujjhegyen járás kialakulása. A háttérokok felderítésében és a kezelésben neurológus, ortopédorvos, pszichológus, gyógytornász segíthet.
Miért fontos módosítani ezen a járásmódon?
Mert maradandó elváltozást okozhat: megrövidül az Achilles-ín, túlerősödnek és megrövidülnek a láb hátsó részének izmai. Így talpra álláskor nagyon húzódhatnak, fájhatnak, ráadásul egy bizonyos súly felett lábujjhegyen tartani is egyre nehezebben képes magát a gyermek. Ezt az állapotot egy bizonyos ponton túl már csak műtéttel lehet megszüntetni.
Másféleképp hogyan kezelhető?
Van, akinél a járásmintát fázisokra kell szedni és azokat újratanítani, mert a gyermek teljesen rosszat szokott meg – például mert az korábban kényelmes volt neki és kicsit benne ragadt. Legelőször megnézzük, milyenek az aktív mozgások, milyen a boka aktív mozgástartománya ülésben, fekvésben, mennyire megy a pipa-spicc. Szögmérővel megmérjük, mennyire maradt le a normál ízületi szöghöz képest. Azt is vizsgáljuk, stabil-e a talpon állás. Annak a gyereknek ugyanis, aki sokat lábujjhegyezik, talpon az az érzése lehet, hogy hátradől, hiszen az egyensúlyérzete is másképp működik.
Ezenkívül végigbeszéljük a szülővel, hogy mikor szokta látni a lábujjhegyezést, reggel vagy este, futásnál vagy máskor, esetleg mit sportol a gyermek, milyen terepen szoktak járni. Végül összeállítunk egy egyénre szóló gyakorlatsort.
Amíg viselik, addig adhatunk nekik valamilyen „járkálós” feladatot (locsold meg a virágokat, szedd össze a ruhákat stb.).
Megtanítjuk a szülőt arra is, hogyan masszírozhatja gyermeke lábát, ami szintén sokat segíthet. Ezenkívül van egy kis füzetünk, 10 gyakorlat lábujjhegyen járó gyerekeknek, ami szintén a hozzánk fordulók rendelkezésére áll.
A cél: a bokaízület és az Achilles-ín nyújtása, valamint a sípcsont előtti izmok megerősítése. Ha hátul nyújtjuk, elöl erősítjük, jobbá válhat a mozgás, a dinamika.
Mindemellett még a kineziotapinget is szoktuk javasolni, amit szintén előre, a gyengébb oldalra helyezünk, miután már kellően nyújtottunk és erősítettünk – ez egy kis figyelmeztetés az elülső izom számára ahhoz, hogy dolgozzon többet.
Speciális cipő segíthet-e a cél elérésében?
Az ortopédorvosok kemény talpú cipő viselését szokták javasolni. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyereknek letennie a talpát, amikor jár. Ideig-óráig alkalmazhatjuk, de tudni kell, hogy az ilyen lábbeli nem a talp gördülését támogatja. Így előfordulhat, hogy a járásminta megint csak nem lesz annyira harmonikus, egészséges: a gyerek teli talppal odacsapja a lábát a talajhoz, miközben mi azt szeretnénk, hogy a saroktól induló talpgördülés és elrugaszkodás fázisai kövessék egymást. Ezért fontos időben felismerni, hogy mikortól érdemes a kemény talpú cipőt ritkábban ráadni a gyermekre.
Mennyi gyakorlásra van szükség a helyes mozgásminta elsajátításához?
Kérdés, hogy mennyit jár lábujjhegyen a gyermek.
Nehezíti a dolgot, hogy a gyermek közben nő is. Amennyiben a probléma pszichés vagy ismeretlen vagy ortopédiai eredetű, akár hosszasan dolgozni kell a kívánt eredményért – de megéri!
A baba első éve – Minden információ egy helyen az újszülöttkortól egészen 1 éves korig.
