Későn jött, sok-sok küzdelem és könny előzte meg a születését, de itt van. Két inszemináció, két saját sejtes, három donorsejtes lombikprogram – így szól Flóra és Barna kislányának története.
Szerző: Szále Kata mentálhigiénés szakember
„Ha véletlenül összejön, szóljon!”
A 42 éves Flóra és a 45 éves Barna már évek óta egy párt alkottak, amikor összeházasodtak. Flórának a fölkeresett intézeti szakorvos a hormonértékek alapján azt mondta, hogy nála még a lombik sem sikerülhet. „Ha véletlenül összejön, szóljon! Arra kíváncsi leszek!” – zárta a konzultációt.
Letaglózta őket a diagnózis. Egy másik intézetben „automatikusan” két inszeminációra került sor, sikertelenül. A következő állomás egy klinika volt, Flóra itt úgy érezte magát, mintha futószalagra került volna. „Ilyen értékekkel nem inszeminálgatunk” – ez volt az orvos véleménye, viszont a korábbiaknál jobb értékeket mértek, így lombikot javasolt.
„A lelkünkkel senki sem törődött”
A lombikprogram során a babára vágyó nő hormonokat kap, ezután ellenőrizni szokták, van-e petesejt. Ha igen, altatásban leszívják és 2-3 nap múlva ültetik vissza a megtermékenyítve. Flórának és férjének beültetés előtt megmutatták az embriót.
Viszont ha információt kért, azt a választ kapta: „Miért nem nézett utána a neten?” Miután nem jártak sikerrel, azzal bocsátották el őket, hogy ősszel újra próbálkozhatnak. „A lelkünkkel senki sem törődött, és ez nagyon hiányzott” – mondja Flóra. – „Az ember csak sodródott, felfogni sem tudta a történteket, nemhogy feldolgozni.”
Ha a petefészek kimerül
Pár hónap múlva sem jártak sikerrel, mert a beültetés után vérzés lépett fel, levált a méhfal, valószínűleg a túl sok hormon miatt. Ráadásul a petefészek kimerült, nem volt lehetőség további lombikra.
Az orvos megemlítette: 35 év alatti nőrokon, aki már szült, adományozhat petesejtet. Flóra az unokahúgát kérte erre, aki készségesen vállalta a szép feladatot. Hárman keresték fel az újabb intézetet. Ismét jöttek a gyógyszerek, hormonok – hogy elég vastag legyen a méhnyálkahártya. És a petesejt megtapadt! De az első ultrahangon sajnos, nem volt szívhang. Ismét nagy fájdalom! Közben a segítő unokatestvér betöltötte a 35. évét, így ez a szál is elszakadt.
Irány: Brno!
Idegen donor alkalmazására itthon nincs mód, de külföldön igen. Flóráék Brnóban találtak egy intézetet, és egy 27 éves lányt, aki még külső jegyeiben is megfelelt a feltételeknek. Csakhogy a beültetés után 2 héttel kiderült, hogy ez a próbálkozás sem vezetett eredményre.
Úgy gondolták: utoljára még nekifutnak – többre sem lelkileg, sem anyagilag nem lettek volna képesek (egy-egy procedúra kb. 1,5-2 millió forintba kerül). Ismét Brnóba mentek, ahol egy magzat beültetése mellett kettőt lefagyasztottak. A beültetett embrió megtapadt és 16 hetes koráig szépen fejlődött, a várandósság 18. hetében azonban észrevették, hogy nincs szívhangja.
Újabb veszteség
„Gyorsan el kell mennem hálóinget venni, hogy megszüljem a halott gyermekem” – idézi fel a szörnyű élményt Flóra. – „Úgy éreztem magam, mint egy sír – benne a kicsi fiunkkal.” A férje elkísérhette a kórházba, de ott senki sem mondta el, mi fog történni. Élete talán legnehezebb óráit élte át… Aztán egyszer csak kipottyant belőle a csöpp baba.
Kérdezte: hová vitték a kicsit? Szeretné eltemetni. Nem mondták meg neki. Az orvos azt ismételgette, hogy nem tudja. Utóbb kiderült: a kórház praxisában csak 22 hetes kortól számít embriónak az elhalt, az abortum a hulladék közé kerül.
Flóra megtudta, hogy a patológiára viszik a halott magzatot és odament. Végül – temetkezési vállalat közreműködésével – egy csöpp urnában a kezébe kapta a hamvakat.
Mindketten megtapasztalták, amit Müller Péter írt: „A fájdalom nem múlik el, csak körbenövi az élet”.
„Tényleg hazavihetem?”
Flórában idővel megerősödött az a gondolat, hogy nem ő teremt, ő csak azt mondhatja: „Itt vagyok, várlak! Ha hozzánk jössz, befogadunk az életünkbe!”
Aztán egy november végi napon visszament férjével Brnóba az egyik lefagyasztott embrióért. A kicsi szívhangját december 24-én hallották először, amikor egy vérzés miatt kórházba mentek. Szerencsére minden rendben volt – sok pihenés, fekvés, és persze a lelki munka árán, amit azóta is folytatnak.
„Tényleg hazavihetem?” – futott át Flórán a kérdés, amikor végre megérkezett a várva várt, egészséges kislány, annyi várakozás és annyi könny után. Történetét most azért osztotta meg, hogy másoknak is reményt adjon, akik hasonló úton járnak, mint amin ő már végigment.
