A várandósság végéhez közeledve egyre izgatottabbak az anyukák, és megjelenhetnek náluk a félelmek is: „Biztosan meg tudom szülni a babámat? Tutira nem fogom kibírni! Odalent minden meg fog változni? Meg fogok sérülni?” Ezek nagyon nehéz és egyben nagyon fontos kérdések ilyenkor önmaguk, no meg persze a szakemberek felé is.
Szerző: Steinbachné Kapás Gabriella gyógytornász-fizioterapeuta, pre-és posztnatális tréner, medencefenék terapeuta
Manapság egyre több lehetőségük van a kismamáknak készülődni a szülésre, és az azt követő, úgynevezett posztpartum időszakra. A család, illetve a közeli ismerősök tapasztalatai, a szakorvos, a védőnő és persze a különféle online és személyes szülésfelkészítő tanfolyamok, valamint az internetes portálok mind-mind más szemszögből közelítenek ehhez a témához, újabb és újabb információk válnak elérhetővé. Sokszor nehéz megtalálni azt a vonalat, ami valakihez a legközelebb áll, amivel valóban azonosulni tud. Van, akinek az a jó, ha sok helyről tanulhat, másokat csak összezavar ez a bőség.
Miért fontos tájékozódni?
Gyógytornászként én is sokszor beszélgetek ezekről a kérdésekről a foglalkozásokon. Fontosnak tartom, hogy a különböző szakterületek képviselői – természetesen a kompetenciahatárok betartása mellett – teljes képet mutassanak a kismamáknak.
Igen, félelmetes és ijesztő lehet hallani a kevésbé jó kimenetelű szülésekről, gátmetszésről vagy egyéb sérülésekről.
Emiatt sok kismama egyszerűen tudomást sem vesz ezekről a dolgokról, mert nem akarja „bevonzani” a saját életébe. Úgy gondolom, minden édesanyát támogatni és segíteni kell a saját döntéseivel kapcsolatban, ugyanakkor segítőként kötelességünk, hogy a lehető legsokrétűbb tájékoztatást adjuk minden téren. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden kismama megismerhesse, megtanulhassa, hogy milyen az élettani várandósság, az élettani szülés.
Fontos, hogy lássák a születés természetes folyamát és magukévá tehessék azt a tudást, mellyel a saját képükre tudják majd formálni a szülést. Valójában ez a lehető legtöbb, amit például a gátvédelemért tehet valaki, és azért, hogy elkerülhesse a sérüléseket a szülés során.
Ez már csak így van! Vagy mégsem?
Ha már itt tartunk, az egyik leggyakrabban feltett kérdés a szülőszobán: „Akar-e gátvédelmet, anyuka? “ Ezen nagyon gyakran eltűnődöm. Vajon van, aki nem szeretne? Van olyan szülő nő, aki nem szeretné megkapni a lehetőséget, hogy elkerüljön egy gátmetszést vagy megelőzze a gátrepedést? Szerencsére az utóbbi években azt tapasztaljuk, nagy az igény az anyukák körében arra, hogy már a várandósság idején foglalkozzanak ezzel a témával, hogy fel tudjanak készülni testileg, lelkileg, mentálisan.
Ezekről az állapotokról szerintem nagyon jó kicsit előre informálódni. Mi mit jelent pontosan? Hogyan ismerhető fel szülés után például egy hólyagsüllyedés? Sajnos, a mi „generációs örökségünkhöz” az is hozzá tartozik, hogy számos rendellenes dolgot, állapotot természetesnek, tulajdonképpen a várandósság, a szülés velejárójának tekintünk, és beletörődünk például abba, hogy a vajúdás alatt tilos enni, vagy kötelező ágyban feküdni. Majd aztán háton fekve kell szülni, vezényszóra. Holott ezek a dolgok vetíthetik előre a sérüléseket, főként a medencefenék, a medence területén. A szülés utáni dolgokról nem is beszélve.
Az életveszélyes állapotok elhárításakor persze teljesen más a helyzet, mások a prioritások, de a legtöbb esetben a sérülések elkerülése fontos szempont kellene, hogy legyen.
Találjuk meg a saját utunkat!
A felkészültség, az alapszintű tájékozottság nagy előny lehet. És itt most nem kacifántos praktikákra vagy mindenféle boszorkányságra gondolok, hanem arra, hogy ismerjük meg a saját testünk működését. A tudás legyen valóban hatalom, amit saját magunk és a kisbabánk, a családunk javára fordíthatunk. Ne féljünk attól, hogy „túl sokat tudunk”, vagy „túlságosan alaposan készültünk fel”. Legyünk büszkék, hogy időt és energiát, figyelmet fordítottunk arra, hogy védjük magunkat, a szülésünket, a babánkat.
Egy igazán jó szülésfelkészítő foglalkozáson sok mindent lehetőségünk van kipróbálni, mielőtt élesben kellene helytállnunk.
Lehet, hogy a saját édesanyánk, a nagymamánk még nem volt ilyen magabiztos ebben a témában, lehet, hogy közeli és távolabbi ismerőseink körében is más szemlélet él, de mi továbbléphetünk. Kulcsfontosságú, hogy halljuk meg a saját hangunkat és találjuk meg a saját utunkat!
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
