A szó, amitől mindig kirázott a hideg: életmódváltás. Középiskolás korom óta porondon volt nálam a fogyókúra, csak akkoriban még, önmagammal mindenben kritikus tinédzserként jelentéktelen 2-3 kiló foglalkoztatott. Aztán felnőttként, az első terhességem után ez a szám a tízszeresére ugrott, és valódi problémává nőtte ki magát.
Szerző: Kalivoda Tímea gasztroblogger, Fittpiac
Harminc kilogrammot szedtem fel a várandósságom alatt, és ez a második terhességem során is megismétlődött. A testem teljesen megváltozott, a plusz kilók pedig sehogy sem akartak távozni, ragaszkodtak hozzám, pedig én aztán nagyon nem ragaszkodtam volna hozzájuk. A gyors fogyást ígérő diétás csomagok extra vonzóak voltak számomra, mert mindenbe kapaszkodni akartam, ami azt ígérte, hogy 4 vagy 6 hét alatt megoldja a problémámat.
Persze a megoldáskeresés során újra és újra felbukkant az életmódváltás témája, ami elől menekültem: hagyjon szépen békén engem mindenki ezzel a felhajtással!
A nagy találkozás
Nem akartam az egész életemet megváltoztatni, csak fogyni szerettem volna, és mint mondtam, lehetőleg röpke pár hét alatt. Jöhetett minden, ami tabletta formájában vagy instant porként könnyen fogyasztható volt, és mentesített az alól, hogy számolgassam a kalóriákat, és konyhamérlegre rakosgassam még az uborkaszeleteket is. Szentül meg voltam győződve róla, hogy az életmódváltás ezt jelenti: kötöttségek, szabályok, macera és túlbonyolítás – nekem pedig mindezek pont nem hiányoztak az életemből két kisgyerek mellett.
Aztán amikor már épp eljutottam oda, hogy a rapid fogyókúrás programokból kiábránduljak, és ráébredjek, hogy valójában nincs olyan csodacsomag, ami egyszer s mindenkorra extra gyorsan rendezi a túlsúllyal folytatott, évek óta tartó küzdelmemet, akkor belebotlottam valamibe.
Valamibe, ami csupa olyan ételt sorakoztatott elém, amitől összevissza futkosott a nyál a számban. Az első napokban azt sem tudtam, mit csinálok, milyen úton tettem meg az első lépéseket, egyszerűen csak főztem azokat az ételeket, amiket megkívántatott velem az a bizonyos diéta.
Hihetetlen volt, hogy ez megtörtént – pont velem, aki az életmódváltásra úgy tekintett, mint valami idegesítő kopogtató szellemre!
Örömmel, élvezettel
Végül is az ízletes ételek alapján választottam meg az új utat, amit követni akartam, és máris olyan könnyű volt az egész, hogy észre sem vettem: épp változtatok, tanulok, alkalmazkodom. A low carb diéta számomra olyan, mintha az én ízlésemre szabták volna, így minden étkezést a mai napig is élvezni tudok.
Az életmódváltás végül meghozta számomra azt az eredményt, amire mindaddig éveken át vágytam, csak épp nem a megfelelő eszközökkel próbáltam elérni.
Ráébredtem, hogy az életmódváltás nem a szigorú szabályokról és a lemondásról szól, hanem a kiteljesedésről. Új ízeket, izgalmas ételeket fedeztem fel, és végre könnyű volt kitartanom, mert az egészséges ételek élvezetet nyújtottak számomra – ellentétben a fogyást ígérő instant porokkal, amiket csak 2-3 napig sikerült elszántan fogyasztanom. Visszatekintve az utamra, rájöttem, hogy a siker titka a szenvedély és az öröm volt, és az, hogy ebben az életmódban a táplálkozás örömforrás maradt.
A mostani célom: minél több embernek segíteni abban, hogy rájöjjenek: az egészséges életmód örömteli, és a fogyás nem szükségszerűen jár szenvedéssel. Lehet ez a folyamat minden szempontból élvezetes, könnyedén teljesíthető is!
Egyénre szabott megoldások
A megfelelő diéta kiválasztása számos egyéni tényezőtől függ.
Ha nem maradunk elkötelezettek, ha két nap után feladjuk, nem biztos, hogy az akaratunk gyenge, inkább a módszer kíván még némi finomítást, hogy ne a lemondások hegyeként tornyosuljon előttünk az életmódváltás mint olyan.
Felejtsük el a gyors változást ígérő csodaszereket, mert az élet nem 4 vagy 6 hétből, hanem hosszú évtizedekből áll, és az egészséges táplálkozás mindezeket végig kell hogy kísérje!
