Napjainkban egyáltalán nem ritka az olyan helyzet, hogy az egyedülálló édesapa vagy édesanya új párt talál. A házasságkötések nagyjából harmada újraházasodás, melynek során a szerelmesek az előző kapcsolatból, házasságból származó gyerekekkel együtt alkotnak új családot.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Minden család folyamatosan változik, épül. A gyermekkel együtt alakuló családoknál azonban nemcsak a párnak kell egymást megismernie, hanem a gyerekek(et) is kölcsönösen el kell fogadni, meg kel ismerni, meg kell szeretni – és mindez nem megy egy csapásra. Persze mindenki azt szeretné, ha minél olajozottabban működne ez az új család. Mire figyeljünk, hogy valóban jól csináljuk?
Családi élet játszmák nélkül
A jó működés alapja a régi kapcsolatok lezárása mindkét fél részéről, miközben éreztetjük a gyermekekkel, hogy nem ők a hibásak a történtekért. Fontos, hogy tudjuk, a történetnek ők a legérzékenyebb résztvevői, és fontos, hogy semmiképp se használjuk őket konfliktusmegoldóként, sem a másik bántására, bosszantására, hiszen ezáltal életre szóló sérüléseket okozhatunk nekik.
Apa és anya csak egy van, egy gyermeknek örökké a nemző szülei lesznek a valódi szülei. Megkönnyítjük a dolgát azzal, ha nem használjuk őt játszmákhoz, és nem várunk el tőle lehetetlen dolgokat.
Tudatosítsuk benne, hogy a mostani, új felállásban is szép élete lesz – csak más, mint amilyen eddig volt.
Mikor mutassuk be az új párunkat?
A legfontosabb, amit egyedülálló szülőként meg kell értenünk, hogy a párkapcsolat és a gyermeknevelés különálló dolgok, nem kezelhetjük őket úgy, mint egy hagyományos családban. Nem jó, ha minden új párkapcsolatot már az elejétől kezdve bevezetünk a gyermek életébe, hiszen ha a gyermek megkedveli partnerünket, nálunk azonban mégsem működik a kapcsolat, a gyermeket újra és újra veszteség éri.
Anya- vagy apapótlék helyett
Az, hogy az anya vagy az apa kit választ új partnernek, nem a gyermek kompetenciája, nem helyes, ha ő dönt ebben. Persze szülőként figyelnünk kell arra is, hogy neki milyen élete lesz az új kapcsolatban, de új párunkkal nem anya- vagy apapótlékot keresünk számára. Fontos, hogy lehetőséget adjunk gyermekünknek az ismerkedésre: csináljunk sok közös programot, nemcsak házon kívül, de házon belül is, vonjuk be a gyereket a közös főzésbe, fényképválogatásba, társasjátékozásba!
Ha a gyermekünk ellenséges, sértődött, megbántott, hagyjuk, hadd élje meg az érzéseit, ugyanakkor folyamatosan biztosítsuk őt változatlan szeretetünkről, és engedjük, hogy kérdezzen! Az új kapcsolatban mindig kérdéses, hogy ki és hogyan fegyelmez és nevel. Az új partner eltérő nevelési mintákat hozhat, ezért fontos, hogy szülőként kommunikáljunk vele, és közösen határozzuk meg az együttélé szabályait és kereteit! Jó, ha az új partner konkrét fegyelmezés helyett inkább példamutatással, mintaadással fordul a gyermek felé.
A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sem megúszni, de ez nem baj. Bőven elég az is, ha a gyermek és a felnőtt igényeit figyelembe vevő, szeretetre, elfogadásra és tiszteletre épülő kapcsolatban harmonikus családot építünk fel.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA – Születéstől egészen 6 éves korig
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
