Nem akármilyen otthon szülésről van szó, mert egy HelloBaby!-baba érkezésének történetét olvashatjátok.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Folytatás:
Reggelre az ébredő Maja lányodnak már kistestvére volt?
-Igen, végül guggoló pózban, a férjem és a bábák támogatásával, ugyanabban az ágyban, ahol megfogant, megszületett Szaffi Hanga. A kitolás nagy erőpróba volt, mintha tüzes vas szántotta
volna végig a testemet, különösen a vajúdás harmonikus óráihoz képest. Nem hipnoszülés volt, az
biztos… Utólag szégyelltem is magam a hangok miatt, arra gondoltam, hogy Szaffit is
megijeszthettem, mert hangosan, sírva, szörcsögve eszmélt erre a világra. Utólag belátom, hogy ez
az elvárás csak nehezíti a szülés folymatát, és jobb elengedni.
Amikor kibújt, akkor viszont megnyugodhattatok: sikerült!
-De újra jött az időmérés, mert Szaffi nagyon hangosan szörcsögött. Ha 20 perc alatt nem akkomodálódik, irány a neonatológia. Bábánk angyali tekintetéből éreztem, bízik bennünk, és valóban: nemsokára Szaffi szépen vette a levegőt.
Éreztem, tudtam, hogy időre és bizalomra van szüksége, és ez azóta is így van.
Szerinted mi segített át titeket mindkétszer a kritikus időszakon?
-Elsősorban az, hogy a saját ritmusunkban, önerőből haladhatott a szülés.
Érdekes, hogy bár itthon szültem, az itthoni erőtérben is kétszer átéltem azt, ami miatt nem szerettem volna kórházba menni: hogy időre kell teljesíteni valamit, különben átveszik tőlünk az irányítást.
De azzal, hogy bíztam magamban és Szaffiban, és időt kaptunk, a problémák maguktól megoldódtak.
Hogy érzed, miben lettél több az otthon szülés által?
mindig, mindenhol vannak, az a kérdés, hogy mennyire sikerül mindeközben megtartanunk a belső
iránytűnket, utat engednünk testünk bölcsességének, hogy tehesse dolgát és megadhassa a
csodálatos szülés – születés élményét.
Hálás vagyok, hogy ezt saját bőrömön, sőt bőröm alatt tapasztalhattam meg. A bizalom ősi elem, de folyamatosan ápolni, táplálni kell, tudatosan is. Egy ilyen születésélmény ebben ad végtelen megerősítést és útravalót gyermeknek, szülőnek – az egész életre.
Cikkünk első részét itt olvashatod:
