Sok csalódás után éppen szingli éveimet éltem, amit nagyon élveztem, és nem is akartam ezen változtatni. Munka, munka, munka és élni az életet. És valahogy éppen akkor került sor egy sorsdöntő találkozásra.
Fain-Géczi Nelli írása
Egy szülinap, egy szerelem kezdete
Hivatalos voltam 2012 nyarán egy szülinapi partira, ahol megismertem egy férfit. Sokat beszélgettünk és telefonszámot cseréltünk, megbeszéltük, hogy találkozunk és folytatjuk a beszélgetést egy kellemes vacsora mellett. Sajnos a találkozóra sokat kellett várnunk, mert volt, amikor nekem nem volt aktuális, és volt, amikor ő nem ért rá. Majdnem három hét telt el, mire sikerült találkoznunk. Hiába beszéltünk nap mint nap, amikor találkoztunk, olyan zavarban voltunk, hogy szinte nem jött ki hang a torkunkon. Miután megtört a jég, nagyon jót beszélgettünk. Kijelenthetem, hogy szerelem volt első látásra!
Összeköltözés és lánykérés
Rengeteg közös programunk volt, és mivel folyamatosan hiányoztunk egymásnak, majdnem egy év után össze is költöztünk. Megkérte a kezemet, természetesen igen volt a válasz. Elterveztük, hogy szeretnénk egy kutyát, lakást, esküvőt és babát, és minden úgy alakult, ahogy terveztük. Kicsit göröngyös volt az út, mert a babánkra várni kellett több mint egy évet, akkor derült ki, hogy egy tünetmentes fertőzés áll a sikertelenség hátterében. A megfelelő gyógyszerek szedése és a kontroll után sajnos egy kisbaba angyal lett, de rá egy hónapra pozitív tesztet tartottam a kezemben!
Várandósság és az esküvői előkészületek
Szinte naponta teszteltem, hogy tényleg igaz-e a hír, mert orvoshoz is csak egy újabb hét elteltével jutottam el. Az orvos megerősítette a teszt eredményét, bár még szívhang nem volt. Két nap múlva megint mentem, és akkor már hallotta. Akkor és ott változott meg bennem minden! Most is hallom az apró szív dobbanásait. Sajnos sokat véreztem az elején, így 16 hétig gyógyszert szedtem, és gyakran jártam ellenőrzésre.
Közben már szerveztük az esküvőt, amit én nagyon vártam, de amikor megtudtam, hogy babát várok, csak őrá tudtam koncentrálni.
Nagyon szerettük a vizsgálatokat, főleg a genetikai ultrahangokat. Ilyenkor láttuk és hallottuk, és persze mindig megkönnyeztük ezeket a pillanatokat. Már a pocakban felfedezték, hogy sajnos vesemedence tágulata van a kisfiamnak, ezért el kellett mennem néhány kiegészítő vizsgálatra is. Benzinkút vezető helyettesként dolgoztam, de 6 hónaposan úgy döntöttünk, elég volt. Természetesen hiányzott a munkahelyem, hirtelen nagy űrt hagyott maga után. Hiába közelgett vészesen az esküvő, nem tudtam örülni, pedig csak két hét volt már az időpontig. Megtörtént az esküvő, két ruhám volt. Az egyikben rejtve volt a pocak:) Bár csodálatos volt minden, azért hosszúnak éreztem azt a napot nagy pocakkal és 40 fokban. Aztán a maradék három hónapot pihenéssel, olvasással és a babadolgok rendezgetésével töltöttem.
Elérkezett a szülés
Csodálatos szülés élményem van, délután volt egy-két furcsa görcs, de annyira nem is foglalkoztam vele. Aztán este 11 órakor ébresztettem a férjemet, hogy lassan indulhatunk. Elkezdtük írni a fájások idejét, pontosan 5 percesek voltak, aztán éjjel fél 2-re megérkeztünk a kórházba, jött az orvosom és a tündéri szülésznőm. Gyors vizsgálat és mondták, hogy lassan babázunk. A férjem végig mellettem volt, sokat nevettünk és vártuk, hogy végre a karjainkban tartsuk a kisfiunkat. 5:13 – ekkor láthattuk meg először a kisfiunkat! Ekkor kaptunk egy csodás órát a kisbabánkkal – a legendás aranyórát együtt tölthettük, csak élveztük a pillanatot, és le se vettük a szemünket a mi kis csodánkról. Nem tudtam elhinni, hogy anya lettem. A kórházban csak néztem, gyönyörködtem.
Otthon, ahogy nekünk jó!
Amikor hazaértünk, éreztem az otthon melegét, hogy együtt a kis családom. Nem hagytam meggyőzni magam, és semmiből nem engedtem, ami a szoptatással, hordozással kapcsolatos.
A magunk útját járjuk!
Ne az legyen fontos, hogy étel legyen, rend, tisztaság. Őrlődtem ezért, úgy éreztem, kevés vagyok, nem tudom ellátni az itthoni dolgokat, de úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a gondot. Nem érdekelt a környezetem véleménye. Rendeltünk ételt, mindenhol felfordulás volt a lakásban, csak néztek a látogatók! De elmondhatom, hogy tökéletesen kihasználtunk minden pillanatot, és nálunk tényleg hat hét volt a gyermekágyi időszak. Sőt, talán még most is tart, csak most már több dolgot csinálunk közösen. A férjem támogatott, és ez volt a fontos számomra. Készült külön szoba a kisfiamnak, de velünk alszik, és ezen nem változtatnék. 14 hónapos, igény szerint szopizik, hordozom, kötődően nevelem, Blw-zünk, mosható pelust használunk, a mai napig nappali alvás is közös illetve ő alszik én pedig olvasgatom a különböző csoportokat Facebook-on, és ha tudok segítek. Őszinte leszek, ha nem olvastam volna ennyit, akkor nem biztos, hogy ezeket a dolgokat leírhattam volna. Bár az anyai ösztönök ezt súgták volna. Boldog, kiegyensúlyozott kisfiú, aki csak az orvosoktól fél és sír, sajnos egyszer voltunk kórházban, ami nagyon megviselte. Mindenhova együtt megyünk, amit csak lehet, közösen csinálunk. A mai napig közös az esti fürdetés. Engem megváltoztatott az, hogy anya lettem. Változott a stílusom, de a férjemnek így jobban tetszik. A plusz kilók gyorsan lementek, igaz, rengeteget sétálunk. A bölcsit kihagyjuk, így még jó darabig élvezhetjük az itthon töltött perceket. Nem tudom, mit hoz a jövő, de szeretnék olyan dologgal foglalkozni, ami mellett minőségi idő marad a gyermekemre, és a családra. Mindenképpen szeretnék szoptatási tanácsadó lenni, de ehhez sokat kell még tanulnom. Ez a mi kis történetünk. Köszönöm, hogy leírhattam.
Ajánljuk még a témában:
