Maja nem adta fel, és érdemes volt kitartania az álma mellett! Hosszú utat járt be addig, míg végre a karjában tarthatta kislányát, a kicsi Maját, egy igazi szivárványbabát. Ez az ő történetük.
Szerző: Zimmerer Anita gyógypedagógus
Első várandósság
Amikor házasságkötése után Maja először várt gyermeket, a kilencedik héten elveszítette őt. Hirtelen elmúltak a rosszullétei, majd pár nap múlva az ultrahangon kiderült, hogy nincs szívhangja a babájának. Műtét következett. Vetélésének okára nem derült fény, orvosai mindent rendben találtak nála.
Második vetélés
Másodszorra a hatodik héten veszítette el gyermekét. A nőgyógyásza épp csak megerősítette, hogy várandós, és ő egy héttel később vérezni kezdett. Rögtön visszament az orvosához, aki már nem látott életjelet.
Ezután keserves másfél éves időszak vette kezdetét számára.
Két nagy veszteség
Férjével együtt szedte az előírt és javasolt vitaminokat, számolták a napokat, mikor kell együtt lenniük, Maja LH-teszteket végzett, minden gondolata a vágyott baba körül forgott.
Felkavarta, hogy öccse bejelentette: két hónapos együtt járás után véletlenül terhes lett a barátnője. Kiborult, talán még valamiféle gyűlöletet is érzett, nem volt képes gratulálni. A két elveszített várandósság és a sorozatos kudarcok után nem tudott örülni mások váratlan gólyahírének.
Ez volt a pont, amikor úgy döntött, feladja. Elengedte a görcsös kényszert, eldobták a teszteket, abbahagyták férjével a napok számlálgatását.
Pozitív fordulat
Maja menstruációja két hetet késett, így elvégzett egy terhességi tesztet. Negatív lett, de azért kért egy időpontot a nőgyógyászától. Azt hitte, cisztája lehet. Az ultrahang nem jelzett semmit, hazamehetett.
Két hét múlva durva rosszullétek jelentkeztek nála, folyamatos hányinger, szédülés, fej- és hasfájás gyötörte, ami a bevett fájdalomcsillapítók hatására sem múlt el. Maja aggódni kezdett.
A sürgősségire került, ahol aztán a hasi ultrahang kimutatta: hathetes várandós.
Amikor másnap a nőgyógyásznál már a szívhangot is hallhatta, percekig csak sírt.
A kilencedik héten enyhe vérzés jelentkezett, ám ez progeszteronkezelés hatására elmúlt. A terhesség második trimesztere panaszmentesen alakult; minden percét élvezte a kismama. Az utolsó trimeszter ismét megviselte, visszatértek a rosszullétek. Vizesedéssel is küzdött, minden mozdulat fájalmat okozott neki.
Várandósan – karanténban
A várandósság utolsó szakasza a koronavírus-járvány idejére esett. Ez lelkiekben okozott nehézséget Maja számára, főleg, amikor kezdetét vette a kijárási korlátozás. Egész álló nap takarított, kényszeresen fertőtlenített mindent, enyhén depresszióssá is vált, került mindent, amiről úgy vélte, túl sokan foghatták meg. A férje járt boltba, postára; ő nem akarta elhagyni a házat. Csak a járványügyi szabályok lazítása után kezdett picit megnyugodni.
A negyvenedik héten feküdt be a kórházba, ami ismét nagy lelki próbát jelentett a járványhelyzet miatt. A COVID 19 miatt ugyanis karanténban kellett lennie, amíg meg nem lett a negatív tesztje. Ez idő alatt egyedül volt a „terhes- COVID-emeleten”, annak egyik szobájában. A szülésznőjén és az ápolókon kívül senki nem ment oda hozzá.
Maga a tesztfelvétel nem volt különösebben kellemetlen, leszámítva, hogy Majának utána pár percig fájt az orra. Olyasmit érzett, mint amikor a strandon belemegy a víz az ember orrába, ami kellemetlen, de kibírható.
Támogatást a szülésznőjétől kapott, aki folyamatosan ellenőrizte. A családjával telefonon tarthatta a kapcsolatot.
Harmadik nekifutásra
Maja, miután a teszteredménye negatívnak bizonyult, a normál szülészetre került. A negyvenegyedik hétben járt, amikor megkapta az első indító tablettát. Két órán át intenzív fájásai voltak, a méhszáj hátul volt, fájt a vizsgálat, vérzett, és emiatt nagyon megijedt. Levették az NST-ről, és végül minden fájása elmúlt az adrenalintól.
Másnap újra lejátszódott ugyanez; ekkor Maja már nagyon ideges volt. Aztán „elengedte” a dolgot, gondolván: biztos, hogy nem marad bent a baba, majd kijön, ha itt az ideje.
Aznap hajnalban kétperces fájásokra ébredt. Fél kettő volt. Reggel hat órakor ismét NST-re került, rendszeressé váltak a fájások, a baba feje beilleszkedett a szülőcsatornába, beindult a szülés. A gyenge fájások miatt Maja oxitocint kapott.
Szivárványbaba születik
Nyolc órakor ment a vajúdóba, fél tízkor a szülésznő burkot repesztett, ekkor indultak be csak igazán az események.
Amikor fájdalomcsillapítót kért, a szülésznő azt már nem javasolta, mert eltűnt a méhszáj. A vajúdás és a szülés három óra alatt zajlott le.
Maja negyed egykor már a karjában tartotta a kicsi Maját, aki a harmadik indítás után, 3650 grammal és 52 cm-es hosszal született.
Az orvos elégedetten mondta: rég látott már ilyen szép szülést.
Majának is pozitív élmény volt, de fizikailag megviselte. Az első felkeléskor elájult, napokig fáradt volt és gyenge. Kislányával négy napot töltött a kórházban, mert Majácska besárgult. Azóta már otthon van, békében, boldogságban, az általa szivárványbabának tartott picivel.
Maja azért mesélte el nekünk a történetét, mert úgy gondolja, sokat jelenthet néhány támogató szó azoknak a nőknek, akik épp most mennek keresztül hasonló dolgokon, mint amilyeneken ő is átment. Így szeretné újabb próbálkozásra és kitartásra ösztönözni sorstársait, akik szintén átélték már a vetélés fájdalmait és a reményvesztés időszakát.
Kik a szivárványbabák?
A „rainbow baby” angol nyelvi kifejezés; a hosszú várakozás után megszületett a csöppségeket nevezik szivárványbabának. Ez arra utal, hogy a veszteség után érkező egészséges baba olyan boldogító csodát jelent, mint a vihar után megjelenő szivárvány.
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
