Sokan meglepődnek, amikor elmesélem: a Barangoló családdal mi már 2012 óta majdnem minden évben elutaztunk, elutazunk a téli szünet legelején. De nem ám úgy, hogy karácsony szent ünnepét egy személytelen, nagy hotelben töltsük! Karácsonyra hazaérünk kis családi fészkünkbe.
Szerző: Kovács-Mihócza Orsolya blogger, Barangoló család
Azokat a napokat, amelyek a legtöbb családban készülődéssel, takarítással, ajándékcsomagolással, faállítással járnak, mi másképp és máshol szoktuk tölteni: utazással. A feladatokat pedig előtte vagy utána végezzük el.
Csend, béke, nyugalom
Először is: ez a különleges időpontra időzített kiruccanás rákényszerít, hogy időben elkészüljünk mindennel. Ha december 20-án elutazunk, akkor addigra készen kell állnia a lakásnak, az ajándékoknak, és bizonyos előre elkészíthető ételeknek is. Ez motivációt, késztetést ad, hogy legyünk készen időben, hiszen vár a jutalom, az utazás!
Másodszor: a december egy nagycsaládban, különösen több kisgyermek, nagyobb gyermek szülőjeként extra stresszes időszak. Koncertek, bemutatók, osztályprogramok, pásztorjátékok, karácsonyi ünnepségek követik egymást, a munkahelyi rendezvényekről, kötelező programokról nem is beszélve. A szülők naptárait úgy tömködik tele az iskolák, óvodák, közösségek, mintha csak ők lennének a világon. Ennek eredményeként nekem december 15. körül már csömöröm van az adventi, karácsonyi programokból, közösségi jelenésekből. Alig várom, hogy kiszabaduljak… a természetbe. A csendbe.
A harmadik érvem arra, hogy miért jó a karácsony előtti utazás éppen ez: a csend. A béke. A nyugalom. Ezek várnak minket minden alkalommal, bárhová megyünk is. Persze ha egy karácsonyi vásárt céloznánk meg, nem így lenne – de mi erre sosem vetemednénk. Épp elég a karácsonyi hangulatból az utazás előtt és az utazás után. Jó hírem, hogy eddig akármelyik tájra utaztunk kis hazánkban december közepén, mindig, minden látogatóhelyen csend és béke várt. Senki sem volt rajtunk kívül a múzeumban, a templomban, a látogatóközpontban, nem is beszélve az erdőről.
Kalandos barangolások
A karácsony előtti családi utazás előnye az is, hogy lelassulunk. Belesimulunk az ünnepbe a hatalmas decemberi pörgés után, a családi események, nagy találkozások előtt. Ezzel a néhány nappal beiktatunk egy szabályos megállót. Mesterséges csendet. Egy tudatos feltöltődést, lelki megtisztulást az egyik legszebb és legszentebb családi ünnep előtt.
Különleges élményeink
Mindig érnek minket kellemes meglepetések is. Volt olyan év, hogy december 23-án sehol az országban nem volt hó, de pont a Kékestetőn esett, és mi éppen arra barangoltunk, a szánkót pedig előrelátóan, reménykedve beraktuk a csomagtartóba. Abban az évben szinte szánkóval csúsztunk be a fa alá! Előfordult, hogy zúzmaraeső fogadott minket a somoskői vár alatt sétálva: a fák ágait mozgatta a szél, és a megfagyott zúzmara úgy hullott ránk, mint valami mennyei zuhatag. Máskor a bakonybéli bencések templomában leshettünk ki egy pásztorjátékpróbát a hátsó sorból, az egyébként üres templomban. Nemrég pedig egy tanyán ébredtünk december 24-én (nem kétséges, hogy ez volt a legbevállalósabb karácsonyunk), ahol olyan lakomát kaptunk karácsonyi reggeli címszó alatt, hogy a tíz ujjunkat megnyaltuk utána, nem is voltunk éhesek az ünnepi vacsoráig! Tavaly a Balaton partján sétáltunk és a Balaton-felvidéken túráztunk december 23-án, felejthetetlen élmény maradt a téli tó látványa!
Menni vagy nem menni?
Akárhányszor sikerült eljutnunk ilyen utakra, sosem bántam meg ezt a különleges vállalást. Pedig bizony áldozatokkal is jár ennek a néhány napnak a fenntartása a naptárban.
Nekünk megéri így csinálni, hiszen a mi életünk középpontjában a családdal töltött minőségi idő és a barangolás áll. Viszont nem tanácsolom azoknak ezt a kikapcsolódási formát, akiknek maga az adventi készülődés és az összes karácsonyi előkészület megszervezése kifejezetten örömöt okoz. Tőlük éppen azt az időt venné el, amiből töltődni tudnak. Mi viszont abból merítkezünk, hogy megyünk, ezért amikor csak tehetjük, útra kelünk. Ünnepek előtt is!
