Néha az eredetileg megfelelő tájékoztatással és támogatással elkerülhető szoptatási problémákat végül csak hosszú hetek kitartó küzdelmével, esetleg szakember segítségével tudjuk felszámolni. Így történt Borival is, aki két gyermekét hozta világra olyan intézményben, ahol a szoptatással kapcsolatban még mindig a pusztán megszokáson alapuló, túlhaladott gyakorlathoz ragaszkodnak a szaksegítők.
Szerző: Károlyi Nati
„Nem is emlékszem, mit mondtak a szoptatásról a kórházi szülésfelkészítőn. Főleg az orvosom érdekelt. A szoptatásra inkább könyvekből készültem, azt gondoltam, menni fog, hiszen a világ legtermészetesebb dolga” – emlékszik vissza Bori.„ Ötkor szültem, hétig lehettünk együtt a kisfiammal. Tízkor nagy könyörgések árán félórára visszaadták nekem a babámat, majd elvitték, mondván, pihennem kell. Bárcsak ne adtam volna oda! Egész éjjel ébren voltam… Az esti fürdetés is két órás elszakítást jelentett a kisbabámtól minden nap. Kétségbeesve sírt, mikor végre visszakaptam.
Megszakítás nélkül együtt?!
A második gyermekemnél már azt kértem, inkább ne is fürdessék. De elvitték a beleegyezésem nélkül, amíg aludtam! Rémisztő volt arra ébredni, hogy nincs mellettem a babám! Harmadnapra besárgult az elsőszülöttem. Végül cukros vízzel, cumizavarral, bimbóvédővel jöttünk haza. Kilenc hét kellett, hogy rendbe jöjjön a szoptatás. A második gyereknél már sokkal tudatosabb voltam, hittem, hogy így majd uralni tudom a helyzetet a kórházban. De csak annyit értem el, hogy a személyzet folyamatosan próbált elbizonytalanítani, és anyai kompetenciámban korlátozni az igény szerinti szoptatás aláásásával. Legjobban mégis az fáj, hogy nem adatott meg a bőrkontaktus élménye az aranyórában.”
Mama és bababarát kórház
Harmadik szüléséhez Bori már bababarát kórházat választott. „ Minőségi különbséget tapasztaltam. A bőrkontaktus óriási élmény volt számomra. Berci szülés után azonnal a mellkasomon volt, csak egy takarót kapott, és 2 órán keresztül békén hagytak minket. Bár itt is csak a nőgyógyászati osztályon volt hely, mégis a baba velem lehetett végig. A csecsemősök naponta kétszer jöttek megkérdezni, hogy boldogulunk a szoptatással, és próbáltak segíteni minden helyzetben. Sem fürdéshez, sem a vizsgálatok idejére nem kellett elválnom Bercitől. Ő az egyetlen gyerekem, aki nem sárgult be, akivel nem összezavarodva, traumákkal terhelve jöttem haza, még a súlya sem esett.” – meséli Bori. Amit Bori tapasztalt, az sok anya számára elérhetetlen álomnak hangzik, ám a bababarát kórházakban ez az általános, bevett ellátási gyakorlat.
Ajánljuk még a témában:
