Persze, nem lehet visszapörgetni az időt. Remek dolog viszont másoktól megtudni, hogy mi az, ami őket meglepte, hátha tanulhatunk a tapasztalataikból.
Sződy Judit pszichológus írása
Megkérdeztünk néhány tapasztalt anyát, alább láthatod a válaszaikat.
…hogy ennyi volt a szabad akaratomnak…
Hát, igen. A baba előtti élet többnyire tervezhető, de legalább sejthető, hogy mi történik egy órán, egy napon belül. Eldöntheted, hogy mikor és mennyit alszol, hogy hova mész, hogy mit és mikor olvasol, hogy kinek a társaságában időzöl. Ahogy anya lettél, az élet többé nem tervezhető olyan bizonyossággal, mint annak előtte. Mostantól nem te döntesz: akkor alszol, amikor a baba alszik, oda mész ahova a babával el tudsz menni, akkor olvasol, amikor véletlenül ráérsz, és nem alszol el már az első oldalnál. És könnyen lehet, hogy még a vécén ülve is a baba társaságában találod magad. Az idő múlásával persze lazul a helyzet, de tökéletesen nem leszel független soha a gyereke(i)dtől. Nem is akarsz az lenni…
….hogy szülésznőt fogadni fontosabb, mint orvost…
Sokan aggódnak, hogy már nem szülhetnek fogadott orvossal, de nem érdemes ettől tartani. Gyakori, hogy az orvos csak a fináléra, a kitoláshoz érkezik meg, míg a szülésznő az egész vajúdás során jelen, vagy legalább a közelben van. A szülésznő egészen más típusú segítséget nyújt legtöbbször, mint a szülész. Bátorítást, támaszt, és a tapasztalt női segítő biztonságát. Ha igazán ez utóbbira van szükséged, dúlát is fogadhatsz. Ő egészen biztosan az elsőtől az utolsó percig melletted lesz. Fontos, hogy kérdezz rá, a te kórházadban mik a lehetőségek: fogadhatsz-e szülésznőt, ő mit tud nyújtani számodra? Szívesen látják-e a dúlát a szülésnél.
…hogy ennyi okos ember van a családomban…
Hát, igen, a kisbabákhoz, szoptatáshoz, gyerekneveléshez mindenki ért… legalábbis ezt gondolja magáról. A legjobb, ha a ti kis családotok (anya, apa, baba) legalább az első hetekben távol tartjátok azokat, akik zavarnának titeket az összeszokásban, és akinek nem vágytok a tanácsaira. Ha áradnak a jó tanácsok és a kritikus megjegyzések, hívjátok fel a figyelmet arra, hogy ez a baba itt a ti gyereketek, a ti felelősségetek, és ezért ti döntitek el, mi lesz a szoptatás, fürdetés, pelenkázás, sétáltatás stb. gyakorlata.
…hogy a bennem élő ősanya úgyis a felszínre kerül…
El sem hinnéd, hogy mennyire fölerősödik az anyákban az intuitív képesség. Legtöbbször jó, ha a megérzéseidre hallgatsz, az ösztönök többnyire jó tanácsadók. Várandósan és a szülés utáni első napokban kaotikusnak tűnik minden babával kapcsolatos kérdés, úgy érzed, az a tudásanyag, amire most szükséged lenne, befogadhatatlan és ellentmondásos. Hidd el, segíteni fognak a megérzéseid, a benned élő ősanya kézben tartja a folyamatokat.
…hogy egy baba képes felkelni egy éjjel ötvenszer…
Hát, ha ötvenszer nem is, de elég sokszor. A kisbabák nem alusszák át az éjszakát, de sokszor a totyogók sem. Ez természetes. A legjobb, ha nagyon kreatívan viszonyulsz ehhez a kérdéshez, és olyan megoldásokat keresel, amelyek mind a kettőtök igényeinek megfelelnek. Például a saját ágyad mellé húzod a babaágyat, kényelmes párnákkal támasztod meg a derekad, nyakad, hogy akár szoptatás közben is tudj egy kicsit pihenni.
…hogy bármennyire is vágytatok a babára, megvisel mindkettőtöket, és időbe kerül, mire azt mondod, jó anyának lenni… mert beköltözik az életedbe a féltés, a fájdalom, a lelkifurdalás…
Hihetetlen változásokat hoz magával a kisbaba. A pszichológia normatív krízisnek nevezi azokat a nehéz időszakokat, amelyeket az élet nagy változásai hoznak magukkal. A baba egy teljesen rendben lévő családban is bonyodalmakat okoz. Újra kell gondolni a szerepeinket, a viszonyainkat, a prioritásokat. Előtérbe kerülnek az élet nagy kérdései: élet és halál, célok, lehetőségek. Óhatatlanul is átgondoljuk, hogy milyen volt a gyerekkorunk, mi mit szeretnénk szülőként magunkkal vinni abból, amit a saját szüleinktől kaptunk, és mi az, aminek épp az ellenkezőjét szeretnénk a saját gyerekünknek adni.
…hogy minden gyerekem végül a szülői ágyban köt ki…
Lehet, hogy voltak elveid. Lett habos-babos külön szoba, baldachinos ággyal. Aztán amikor egy éjszaka harmadszor botorkáltál át, eldöntötted, hogy nem viszed vissza a babát. Ennél fontosabb most, hogy legalább pár órát aludhass egyben. Talán jobb lett volna, ha a külön gyerekszoba helyett egy jóval nagyobb ágyat vásároltok, és kihagyod a kezdeti bosszantó „alkudozást” a babával.
A témában ajánljuk még:
