Persze, nem lehet visszatekerni az órát, meg nem történtté tenni, ami megtörtént, és megtörténtté tenni, ami nem történt meg. Remek dolog viszont másoktól megtudni, hogy mi az, ami őket meglepte, hátha tanulhatunk az ő tapasztalataikból. Megkérdeztünk néhány tapasztalt anyát, alább láthatod a válaszaikat.
Sződy Judit pszichológus írása
…hogy ennyi volt a szabad akaratomnak…
Hát, igen. A baba előtti élet többnyire tervezhető, de legalább sejthető, hogy mi történik egy órán, egy napon belül. Eldöntheted, hogy mikor és mennyit alszol, hogy hova mész, hogy mit és mikor olvasol, hogy kinek a társaságában időzöl. Ahogy anya lettél, az élet többé nem tervezhető olyan bizonyossággal, mint annak előtte. Mostantól akkor alszol, amikor a baba alszik, oda mész ahova a babával el tudsz menni, akkor olvasol, amikor véletlenül ráérsz, és nem alszol el már az első oldalnál. És könnyen lehet, hogy még a vécén ülve is a baba társaságában találod magad. Az idő múlásával persze lazul a helyzet, de tökéletesen nem leszel független soha a gyereke(i)dtől. Nem is akarsz az lenni…
….hogy szülésznőt fogadni fontosabb, mint orvost…
Sokan érzik ezt így. Gyakori, hogy az orvos csak a fináléra, a kitoláshoz érkezik meg, míg a szülésznő az egész vajúdás során jelen, vagy legalább a közelben van. A szülésznő egészen más típusú segítséget nyújt legtöbbször, mint a szülész. Bátorítást, támaszt, és a tapasztalt női segítő biztonságát. Ha igazán ez utóbbira van szükséged, dúlát is fogadhatsz. Ő egészen biztosan az elsőtől az utolsó percig melletted lesz. Fontos, hogy kérdezz rá, a te kórházadban mik a lehetőségek: fogadhatsz-e szülésznőt, ő mit tud nyújtani számodra? Szívesen látják-e a dúlát a szülésnél.
…hogy ennyi okos ember van a családomban…
Hát, igen, a kisbabákhoz, szoptatáshoz, gyerekneveléshez mindenki ért… legalábbis ezt gondolja magáról. A legjobb, ha a ti kis családotok (anya, apa, baba) legalább az első hetekben távol tartjátok azokat, akik zavarnának titeket az összeszokásban, és akinek nem vágytok a tanácsaira. Ha áradnak a jó tanácsok és a kritikus megjegyzések, hívjátok fel a figyelmet arra, hogy ez a baba itt a ti gyereketek, a ti felelősségetek, és ezért ti döntitek el, mi lesz a szoptatás, fürdetés, pelenkázás, sétáltatás stb. gyakorlata.
…hogy a bennem élő ősanya úgyis a felszínre kerül…
El sem hinnéd, hogy mennyire fölerősödik az anyákban az intuitív képesség. Legtöbbször jó, ha a megérzéseidre hallgatsz, az ösztönök többnyire jó tanácsadók. Várandósan és a szülés utáni első napokban kaotikusnak tűnik minden babával kapcsolatos kérdés, úgy érzed, az a tudásanyag, amire most szükséged lenne, befogadhatatlan és ellentmondásos. Hidd el, segíteni fognak a megérzéseid, a benned élő ősanya kézben tartja a folyamatokat.
…hogy egy baba képes felkelni egy éjjel ötvenszer…
Hát, ha ötvenszer nem is, de elég sokszor. A kisbabák nem alusszák át az éjszakát, de sokszor a totyogók sem. Ez természetes. A legjobb, ha nagyon kreatívan viszonyulsz ehhez a kérdéshez, és olyan megoldásokat keresel, amelyek mind a kettőtök igényeinek megfelelnek. Például a saját ágyad mellé húzod a babaágyat, kényelmes párnákkal támasztod meg a derekad, nyakad, hogy akár szoptatás közben is tudj egy kicsit pihenni.
…hogy bármennyire is vágytatok a babára, megvisel mindkettőtöket, és időbe kerül, mire azt mondod, jó anyának lenni… mert beköltözik az életedbe a féltés, a fájdalom, a lelkifurdalás…
Hihetetlen változásokat hoz magával a kisbaba. A pszichológia normatív krízisnek nevezi azokat a nehéz időszakokat, amelyeket az élet nagy változásai hoznak magukkal. A baba egy teljesen rendben lévő családban is bonyodalmakat okoz. Újra kell gondolni a szerepeinket, a viszonyainkat, a prioritásokat. Előtérbe kerülnek az élet nagy kérdései: élet és halál, célok, lehetőségek. Óhatatlanul is átgondoljuk, hogy milyen volt a gyerekkorunk, mi mit szeretnénk szülőként magunkkal vinni abból, amit a saját szüleinktől kaptunk, és mi az, aminek épp az ellenkezőjét szeretnénk a saját gyerekünknek adni.
…hogy minden gyerekem végül a szülői ágyban köt ki…
Lehet, hogy voltak elveid. Lett habos-babos külön szoba, baldachinos ággyal. Aztán amikor egy éjszaka harmadszor botorkáltál át, eldöntötted, hogy nem viszed vissza a babát. Ennél fontosabb most, hogy legalább pár órát aludhass egyben. Talán jobb lett volna, ha a külön gyerekszoba helyett egy jóval nagyobb ágyat vásároltok, és kihagyod a kezdeti bosszantó „alkudozást” a babával.
…hogy nem és nem lehet a gyerek mellett doktori dolgozatot írni, ahogy ezt mindenki hajtogatta. Mert a kisbaba úgyis sokat alszik… hahaha…
Egyik kisbaba sokat alszik, a másik meg alig. Meg lehet írni baba mellett egy doktorit, de ahhoz sok feltételnek kell teljesülnie. Például könnyen elérhető segítségnek kell rendelkezésre állnia, kell hozzá egy csendes szoba, ahova az anya elvonulhat, és az, hogy a segítő magabiztos legyen, és ne forduljon minden kérdéssel az anyához. Így megírható a dolgozat, enélkül kétséges.
…hogy felesleges elveket és terveket dédelgetni, a gyerek mindent áthúz ugyanis…
Ha a reklámok rózsaszín babavilágából indulsz ki, akkor ez egy gyönyörű, és teljes mértékben irányítható időszak. Már meg is fogalmazod a nevelési elveket: én mindig, én soha… Aztán, ha megérkezik a baba, és teszem azt, nem olyan temperamentumú, mint amire számítottál, pár napon belül összeomlik az elvek és tervek építménye. Később majd rájössz, hogy ez egyáltalán nem baj.
…hogy lehet belőle császár, és arra is fel kell készülni…
Ma, Magyarországon a babák közel 40 százaléka császármetszéssel születik. Vagyis elég nagy az esély, hogy egy anya a szülőszoba helyett a műtőben találja magát. Érdeklődj, mik a császármetszéssel kapcsolatos lehetőségek és szokások a kórházban, ahol szülni fogsz.
…hogy a harmadik trimeszter után a negyedik trimeszter jön…
Hát, igen, hiába született meg, még egy darabig nagyon nagy szüksége van a testközelségedre. Nem, nem rontottad el, nem kényeztetted el, nem hisztizik, nem manipulál. Egyszerűen így működik egy normális kisbaba.
…hogy nem szégyen segítséget kérni…
A kisbabákkal kapcsolatos terhek és a felelősség régebben sokkal jobban megoszlott. Az anya mellett több tapasztalt nő is kivette a részét a baba gondozásából, és a ház körüli tevékenységekből. Ma főleg az apákkal tudják megosztani a feladatokat az anyák, de sokan még ezt is nehezen, mert a legtöbb nő úgy szocializálódott, hogy egyedül kell megállnia a helyét. Nincs „női munka” és „férfi munka”. Feladatok vannak, amelyeket meg kell oldani, meg kell osztani, apát, nagyit, bébiszittert, takarítónőt bevonva, ha már nincs körülöttünk a hagyományos nagycsalád.
…hogy az anyaságtól milyen erős leszek, és hogy milyen sok dolog eltörpül emellett…
Átértékelsz dolgokat, és ez így van rendjén. Az éjszakai alvás, a terített asztal, a tükörfényes parketta már nevetségesnek tűnik. Emlékszel még, ilyen dühös voltál, hogy lekésted a kedvenc műsorodat, mert tovább bent tartott a főnököd? A mostani főnököd még jobban a kezében tartja a kontrollt. Emlékszel, hogy smink és kosztümkabát nélkül még a boltba sem ugrottál ki? Most még melegítőben is kiszaladsz, ha van szabad tíz perced. Rémesnek tartottad, hogy a szomszéd gyereke zajongott, most a tiéd sír este hattól kilencig. Bírod a kiképzést, szinte mindentől képes vagy megvédeni a kicsit, nehéz döntéseket hozol meg érte és átléped néha önmagad is.
…hogy az anyaság ennyire jó… annyira, hogy ezt nem is tudom leírni…
Ellentmondásos időszak ez. A sok nehézség mellett bőven jut az örömökből, mégpedig annyi, hogy el sem tudjuk képzelni előre. Teljesen érthetetlen dolgoktól érzékenyülsz el, tölt el a büszkeség, tolul fel a szeretet benned. Elég rápillantani a szempillájára, az állán lévő gödröcskére vagy az arcán átsuhanó mosolyra, és azt mondod, ezért érdemes…
Megjelent a HelloBaby! magazin 2018. február-márciusi számában.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez