Ficzkó Juhász Emese a főiskola alatt keresett részmunkaidős állást, így került ahhoz a céghez, ahol a férje a mai napig dolgozik. Egy év ingázás után Emese férje kapott egy lehetőséget Ázsiában… Talán akkor még nem is gondolták, hogy pár év múlva ott fognak majd babázni.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
A fiatal pár ázsiai kalandozása 2011-ben kezdődött, Emese férjének munkájából adódóan járják Ázsiát több mint 10 éve. Kezdetben Emese nem érezte, hogy mindenáron gyereket szeretne. Pár év után azonban úgy gondolta, készen áll.
Nem zárkóztak be, egymást támogatva jutottak túl a nehéz időszakon.
2018-ban költöztek Hongkongba, ahol Emese terhességi tesztje az első héten pozitív lett. Sajnos, ez a terhessége
is megszakadt, bár más okból. Azonban ekkor találta meg azt a doktornőt, aki végül 2 év múlva a szülését is levezényelte. Emese úgy érzi, a legnagyobb szívességet kapták az élettől, hogy a kisfia Hongkongban születhetett dr. Zaránál. (Szándékosan nem használta az ajándék szót, hiszen számukra a legnagyobb ajándék Levente érkezése volt.)
Pozitív fordulat
Egy hétvégén Emese a barátnőjével volt túrázni az egyik kedvelt túraútvonalon Buddhához, Lantau szigetén. Ekkor nyilallt belé először az érzés: lehet, hogy babát vár? Másnap egy gyorsteszt erősítette meg a feltételezését. Az előzmények miatt azonnal elmondta a hírt a férjének, de örülni még nem mertek, csak vártak. Majd ahogy teltek a hetek, egyre jobban bíztak abban, hogy ezúttal minden rendben lesz. Őszintén szólva Emese a két vetélés után készült is a terhességre, meg nem is. Ugyan az összes létező teszt azt mutatta, hogy minden rendben van velük, mégis voltak kétségei. Végül elhatározta, hogy próbál ugyan odafigyelni magára, de nem korlátozza a sportot és az utazásokat sem. Heti rendszerességgel sárkányhajózott és jógázott. Férjével együtt hisznek a kínai orvoslásban, és úgy gondolják, az akupunktúrás kezelések nagy szerepet játszottak a sikeres terhességben. Szerencsére Emesééknek nagyon jó egészségbiztosításuk van, így a terhesgondozás nagy része magánintézményekben zajlott, de Emese több barátnője is állami ellátásban részesült, így tudja, hogy Hongkongban az állami egészségügyben is minden magas színvonalon zajlik.
A kórelőzmények miatt a 7-14. hét között minden héten járt ultrahangra, ami nagyon megnyugtató volt számára. Hongkongban van lehetőség dúla fogadására, szülési terv írására, orvos választására, a lehetőségek nagyjából korlátlanok, csak a pénztárca szabhat nekik határt.
Támogató közegben
Ahogy közeledett a 12. hét, Emese egyre magabiztosabb és boldogabb lett. Hongkongban nagyon támogató közegben telt a várandóssága, teljes biztonságban érezte magát. A klinika, a doktornő, a TCM (traditional Chinese medicine) orvos, a védőnő minden esetben segíteni próbált és válaszolt az összes kérdésükre. Jártak szülésfelkészítő tanfolyamra is a védőnők szervezésében, ami nagyon hasznos volt.
Aztán váratlanul betört a Covid. Hongkongban már január elején elkezdődtek a lezárások, így a Magyarországról várt segítség híján nagyjából magukra számíthattak, illetve arra a tudásra, amit a tanfolyamon összeszedtek. A második trimesztertől Emese orvosi engedéllyel heti kétszer kismamajógára járt és rengeteget sétált. Ha rossz idő volt, akkor fitneszteremben gyalogolt futópadon. Vacsora után minden este legalább 30-40 percet sétáltak
a férjével, ezt a jó szokást a helyiektől lesték el.
Szülés – másképp
Emese a doktornővel és védőnővel előre egyeztetettszülési tervvel érkeztet a kórházba, majdnem pontosan a kiírt napon. Természetes szülésre készültek, de 3 óra vajúdás után a kismama érezte, hogy valami nincs rendben. Kiderült, hogy a pici beszorult és lelassult a szívverése. Ekkor a doktornő beviharzott, elmondta, hogy tudja, nem erre készültek, de ma sürgősségi császárral fogják világra hozni a kisbabát. Emese először végtelenül csalódottnak érezte magát, de nem volt idő sokat gondolkodni, hiszen az egész beavatkozás nagyon gyorsan zajlott. Szerencsére a férje végig mellettük lehetett. Hongkongban elég rugalmasak az opciókat illetően, bent lehet a férj, vagy akár a bába is a szülés alatt, támogatóak a természetes szüléssel kapcsolatban is, de azért igen magas a császárok aránya (41%), és ebből nagyon sok az időzített szülés, leginkább azért, hogy a kívánt napon szülessen a gyermek. Hongkongban és Kínában sok hiedelem és hagyomány él még, és arra törekszenek, hogy az újszülött „szerencsés napon” lássa meg a napvilágot. Emeséék esetében mindenki ujjongott, hogy Levente a Kínai Újév után születik – úgy hiszik, hogy ez szerencsét hoz neki majd az életben. Úgy legyen!
Mindennapok a kisbabával
A csecsemősök mindent elmagyaráztak, mindenkinek megvolt a tuti praktikája, amit át szeretett volna adni a friss családnak. Szoptatási tanácsadót is kaptak, az apuka pedig minden este bent lehetett velük, másnap délelőttig. A császármetszés miatt 5 napot töltöttek a kórházban. Bár nem erőltették, hogy Emese felálljon, a második napon már szeretett volna átsétálni az újszülöttosztályra. Mindent együtt csinálhattak, az első fürdetést, a gyermekorvosi viziteket. Megtanították, hogyan fejje le a tejet, többféle technikával, ami azért is fontos, mert Hongkongban a nők nagy része 3 hónap után visszamegy dolgozni és csak így oldható meg, hogy a baba anyatejet kapjon. Mindemellett a plázákban, játszóházakban, sok étteremben, reptéren, hajóállomáson van „szoptatós szoba”. Ha pedig kendővel eltakarja magát az anyuka, semmi gond nincs, szoptathatja a babáját bárhol.
Hongkongban általában a család segít az újdonsült kismamáknak, illetve lehetőség van egy úgynevezett confinement lady felfogadására, aki a szülést követő 2 hétben segít az anyának az újszülött körülötti teendőkben, speciális étrendet állít össze és készít a kismamának a kínai orvoslás szabályainak megfelelően. Emeséék erről az opcióról lecsúsztak, de a védőnő 5 alkalommal látogatta meg őket, illetve a férje otthon maradhatott velünk 5 napon át.
4 hónap után felvettek egy részmunkaidős segítőt, aki heti 3×4 órában jött segíteni a háztartásban, illetve vigyázott a gyerekre, ha Emesének el kellett mennie valahová. Nagyon megszerették őt, ma is tartják vele a kapcsolatot.
Hongkongban több mama-baba klub is van, ahol helyiek és expatok (külföldi munkavállalók) vegyesen találkoznak. Itt a nők tanácsokkal és tippekkel segítik egymást, nemzetiségtől függetlenül. Ez a pozitív energia óriási erőt adott a mindennapokhoz Emesének.
Mivel Hongkongban elég nagy a „körforgás”, sokan jönnek, de sokan is mennek, a használt gyerekholmiknak nagyon nagy piaca van. Emeséék sok jó minőségű dologhoz jutottak hozzá töredékáron, a legtöbb szinte új állapotban volt.
Utazó család
A házaspár továbbra is Ázsiában él, egyelőre nem tervezik a letelepedést. Úgy gondolják, a gyermekükkel együtt mindhárman utazók, akik szeretik kipróbálni magukat más országokban és kultúrákban. Mindazonáltal nem tudhatják, mit hoz a jövő, és nem zárkóznak el az élet adta lehetőségektől. Emese az elmúlt években elvégzett egy nemzetközileg elismert jógatanári kurzust, így a lehetőségek között az is szerepel, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel a területtel. Levente nemzetközi óvodába jár, ahol angolul folyik az oktatás, mellette napi 25-30 percben japánul is tanul. Emellett kungfuzni szeretett volna, de a taek-wondónál kötöttek ki, nagyon szereti. Emesét jó érzés tölti el, amikor arra gondol, hogy a kisfiuk úgy fog felnőni, hogy neki nem fura, nem számít, ki milyen országból származik vagy milyen a bőrszíne – ő az embert látja mindenkiben, előítéletek nélkül.
A baba első éve – Minden információ egy helyen az újszülöttkortól egészen 1 éves korig.
