Kiss Anna soha nem gondolta volna, hogy egy dzsungellel körülvett szultanátusban fog élni Délkelet-Ázsiában, Borneó szigetén, sőt, hogy ott ad majd életet második gyermekének. A sors végül mégis így hozta, és Anna nem bánta meg, inkább örömmel gondol vissza az ott töltött időszakra és a szülésre.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
A Brunei Szultanátus neve malájul azt jelenti: a béke lakhelye. Az ország Borneó szigetén helyezkedik el, éghajlata egyenlítői, magas hőmérsékleti értékekkel, magas páratartalommal és trópusi esőkkel. Hivatalos nyelve a maláj, de Anna tapasztalata szerint mindenhol beszélik az angolt is. Ezenkívül kínait és helyi nyelveket használnak. A népesség 70%-a maláj, jelentős a kínai közösség. Anna Angliában élt a férjével, ott született meg első gyermekük is 2013-ban. Amikor a kicsi 18 hónapos lett, elkezdtek töprengeni azon, hogy Anna visszamenjen-e dolgozni.
Mivel a munkával lakhatás is járt, a kis család úgy döntött, hogy megpróbálják, 2 évre Bruneibe költöznek.
Erős közösség, szép időszak
Anna egyik napról a másikra olyan világba csöppent, amilyet azelőtt el sem tudott volna képzelni. Brunei muszlim ország, kedves lakosokkal, és nagyon erős, összetartó expat közösséggel. Az expatok külföldi munkavállalók, akik néhány éven át az adott országban tartózkodnak. Anna magához hasonló anyukák társaságára talált: a férjek általában dolgoztak, és egy fizetésből megélt a család, így az anyukák a gyermekekkel otthon maradhattak. Az expat közösség anyukái mindenben támogatták egymást, gyakran töltötték együtt a szabadidejüket.
A várandósság simán telt. Mivel Brunei brit gyarmat volt, az egészségügyi rendszer nagyon hasonlított ahhoz, amit Anna Angliában megismert. Bruneiben magánklinikák is rendelkezésre állnak, de Anna néhány ismerős pozitív tapasztalata alapján az állami rendszer mellett döntött, és nem bánta meg. A terhesgondozási protokoll az angoltól abban különbözött, hogy mindig más orvossal találkozott – azzal, aki éppen ügyeletes volt. Körülbelül kéthetente ment ellenőrzésre, a vérvételek, ultrahangok, különböző vizsgálatok mind ismerősek voltak már, így semmi meglepetés nem érte. Szerencsére nem adódott semmilyen problémája, minden vizsgálati eredményét rendben találták, jól is érezte magát, semmi nem okozott különleges nehézséget. A magas páratartalom és hőmérséklet egy kicsit azért megviselte őt, de a közösségben megismert anyukáktól rengeteg támogatást kapott.
Gyors szülés női segítőkkel
Angliában 2 hét túlhordást engedélyeznek, melyet Anna „ki is próbált” az első szülésnél. Bruneiben a protokoll szerint a terminus után 6 nap áll rendelkezésre, hogy magától meginduljon a szülés, a 6. napon be kell feküdni a kórházba. Szerencsére Anna a 6. nap hajnalán enyhe összehúzódásokat tapasztalt, a dúla pedig azokat a masszázspontokat masszírozta a lábfején, amelyekkel felgyorsította a kontrakciókat. Ameddig lehetett, Anna otthon vajúdott. Amikor a kórházba ért, már 8 cm-es tágulásnál tartottak.
A szülés egyértelműen pozitív élmény volt: négy szülésznő vette körül, akik támogatták, beszéltek hozzá, segítettek szabályozni a légzését, fogták a kezét, masszírozták a derekát.
Anna férje is ott volt a szülésnél, de elsősorban a szülésznők sürgölődtek a kismama körül, aki megnyugtatónak érezte a jelenlétüket.
Nyugodt gyermekágyi időszak
A szoptatást Bruneiben nagyon támogatják, és szükség szerint segítik is ebben az édesanyákat. 4 nap telt el a kórházban, ami a teljesen ingyenes állami ellátás ellenére olyannak tűnt, mint egy hotel, még ötórai tea is volt süteménnyel.
Hazatérés után továbbra is zökkenőmentesen teltek a napok. A nagytestvér, aki ekkor 3 éves volt, imádta a picit, a védőnő pedig kétnaponta ment ellenőrizni a baba fejlődését. Bruneiben 12 éves korig minden orvosi ellátás ingyenes a gyermekek számára. Az expat közösség összetartó anyukái jöttek látogatni, hoztak ennivalót, Anna nem érezte egyedül magát. Az oltásokat a babák brit rendszer szerint kapják, a választható oltásokat Annáék egy magánklinikán adatták be a kicsinek.
Hétköznapok ott és itt
Az ázsiai kultúrában élők egyik jellemzője, hogy nagyon szeretik a gyerekeket; Annának üdítő volt megtapasztalnia, milyen örömmel fordulnak a kicsik felé. Két szőke kisfia láttán például mindenhol teljesen elérzékenyültek.
Az első 4 hét során gyakorlatilag teljesen el vannak különítve, külön szabályok vonatkoznak arra is, hogy mit ehetnek, mit tehetnek, nem szabad például megmosakodniuk sem.
Mivel Anna családja Magyarországon lakik, felvettek egy háztartási segítőt, aki elvégezte a ház körüli munkákat, megoldotta a sütés-főzés-takarítást, így ő a gyermekeivel foglalkozhatott. A magas hőmérséklet miatt nemigen sétálgattak vagy jártak parkokba, inkább az anyukatársakkal töltötték a délutánokat egymás házában, kertjében. Kirándulni viszont eljártak, a baba 6 hetes korától már részt vettek szervezett túrákon. A helyi nemzetközi iskola rendszeresen szervezett baba-mama foglalkozásokat, ezeket is látogatták.
2 éves kortól úgynevezett pre-schoolba járhatnak a kicsik, ahol rugalmasan szokhatják meg a szülőktől való távollétet. Anna egy héten 2×3 órára hagyta ezen a helyen a fiúkat, majd fokozatosan növekedett az ott töltött idejük. Bruneiben a gyerekek számára 4 évesen kezdődik az iskola a brit rendszer szerint, de lazán és játékosan. Annáék a tágabb családdal elsősorban telefonon és videohívásban tudták tartani a kapcsolatot, évente egy hónapra haza is látogattak.
Tavaly ősszel családi okok miatt hazaköltöztek Magyarországra. Annának az a tapasztalata, hogy az anyanyelvüket azokban a külföldön élő magyar családokban tudják jól megtanulni a gyermekek, ahol a szülők legalább otthon mindig magyarul beszélnek velük és egymással is. Bruneiben mindenhol, még a kisboltban is angolul kommunikáltak az emberek, így az ő gyerekeinek az lett az elsődleges nyelvük.
De ez nem okozott nekik különösebb nehézséget: pár hónap alatt sikerült elsajátítaniuk, és ma már semmi problémát nem okoz nekik.
Szülés, születés – szülésre való felkészüléstől egészen a gyermekágyas időszak lezárultáig!
LAPOZZ BELE KÜLÖNSZÁMUNKBA!
