Az anyáknak néha bizony nem egyértelmű jelekből kell kitalálniuk, hogy a gyerek a piros autó helyett a zölddel szeretne játszani, vagy épp a tányérra tett paprikát akarja paradicsomra cserélni. Ha pedig nem sikerül időben dekódolni a gügyögést, jön a tányért-kisautót elsöprő és asztalról lesöprő indulat, dobálás, sírás és dühöngés. Ezek a csöppségek egészen megdöbbentő hévvel tudnak akarni valamit, pedig alig néhány hete még épp, hogy csak megfordulni voltak képesek az ágyon. Ráadásul azt is sokszor megkapjuk, hogy a jó anya szavak nélkül is képes megérteni gyermekét és egy-egy ilyen elképesztő helyzet teljesen leforrázza anyai önértékelésüket.
Amikor a baba-mama barkochbában már sokadszorra maradunk alul, kétségbeesetten kutatunk új lehetőségek után. Egy ilyen alkalommal fedeztem fel a babajelbeszéd módszerét. Minél többet olvastam róla, annál izgalmasabb perspektívákat nyitott meg előttem. Ugyan a babák érthető beszédéhez még hosszú időre van szükség, de veleszületett utánzó ösztönük segítségével a szavakhoz tartozó mozdulatokat remekül megfigyelik, és a tőlük telhető módon igyekeznek visszaadni azokat. Így aztán egyszerű kézjelek segítségével nem csupán a dührohamokon lehetünk úrrá, hanem bepillantást nyerhetünk babánk ki nem mondható, meg nem mutatható gondolataiba.
Mi lehet a baj?
Később a babajelbeszéd-oktatónk egy megkapó történetet osztott meg velünk a jelelő kisfiáról, aki egy éjjel sírni kezdett. Kiderült, hogy egy ugató kutya ijesztette meg, de az anyukája már nem hallotta azt az ugatást. Ha akkor megpróbálja a babája sírását értelmezni, akkor vagy pelenkát cserél, vagy melegre, éhségre gyanakszik. De így, hogy a kisfiú egyértelműen jelelte a kutyát, gyanakodni kezdett, és mikor váratlanul ismét megszólalt a kutya, sikerült megértenie a riadalom okát. Egy ilyen helyzet rendkívül frusztráló lehet egy pici ember számára, éppúgy, mint mikor mi, felnőttek meg nem értettséggel találkozunk.
Plusz lehetőség a beszéd előtti korban
Mikor a férjemmel a jelelésről beszéltünk, persze felmerült a kérdés, minek jelelni egy halló babával? Az oktatónk erre is megnyugtató választ adott: nem jelbeszédet tanítunk a beszéd helyett, hanem egy plusz lehetőséget adunk a gyerek kezébe, amivel már korábban kifejezhetik magukat, mint, hogy képesek lennének beszélni. A jelekhez mindig társul a szó jól artikulált kimondása és a hozzá tartozó kép vagy tárgy megmutatása. Így a jelelő babák sokkal nagyobb szókinccsel ismerkedhetnek meg, mint nem jelelő társaik. Egy idő után már szinte szenvedélyünkké vált a különleges jelek keresgélése a neten, mert számunkra is izgalmas volt kedvenc ételeink, gyakori tevékenységeink, újabb állatok vagy színek jeleit megismerni.
Jó társaságban
A babajelbeszéd-órákon nagyon oldott volt a hangulat, sokan még a mai napig tartjuk az ott szövődött barátságot. A gyerekek sokat játszottak, mondókáztak, énekeltek, és ezeken a tevékenységeken keresztül ismertük meg a fontosabb szavak jeleit. A tanfolyam célja nem a babák tanítása, soha nem igazítottuk ki az ujjaikat egy jel helyes mutatásához, hanem nekünk felnőtteknek kelett úgy elsajátítanunk a jeleket, hogy azokat otthon használva a babák az utánzás segítségével jöjjenek rá a hasznukra.
Csak a játék, de csodás!
Azt is megtudhattuk, hogy mivel a szülő és a baba is fokozott figyelmet szentel a szavak érthető kimondásának, így a jelelő babák olykor hamarabb szólalnak meg nem jelelő társaiknál. Fontos volt azonban észben tartani, hogy ez nem verseny, a módszerrel nem siettetni akarjuk a babák beszédfejlődését. Felesleges méregetni a jelelő és a nem jelelő babák képességeit, ez csak egy játék a család és a baba közt, ami hasznos is lehet, de mindenesetre elfoglaltság mindannyiunk számára.
Dr. Zeller Zsófia írása
megjelent a HelloBaby! magazin “A baba első éve” különszámában
Ha szeretnél előfizetni a HelloBaby! magazinra, kattints ide:hellobaby.hu/elofizetes/
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez