Több európai országban már bevett szokás, hogy egy bizonyos ideig apa marad otthon a kisgyermek(ek)kel, sőt, például Finnországban mindkét szülőnek közel 7 hónapos fizetett szabadság jár a gyermek megszületése után.
Nálunk ez még nincs így, de azért egyre gyakrabban látunk gyermekét babakocsiban tologató, vagy vele játszóterező apát.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra újságíró
A gyermekükkel otthon maradó apák témakörében Drjenovszky Zsófia (egyetemi docens) és Sztáray Kézdy Éva (egyetemi docens) indított kutatást, melynek eredményeként könyv is megjelenik majd e témakörben. A kutatási eredményekről Zsófiát kérdeztük.
Miért éppen ezt a témakört választottátok kutatásotok tárgyául?
Szerzőtársammal mindketten a családszociológiai témák iránt érdeklődünk, és nem mellesleg mindketten 3 gyermekes édesanyák vagyunk. Az a tapasztalatunk, hogy míg az anyákkal kapcsolatban sok kutatás készül, az apák ilyen szempontból el vannak hanyagolva. Így mi fókuszul ezt a kicsit elfelejtett területet választottuk: azokat az édesapákat vizsgáltuk, akik rövidebb-hosszabb ideig otthon maradnak vagy maradtak a gyermekükkel.
Könnyű volt itthon ilyen apákat találni?
Egyáltalán nem, és ennek nemcsak az az oka, hogy Magyarországon jóval kevesebb apa marad otthon a gyermekével, mint ahány anya, hanem az is, hogy az apák kevésbé igénylik ebben az időszakban a közösségi életbe kapcsolódást, mert valóban ki akarják használni ezt az időt arra, hogy a gyermekükkel lehessenek. A kutatásunk nem reprezentatív, nagyon nehéz feltérképezni a valódi helyzetet, hiszen erre vonatkozóan nincsenek is kimutatások, ráadásul ezek az apukák nem tartják egymással a kapcsolatot, így nehezen voltak elérhetők számunkra. Azokkal interjúztunk, akiket el tudtunk érni közösségi médiacsoporton belül, apabloggerek segítségével vagy az ismerősi körben. De valószínűnek tartjuk, hogy a nagyvárosokban jóval nagyobb is az otthon maradó apák aránya, mint vidéken. Pedig a gyes és a gyed vidéken is jár, és az anya helyett akár az apa részére is kérhető. Kutatásunk szerint ez a terület nem köthető egyértelműen a családtámogatásokhoz, bár fontos tudni, hogy Magyarországon az apa is elmehet gyedre és gyesre, meghatározott feltételek mellett.
Mi motiválja erre őket?
Általában elmondható, hogy náluk az otthon maradás tudatos döntés eredménye volt. Ezek az apukák otthon akartak maradni, hogy több időt tölthessenek gyermekükkel, erősebb kapcsolatot alakíthassanak ki velük. Persze ez mindig közös családi döntés eredménye, és jellemzően olyan élethelyzetben alakul ki, ahol az édesanyának van lehetősége ilyenkor a karrierjére koncentrálni.
Sokszor előfordul, hogy a család kiszámítja, meddig „tud” apa otthon maradni, meddig nem okoz gondot az ő keresetének kiesése. Ezek a családi helyzetek az apa, az anya és a gyermek szempontjából is pozitív hozadékokkal járnak.
Azért biztos, hogy negatívumai is lehetnek ennek a felállásnak. Melyek ezek?
Ez a helyzet természetesen sok konfliktussal is járhat. Negatívan hathatnak mindkét szülőre a társadalmi elvárások, és a feszültségek, melyek abból erednek, hogy az érintettek a családban betöltött eredeti szerepüket nehezen engedik el.
Beszéljünk az anyákról is! Ők hogyan élik meg ezt az időszakot?
Jellemző lehet náluk a lelkiismeret-furdalás: valóban jó döntést hoztam? – miközben tudják, hogy a gyermekük a lehető legjobb kezekben van. Sokszor előfordul féltékenység is: az anyák tartanak attól, hogy a gyermek, aki az egész napját az apával töltötte, hozzá jobban fog kötődni . Gyakran fordul elő, hogy amikor anya megérkezik a munkából, odaszaladnak hozzá a gyerekek, majd rögtön futnak is vissza apával játszani. Megtörténik az is, hogy a gyerekek összekeverik az apai-anyai szerepeket, gyakran még a szülők nevét is. Sok apa azonban tudatosan figyel arra, hogy este egy kicsit félrehúzódjon, és engedje az anyukát a gyermekkel lenni.
Az apák nem szoktak „kiégni” ebben a helyzetben?
Ők eleve máshogy állnak a dologhoz. Az otthon töltött idő jellemzően egy előre meghatározott időintervallum, melyet sokszor „projektként” fognak fel. Illetve, ahogy fent említettem, az apák sokszor 1-2 órában dolgoznak vagy tanulnak is, amíg otthon vannak.
Azért általában azok az apák maradnak otthon a gyermekükkel, akik már előtte is részt vettek a kicsi ellátásában, nem jelent nekik kihívást egy pelus kicserélése vagy egy orrocska kiszívása.
Ha manapság kimegyünk egy játszótérre, azt látjuk, hogy sok esetben az apa van ott a gyermekkel.
Igen, ez valóban egyre jellemzőbb kép, az apukák mindinkább jelen vannak a gyermekeik életében. Míg még egy generációval korábban is az volt a jellemző, hogy az apa a kenyérkereső, az anya intézi (sokszor munka mellett) a gyermekeket és a háztartást, ez nagyban változik.
Hogyan reagálnak erre a munkáltatók?
Meglepő, de nem fogadják negatívan, inkább semleges hozzáállás tapasztalható. Ez feltételezhetően annak köszönhető, hogy ismerik a törvényi kötelezettségeiket. A környezet hozzáállása már inkább megosztott. Az utcán kisgyermekkel sétáló apa általában elismerő pillantásokat kap. Viszont ha megtudják, hogy ő van otthon a kicsivel, akkor már nem egyértelmű a támogatás. Gyakran a védőnők, gyermekorvosok sem tudják kezelni a helyzetet, megesik, hogy például csak az anyukával hajlandók kommunikálni a kicsivel kapcsolatos kérdésekben.
Összességében hogyan hat a családi életre ez a tendencia?
Amellett, hogy az apának lehetősége van jobban megismerni a gyermekét, a gyermekeit, hosszabb távon is szorosabb lesz a kapcsolatuk, erre vonatkozóan már vannak visszajelzések. A későbbi életkorban fennálló bizalmi kapcsolat és erős érzelmi kötődés erre az együtt töltött életszakaszra vezethető vissza.
Apa lettem! – Útmutató apáknak a szülővé válás folyamatáról, örömteli és praktikus oldalairól
