Kutyatartó kisgyermekes családok számára nem is kérdés, hogy megfér-e a két műfaj egymás mellett. Vajon mi mindent tanulhat egy baba a kutyától? Cikkünk folytatásában egy megható történet is olvashattok a kutya-gyermek barátságról.
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Folytatás…
Tiszta kapcsolat
Az állatok mindig tisztán kommunikálnak, hitelesek, önazonosak. Ha a baba meghúzza a kutya bajuszát, vagy belekap a szemébe, az állat jelzi, hogy ez nem esett jól neki. Ha a kutyus boldog, mert hazaért a család, akkor tetőtől-talpig, őszintén boldog.
Mire jó?
A házikedvencek felelősségre tanítják a gyerekeket, sőt, rendszerességre is, ha a szülők bevonják a gyereket a gondozási folyamatba.
Ezen kívül az kisállat valódi társként is támogatja a kicsit. Ha bánat éri a gyereket, vagy egyszerűen ölelésre, melegségre vágyik, akkor bármikor a kutyushoz, cicushoz bújhat.
Természetesen a szülők fontos feladata, hogy az állatot is védjék: bántani, kihasználni, zaklatni tilos.
Mikor legyen állatunk?
Bármikor hozhatunk a házhoz új állatot, de azt gondoljuk át, hogy lesz-e kapacitásunk, hiszen az új családtaggal össze kell csiszolódni. Ebből a szempontból például nem ideális a gyermekágyi időszak. Ha kiskutyát szeretnénk, akkor készüljünk több hét komoly bonyodalomra, hiszen a szobatisztává válás, a fogváltás, az egyedül alvás ugyanúgy nehéz a kölyökkutya, mint a kisgyerek számára. Ez az időszak szinte teljes embert követel. Ha nem ragaszkodunk kölyökkutyához, jó ötlet az örökbefogadás, mégpedig olyan állatmentő szervezettől, amely ideiglenes gazdiknál helyezi el a mentett kutyusokat. Az ideiglenes gazda feladata a kutyus szocializációja, vagyis az emberi közösségben élésre való felkészítése. Ha így fogadsz örökbe kutyát, nem lesz „zsákba macska”, hiszen az ideiglenes gazdi pontosan be tud számolni arról, hogy mi a kutyus erőssége, és mi az, amiben még fejlődnie kell.
Segítő kutyák
Vannak családok, ahol a kutya valódi orvosság, sőt: létszükséglet. Ahol az egyik családtag valamilyen érzékszervi, mozgásszervi vagy mentális hátránnyal küzd. Ma már sokféle segítő munkára képeznek ki válogatott kutyusokat civil szervezetek szakemberei. Az ismert vakvezető kutyákon kívül dolgoznak mozgássérült-segítő kutyák, „halló” kutyák. Vizsgázott kutyák segítenek autistáknak, epilepsziásoknak, vagy olyan gyerekeknek, akik elmaradnak a mozgásfejlődésben, értelmi fejlődésben. Állat asszisztált terápián különböző civil szervezetek által lehet részt venni, ugyanígy képzett házi segítő kutyát is tőlük lehet igényelni.
Nagy Lívia kisfia, Edi, nagyon pici koraszülöttként jött világra.
Edi és Poppy története
„Leküzdve az összes aggályomat, belevetettük magunkat a kutyuskeresésbe. Amikor az Edi által kiszemelt pici golden tulajdonosa megtudta, hogy miért szeretnénk megvenni a kiskutyáját, Edinek ajándékozta. Ezután kezdődött a neheze. Poppynak meg kellett tanulnia hogyan tud jó segítő kutyává válni és közben a gazdáját is megtartani. A kiképzés alatt napközben az időt az állatorvossal és az oktatókkal töltötte, de esténként az én idegeimmel és szaglószervemmel találta szembe magát.
Szép lassan csiszolódtunk egymáshoz. Edi, Poppy játékos, néha még túl vagány de nagyon figyelmes természetéhez, én pedig az állandóan csomókban hulló szőréhez.
Sokáig hámmal sétáltak, majd ahogy Edi egyre jobban megtanult egyensúlyozni, úgy lett egyre kevésbé szükség az eszközre. A kutya meleg, biztonságot nyújtó teste, állandó szolgálatra kész jelenléte megnyugtatta és felszabadította mozgásigényét.
A beszédfejlődése szárnyalni kezdett, hiszen rájött, hogy ha utasításokat ad Poppynak, az vakon teljesíti. Órákat töltenek az » ül, fekszik, hozd vissza « játékkal. Poppy Edi ágya előtt alszik, pillanatok alatt tudtomra adja, ha Edi rosszul érezi magát vagy csak rosszat álmodik. Én nyugodtan alhatok.
Így lett háromból négy gyerekem, és így vált Edi és Poppy barátsága mára már legendássá! A háztartásom pedig kevésbé felel meg az ÁNTSZ higiéniai előírásainak. De egyáltalán nem bánom!”
Írásunk első részét itt olvashatod:
