Van, akit nem érint meg a téma, van, aki szerint kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. A legjobb, ha mindenki hallgat az érzéseire, és a lehetőségeit is számba véve éli az állatos vagy nem állatos életét. Ám, ha kisgyerekes családról van szó, sokan felhatalmazva érzik magukat, hogy beleszóljanak ebbe is. Mint minden másba. Természetesen a gyerek védelmében…
Szerző: Sződy Judit pszichológus
Szabadulj meg tőle!
„Ha még van háziállatod, sürgősen szabadulj meg tőle. Jó, nem feltétlenül muszáj, de gondold csak meg, mi vár rád a jövőben: egy csecsemőt is éppen elég ellátni, mi lesz, ha mellette még meg kell etetned az aranyhalat, ki kell tisztítanod a hörcsögketrecet vagy meg kell sétáltatnod a labradort?” olvashatjuk Lis Fraser Hoppá, jön a baba című könyvében.
Vajon ők időmilliomosok, vagy bejárónőjük van, esetleg elhanyagolják a kedvenc miatt a gyereküket?
Állatos- babás mindennapok
Lehet, hogy lesz, aki megbotránkozik a következő eszmefuttatáson, de legyünk őszinték: ha van már egy gyerekünk, akiről gondoskodni kell, vagy nálunk lakik a dédi, akit a mi családunk lát el, tőlük sem igyekszünk megszabadulni azért, mert új baba érkezik a családba. Ha a családtagokról való gondoskodás megoldható, és természetesnek vesszük, akkor vajon a kutyust vagy cicát ellátni miért nagyobb kihívás? Ahol a társállat családtagnak számít, ott ez nem is kérdés természetesen.
Ha régóta élsz cicával, kutyával, tengerimalaccal, akkor már biztos gördülékenyen megy a gondozásuk, megvan a rutinod, tudod, hogy hol spórolhatsz az idővel, hiszen máskor is kerültél már olyan helyzetbe, amikor tanulás vagy munka miatt a szokásosnál elfoglaltabb voltál. Az első babás hetekben amúgy sem tudja az ember, hol áll a feje, mindegy, hogy kell-e kutyát sétáltatni, vagy nem. El kell fogadnunk, hogy a gyermekágyi időszak alatt jár nekünk a segítség, a segítők természetesen az állatokról való gondoskodásba is beszállhatnak.
Az első pár hét elteltével
A gyermekágyas időszak utáni mindennapokba pedig már jól beilleszthető a cica etetése, a kutya sétáltatása, a tengerimalac forgácsának kicserélése.
Eleinte a legtöbben előre kötik a babát, vagy csípőre, később hátra. A gyakorlott szülők már az első hónapokban is a hátukra kötik a picit, így teljesen szabad lesz mindkét kezük, és bonyolultabb tevékenységet is lehet végezni, míg a baba élvezi a szülő közelségét. Amíg elöl vagy a csípődön hordod, bizonyos korlátok között tudsz tevékenykedni, de kutyát sétáltatni, kutyával, cicával játszani így is remekül lehet.
Bacilusok és egyéb csúnyaságok
A fent említett Lis Fraser másik indoka, hogy az állatoktól „bacilusokat és egyéb csúnyaságokat” is el lehet kapni. Kezdem szégyellni magam, de megint a „szabaduljunk meg inkább a tesótól” képlettel érvelnék, hiszen emberről emberre rengeteg betegség terjed, miközben állatról emberre szinte alig valami. A betegségek állatról emberre terjedését „zoonózis” néven emlegeti a tudomány.
Fontos, hogy az állat etetőtálját tartsuk tisztán, ne legyen benne maradék, mert ebben elszaporodhatnak emberre is ártalmas kórokozók.
Természetesen bárki, így a gyerekünk is lehet allergiás tollra, szőrre, de ez nem az állattartás miatt alakul ki, hanem annak kapcsán jelenik meg. Sajnos ebben az esetben valóban tarthatatlan, hogy az állat a beteggel egy lakásban éljen, akármennyire rendszeresen is takarítunk.
Segít a nevelésben
Ha van otthon kutya, cica, a kisbaba az első perctől érzékelni fogja, hogy a hozzánk tartozó állatokért felelősek vagyunk. Abba nő bele, hogy látja és tapasztalja, hogy ez nem választható opció, nem csak akkor adok enni a kutyusnak, ha kedvem van. Még az is lehetséges, hogy ő maga is biztonságban érzi magát attól, hogy látja a szüleit másokról gondoskodni, és azt is, hogy tiszteletben tartják az állatok, vagyis az élőlények szükségleteit. Megtapasztalhatja, hogy nagy erény a rugalmasság. Hogy ha az állattal történik valami, akkor a problémát a szülei megoldják, és alkalmazkodnak az új helyzethez. Úgy, ahogy a gyerek körül is bármikor akadhat valami soron kívüli megoldanivaló. És a szülők megoldják.
Megtapasztalták, hogy milyen az, amikor valaki felelős valaki más jóllétéért, egészségéért, sőt: életben maradásáért. Amikor a baba megérkezett, már nem taglózta le őket a felelősség súlya.
Folytatás következik…
Ajánljuk még a témában:
