Interjúnkban magazinunk mesesorozatának szerzőjét, Galgóczi Dórát mutatjuk be. Beszélgetésünk során azt is elmondta: szerinte a klasszikus és a mai meséket egyaránt érdemes megismertetni a gyerekekkel – amihez nem elég annyi, hogy leültetjük őket az animációs filmek elé.
Szerző: Podonyi Hedvig
Eddig elsősorban regényeket, novellákat írtál. Mi inspirált arra, hogy nekifogj megírni a kisgyermekeknek szóló Ne félj meséket?
Korábban is a mindennapi emberek gyakran előforduló problémáiról írtam, a történeteim hőseiben önmagukra ismerhettek az olvasók.
Mindemellett: a környezetemben, a barátnőim gyerekeinél tapasztaltam, hogy nagyon gyakoriak a kisgyerekkori félelmek. Persze nem mondanám, hogy egy mese megszüntetheti ezt a problémát, de oldhatja a félelmeket.
Te mitől féltél kisgyermekként? És milyen meséket kedveltél annak idején?
Féltem a sötéttől és a pókoktól. Bár nagyon szeretem az állatokat és a világért sem bántanám őket, azt a mai napig sem bánom, ha pókok tőlem kicsit távolabb élik az életüket.
Gyerekkoromban nálunk az anyukám volt a fő mesélő, és az állatmeséket kedveltem a legjobban.
Mérnök apukám, aki egy időben meseíró szeretett volna lenni, fejből mesélt nekem – a történetei mindig az engedetlen kiskacsáról szóltak, akiről azért sejteni lehetett, hogy valójában engem szimbolizál.
Te magad mikor kezdtél történeteket kitalálni?
Gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem verseket, novellákat írni; az első történetem egy vizsláról szólt. De sokan óvtak attól, hogy hivatásként is az írást válasszam. Államigazgatási főiskolára jártam, majd az egészségfejlesztési intézetnél helyezkedtem el, ami szintén nem állt távol tőlem, hiszen régóta fontos volt számomra az egészséges életmód. Közben elvégeztem egy újságíró-iskolát és egészséggel kapcsolatos témákról kezdtem írni. Végül eljutottam a könyvírásig – ami sokkal nagyobb szabadságot ad, mint a cikkírás.
Természetgyógyászként is tevékenykedsz. Hogyan kanyarodtál errefelé?
Idővel megszületett bennem az az igény, hogy ne csak írjak az egészségről, de közvetlenebb módon is segítsek másoknak ezen a téren. Általában heti három napon végzek ilyen munkát, a többi az írásé. A kétféle tevékenység jól kiegészíti egymást, már csak azért is, mert az írás magányos műfaj, a természetgyógyászat viszont kapcsolattartást kíván. Most egyébként egy vegán magazinnak is dolgozom, mert régóta vegán vagyok és ez is szívügyem.
Mit csinálsz szívesen kikapcsolódásként?
Szeretünk kirándulni a férjemmel. Szerencsére van a közelünkben több erdő is, így szinte napi szinten teszünk egyórás sétákat, hétvégéken nagyobb túrákat. Ezenkívül olvasok, a macskámmal foglalkozom, barátokkal találkozunk. Össze szoktunk járni egy jó vegán közösséggel.
Merre tovább? Esetleg jöhet egy újabb szakma elsajátítása…?
Hátránya is van annak, ha valakit sok minden érdekel: hajlamosít a szétforgácsolódásra. Új szakma tanulását ezért nem tervezem – persze azért még sok olyan természetgyógyászati tanfolyam van, amit szívesen elvégeznék. De az most talán jobban foglalkoztat, hogy a férjemmel Budapest környékére szeretnénk költözni, erdő, hegy mellé. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk a lelki nyugalmunkat, összhangban a természettel. Az egyik könyvem arról szól: legyünk „csak” elég jól, ha már nem vagyunk tökéletesek!
Újabb könyvtervek?
Most – két hasonló témájú könyvem után – megint egy babatervezéssel kapcsolatos történetet írok, továbbá készülök egy olyan életmóddal kapcsolatos könyv megírására, ami a természetes vitaminforrásokról szól majd. A Ne félj mesék folytatása is ott van már a fejemben: a Ne sírj mesék és a Ne bánts mesék, amelyek a gyakori kisgyermekkori sérelmekkel, konfliktusokkal kapcsolatos élményeket segíthetnek feldolgozni.
Nem baj, ha mesefilmeket is néznek, de az olvasott, az elhangzó mese nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kialakulhasson bennük az a fajta belső képi világ, ami később az olvasást is élvezetessé teheti számukra. Ezt az esélyt minden gyermeknek fontos megadni!
Ajánljuk még a témában:
