A világ laboratóriumaiban tudóscsoportok olyan újfajta, termékenységet elősegítő kezelések kifejlesztésén dolgoznak, amelyek mellett talán a legvadabb sci-fi filmek is eltörpülhetnének. Mit várhatunk a jövőtől?
Lombikérlelés (IVM)
A módszer során a reproduktív endokrinológus éretlen, stimulálatlan petesejtekhez jut egy vékony tű segítségével. Ezután 24-48 órán keresztül érleli a petesejteket egy petricsészében. Az érett petesejteket megtermékenyíti ICSI-eljárással (vagyis spermiumot injekcióz a petesejtbe), majd 3-5 nap elteltével az így „keletkezett” embriókat behelyezi a méhbe. Az IVM-eljárás során nincs szükség költséges, gyógyszeres, termékenységet elősegítő kezelésekre, sem pedig hormonkezelésre – az eljárás egyszerűbb, biztonságosabb és olcsóbb, mint az IVF. Sok tudós szerint az IVM felválthatja a jövőben az IVF-technikát, vagy legalábbis csökkenthetné azok gyakoriságát. Az IVM-módszer még kutatás alatt van, ráadásul a jelenlegi technológiával elért eredmények nem tekinthetők jelentősnek.
Őssejt-terápia
A reproduktív medicina szakemberei szerint nincs messze az a nap, amikor őssejtekből nyerhetünk spermiumot vagy éppen petesejtet. Ez lehetőséget adna azoknak is saját gyermekre, akik nem rendelkeznek spermiummal vagy petesejttel. Az őssejtek azok a sejtek, amelyekből az összes többi sejt kifejlődik. A mostanában folyó kutatások azt próbálják kideríteni, honnan tudja az őssejt, hogy mivé kell alakulnia. Ha a kutatók irányítani tudják ezt a fejlődési fázist, új szerveket hozhatnak létre, és specifikus sejteket – akár petesejtet, vagy a hímivarsejtet – tudnak „kialakítani” a jövőben. A kutatók jelenleg fel nem használt embriókból és abortált magzatokból nyerik ki az őssejteket, de hozzájutásukhoz más utakat keresnek, ám a közfelháborodás és a – sokszor a hozzá nem értésből fakadó – félreértések és félelmek miatt e terület fejlődése meglehetősen lassú.
Sejtátültetés (SCNT)
A gyógyászati klónozás (nem egyenlő az eredeti értelemben vett klónozással!) a testi sejt sejtmagjának átültetését jelenti. Ezzel a technikával az orvostudomány képes segíteni azoknak a pároknak, akiknek valamilyen okból kifolyólag nem lehet saját gyermekük. Az eljárás során a szakember „kiveszi” egy donor petesejt magját és helyette berakja a páciens testi sejtjének magját. A sejt osztódik, mígnem kialakul egy ún. blasztociszta. Ha a reproduktív endokrinológus ezt a blasztocisztát a páciens vagy egy pótanya méhébe ültetné, aki kihordaná a terhességet, a páciens saját klónja jönne világra. Az SCNT-eljárás során eddig soha nem merészkedtek el a szakemberek – a tudósok egyelőre csak őssejteket nyernek ki a blasztocisztából, amelyeket őssejtterápiánál tudnak felhasználni.
Petefészekszövet-átültetés
Néhány daganatos betegség terápiája megmenti ugyan a páciens életét, de szövődményként meddőséget okozhat. A rákkutatók ma már kihangsúlyozzák, hogy azoknak a daganatos fiatal nőknek, akik a kezelés következtében terméketlenné válnak, olyan opcióra van szükségük, amellyel mégiscsak vállalhatnak gyermeket. Ilyen eljárás lehet például a petefészekszövet átültetése, amelynek során a páciens petefészkéből egy darab szövetet kimetszenek és lefagyasztják, még a rákterápia megkezdése előtt. Amikor a páciens már egészséges, és készen áll a gyermekvállalásra, a szövetdarabkát kiolvasztják és visszaültetik eredeti helyére, ahol a szövet újra elkezd érett petesejteket termelni ugyanúgy, mint eltávolítása előtt. (Donor szintén adhat szövetet a transzplantációhoz – ld. alább: petefészek-átültetés 2.) Ezt a kezelést fiatal, rákos hölgyeknek fejlesztették ki, de olyan pácienseken is segíthetnek ily módon, akik már túl vannak reproduktív korszakukon. Amennyiben a kliens még fiatal éveiben lefagyasztat egy – a petefészkéből kimetszett – szövetdarabkát, visszaültettetheti idősebb korában, amikor gyermeket szeretne vállalni.
Őssejtből tenyésztett petesejtek
A szakemberek évekig meg voltak győződve arról, hogy petesejtet képtelenség „előállítani” – a korábbi kísérletek rendre csődöt mondtak. Ez az állapot azonban 2003-ban megváltozott, amikor egy emlősállat (kísérleti egér) testén kívül első ízben sikerült előállítani annak petesejtjét. De mennyi köze van egy egér petesejtjének az emberi termékenységhez? Pont elég. A tudósok szerint ugyanis: ha mesterséges petesejteket tudnának előállítani az egérembrió őssejtjének felhasználásával, ugyanezt meg tudnák tenni az emberi embrió őssejtjének manipulálásával is. Ez a technológiai vívmány nagymértékben befolyásolná a terméketlen párok jövőjét, és a szakemberek azt remélik, hogy egy napon – évekkel a menopauza, vagyis utolsó, életképes petesejtjeik leválása után – a már terméketlen korban lévő asszonyoknak is lehet majd saját gyermekük. Ha egyszer tökéletesítenék ezt az eljárást, a donor petesejtek használatát „elavult” megoldásnak lehetne már tekinteni.
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez