A policisztás ovárium szindróma gyakran akadályozhatja a gyermekáldást. De a probléma kezelhető!
Nagyjából minden tizedik nő érintett a PCOS (policisztás ovárium szindróma) betegségben, amely egy igen komoly rendellenesség. Már csak azért is, mert az esetek egy részében a gyermekáldás elmaradását okozhatja. Aggodalomra azonban semmi ok: kezelhető problémáról van szó.
Mi a PCOS?
Koraserdülőkorban a szervezetben olyan hormonok kerülnek túlsúlyba, amelyek megemelik a vércukorszintet. Ez mindenkire jellemző, ám ha mindehhez kedvezőtlen genetika is társul (akár sokadik őstől örökölt cukorbetegség, arra való hajlam), az egy ördögi kört indít be – kóros vércukor ingadozást léphet fel a nap folyamán. Ha a vércukor leesik, az illető kénytelen lesz enni – főleg édességet -, így cukrot visz a szervezetbe, ennek hatására nő a vércukorszint. A következmény: egyrészt a folyamatos étkezéstől egyenes út vezet az elhízásig. Másrészt a normál vércukor szintet a szervezet csak nagyobb inzulinmennyiséggel tudja visszaállítani, ez viszont hormonális-és anyagcserezavarokat okozhat.
Zavaros petesejtérés
A kulcsszó tehát az inzulin. Ha állandóan túl sok inzulin van a szervezetben, az hormonális- és anyagcserezavarokat okozhat kellemetlen tünetek kíséretében, legyen az pattanásos bőr, gyengeség, vagy ájulásszerű rosszullét.
De hogy mindez hogyan kapcsolódik a rettegett négy betűhöz, és hogyan okozhat meddőséget? A PCOS tulajdonképpen nem más, mint az inzulin csökkent hatékonyságának (inzulinrezisztencia, IR), illetve az ezt ellensúlyozó inzulin túltermelés egyik tünete. A peteérés szabályozása azon alapul, hogy az agyalapi mirigy „figyeli” a tüszőérés során termelődő hormonok szintjét, de ebben a zavaros helyzetben sajnos nem tudja helyesen irányítani a folyamatot. A következmény: petesejtérési zavar, csökkent termékenység, cisztás kórkép. Ez utóbbi azért alakul ki, mert a petefészkekben általában nem érik tüsző, hanem apró, 10 mm-nél kisebb ciszta formájában visszamarad. Tegyük hozzá: ez a kórkép a betegség névadó, de egyben félrevezető tünete, mert a „cisztásodás” nemcsak ennek a betegségnek a jellegzetessége!
A PCOS gyógymódja
A kezelés – amely minden PCOS beteg számára ugyanaz, függetlenül a konkrét panaszaiktól – célja nem a tünetek megszűntetése, hanem az alapbetegség, az inzulin rezisztencia visszaszorítása! A terápia összetevői: diéta, mozgás, gyógyszer. Kiegészítő kezelés csak akkor kell, ha a hármas „kombináció” ellenére is fent állnak a tünetek.
1. Diéta: Az étkezésünknek legyen napi ritmusa, együnk többször keveset, így a vércukor szintje állandó marad, az anyagcsere felgyorsul, ad absurdum még fogyni is könnyebb, mint koplalva. Kerüljük a magas GI (glikémiás index) ételeket, mert ezek extrém módon megemelik a vércukorszintet és ebből kifolyólag az inzulintermelést. Finomított szénhidrátok (cukros, agyonfőzött, sok keményítőt tartalmazó ételek) helyett fogyasszunk a zöldségek közül például paradicsomot, répát, a gyümölcsök közül pedig jöhet az alma, körte, narancs. Joghurt, teljes kiőrlésű tésztafélék, keserű csoki is kerülhet a tányérra. Az sem mindegy, mikor eszünk: reggelizzünk a korai órákban, ebédeljünk dél körül, a vacsora hat óra magasságában legyen. Ne feledkezzünk meg a tízórairól és az uzsonnáról sem, sőt egy fehérjében gazdag utóvacsora is belefér este 10 körül.
2. Mozgás: A mindennapos, főleg zsírégető típusú testmozgás (kocogás, biciklizés, ugrókötelezés, evezés) becslések szerint akár 40%-kal javítja az inzulinrezisztenciát.
3. Gyógyszer: Legalább 40%-ban felelős a sikerért a gyógyszeres kezelés. A metformin – többféle márkanéven van forgalomban – a legmegfelelőbb, elsőként választandó tabletta. A kezelés beállítása, a gyógyszer adagjának pontos meghatározása orvosi feladat, lehetőség szerint mind az adagnak, mind az életmódnak személyre szabottnak kell lennie.
A témáról bővebben a november-decemberi, illetve január-februári HelloBaby! lapszámokban olvashatsz!
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez