Legtöbben csak az első tisztába tevéskor szembesülünk vele, mennyi aggodalmat és bizonytalanságot tud felvetni a babakaki. Szakértőnk segítségével összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat a leggyakrabban felmerülő szülői kérdésekről.
Szakértő: Dr. Varga-Heier Krisztina, orvos, IBCLC
Összeállította: Károlyi Nati
Magzatszurok (mekónium) (1- 2. nap)
A magzatszurok a magzat bélcsatornájában keletkező fekete-sötétzöld színű, ragacsos széklet. Zsírnemű anyagokból, sejtekből, nyákból, epéből áll, elhalt hámsejteket, lenyelt magzatvizet, nyálkadarabokat tartalmaz. Az első életnap folyamán várható az ürülése. Nagyon fontos jel, hiszen ez mutatja, hogy a baba bélrendszere ép és teljes. Minden egészséges kisbaba képes magától, külső beavatkozás és gyógyszer nélkül is megszabadulni a mekóniumtól.
Átmeneti széklet (3-6. nap)
Előfordul, hogy egy teljesen kaki-mentes nap követi a magzatszurok ürülését, és csak ezután jelenik meg a pelusban a barnás-zöldes-sárgás átmeneti széklet, ami pelusról pelusra egyre sárgábbá válik. Ebben az időszakban legalább 3-5 kakis pelust várunk, amiben a kaki mérete legalább akkora, mint egy húsz forintos átmérője. Ha ritkábban kakil a baba, az első és legsürgősebb teendő a szoptatási gyakorlat megvizsgálása hozzáértő szakember segítségével.
Anyatejes kaki (6. naptól)
Mustársárga, kenőcsös állagú széklet, lehetnek benne túróra emlékeztető darabok. Az első hat hétben még továbbra is legalább napi 3 bőséges kaki jellemző, és az sem ritka, hogy a kisbaba minden egyes szopi alkalmával telerakja a pelust. Ennek oka, hogy ebben az életkorban még nagyon aktív az a reflex, hogy ha étel kerül a “rendszerbe”, egyből megindul egy adag széklet kifelé. Ennek ellenére van példa arra, hogy teljesen egészséges, jól gyarapodó babák is a ”tankönyvinél” ritkábban kakilnak. Ebben az esetben a biztonság kedvéért érdemes konzultálni egy laktációs tanácsadóval.
A 6. hét után
Teljes a változatosság! Van anyatejes baba, aki továbbra is naponta többször kakil, és van, aki akár több, mint egy hét szünetet tart két széklet között. Az első hat hétben fontos támpont a mindennapi kakis pelus, mert azt jelzi, hogy elég táplálékhoz jut a baba, de a 6. hét után ez már nem áll fenn. Ettől kezdve önmagában nem aggasztó jel a napokig kimaradó kaki. Egy szépen fejlődő, egészséges babánál valószínűleg csak arról van szó, hogy jobban hasznosul benne az anyatej, és kevésbé érvényesül annak hashajtó hatása.
A normális ijesztőnek tűnhet
Idő kell hozzá, hogy a babák megtanuljanak kakilni – hiszen méhen belül erre nem volt szükségük. Születésüktől körülbelül három hónapos korukig tart, míg össze tudják rendezni azokat a bonyolult izomműködéseket, amik az ürítéshez szükségesek. Működésbe kell hozniuk a hasprést, ám ezzel párhuzamosan a medencefenéki záró izmot reflex-szerű összeszorítás helyett el kell lazítaniuk, hogy távozni tudjon a széklet.
Néhány hét alatt magától lezajlik ez a tanulási folyamat, de ez az időszak sok sírással, erőlködéssel jár. Mi, felnőttek, nehezen viseljük, ha egy kisbaba sír vagy kínlódik, főleg, ha a saját csöppségünkről van szó. Ez egy erős és hasznos szülői ösztön, mert segít, hogy minden körülmények között a baba szükségleteire figyeljünk, és a testi-lelki jól-létéről való gondoskodást tartsuk elsődleges feladatunknak. Amikor egy kisbaba nyűglődik kakilás közben, sokunkban ugyanaz a “megmentő” késztetés indul be, mint az ősemberben, amikor ”őskisbabája”a kardfogú tigris közelségétől rettent meg. Fontos józanul tudatosítani: valójában nincs vészhelyzet, csupán egy időnként nehéznek tűnő, ám természetes folyamatnak vagyunk tanúi.
Mesterséges táplálás – más szabályok
Míg a kizárólag és igény szerint szoptatott babáknál a 6. hét után normálisnak tekinthető a napi tíz kakis pelustól a tíz naponta egy, ám akkor bőséges székletig minden verzió, tápszeres babáknál gondosan ügyelni kell rá, hogy egyetlen nap se maradjon ki. A tápszer nehezebben és lassabban emészthető, mint az anyatej, és nem is bomlik le teljesen. A tápszeres kaki szaga erősebb, állaga keményebb és sűrűbb, mint az anyatejes. Sajnos a tápszeres babáknál gyakran fordul elő valódi székrekedés illetve nehezített székletürítés. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, és megfontolni a tápszerváltást.
Amivel segíthetsz
Íme néhány természetes, teljesen mellékhatásoktól mentes módszer, amivel próbálkozhatsz, ha a kisbabád nehezen kakil:
– Szoptatás: A testközelség megnyugtat és ellazít mindkettőtöket, az anyatejben van természetes fájdalomcsillapító anyag, de az emésztés beindítása által is tud könnyíteni a babád küzdelmén.
– Hordozás: Ahogy a szülést, úgy a kakilást is megsegíti a függőleges testhelyzet. A mozgásod megnyugtatja a kisbabádat, kicsit eltereli a figyelmét a kellemetlenségekről. A kis pocakját is neki tudja így nyomni a hátadnak vagy a mellkasodnak. Hordozóeszköz nélkül is magadhoz ölelheted, mintha böfiztetni akarnád, és finoman ütögetheted a popsiját.
– Masszázs: Körkörös simító mozdulatokkal masszírozhatod is a baba pocakját az óramutató járásával megegyező irányba. A hatást esetleg fokozhatod egy erre a célra összeállított illóolajkeverékkel.
– Étrend: Sok anyának van jó tapasztalata azzal, hogy ha maga olyan ételeket fogyaszt, amik lazítják a székletet (szilva, őszibarack, sütőtök), akkor a szoptatott kisbabája könnyebben kakil. Nem mindig látványos a hatás, de egy próbát megér. Már hozzátáplált kisbabáknál viszont elég gyakran hoz gyors eredményt egy kis körtepüré, vagy 100%-os meggylé.
Amit inkább ne tegyél
“Hőmérőzés”: Elavult és káros gyakorlat, melynek lényege, hogy a hőmérő végével piszkálják a baba végbélnyílását. Ez kellemetlen a kicsinek, ráadásul hozzászokáshoz vezethet.
Szélcső: Nagyon elterjedt módszer, de gyakorlatilag ugyanazok a veszélyei, mint a hőmérőzésnek: felsértheti a végbélnyálkahártyát, vérzést okozhat és hozzászokást.
Korai hozzátáplálás: Mind az anyatejes, mind a mesterségesen táplált babák bélrendszerének körülbelül hat hónapra van szüksége ahhoz, hogy kellőképpen éretté váljon az első szilárd falatok feldolgozására. Anyatejes babák esetében a WHO azt javasolja, hogy az első szülinapig az anyatej még az étrend 2/3-át tegye ki, hiszen még ebben az életkorban is ez a legértékesebb és legkönnyebben emészthető táplálék.
Amikor baj van
Zöld kaki: Oka lehet vírus fertőzés is, de leggyakrabban az áll a háttérben, hogy a babának nem sikerült az anyatej zsírban gazdagabb hátsó tej részből elegendő mennyiséget magához vennie. Van, hogy merev időkorláthoz való ragaszkodás áll a háttérben – a baba hamarabb lekerül a mellről, minthogy eljutna a hátsó tejig a szopizással, de bőtejű anyáknál ez megtörténhet jó szoptatási gyakorlat mellett is. Egy-két zöld kakival még nem kell foglalkozni, de ha rendszeresen ez köszön vissza a pelusból, érdemes több egymás utáni szoptatás alkalmával ugyanazzal a mellel kínálni a babát.
Véres kaki: Mindig utánajárást igényel, akár babáról, akár nagyobbacska gyerekről van szó, de még felnőtt korban is! A friss vércsíkok a székletben a bélnyálkahártya repedéseire utalnak.
A véres pöttyök leggyakrabban tejfehérje allergiáról árulkodnak. Az ilyen pelust meg kell mutatni a gyerekorvosnak, hogy a székletből mintát vehessen és a szoptató anyának teljes tejfehérje-mentes diétát kell kezdenie. A vér lehet már emésztett, azaz sötét színű is, ilyenkor a vér az anya melléből, vagy a baba emésztőrendszerének felső szakaszából, a szájból, garatból, nyelőcsőből vagy gyomorból származik. Mindenképpen kivizsgálást és megoldást kíván.
Hasmenés: Anyatejes babáknál inkább a kaki állaga tud árulkodó lenni: a széklet szaga erősebb, a színe zöldesebb, lehet habos, vizesebb, mint szokott. Ha hőemelkedés, láz, aluszékonyság, vagy rossz közérzet kíséri, orvoshoz kell fordulni!
Szorulás: A baba napokig nem kakil, és kemény, bogyó-szerű széklete van, aminek az ürítése fájdalommal jár. Ilyenkor érdemes megfontolni, hogy valamilyen módon segítsünk neki a fentebb felsorolt módokon, illetve hat hónaposnál idősebb babáknál hashajtó hatású ételek adása is jó megoldás lehet (például körte, vagy sütőtök püré) illetve szóba jöhet valamilyen táplálék-kiegészítő, gyógyszeres hashajtó is az orvossal megbeszélve.
megjelent a HelloBaby! magazin 2017. április-májusi számában.
