Sok család teszi fel a kérdést, amikor találkozunk: mi a recept ahhoz, hogy a (szenzoros) válogatósság eltűnjön? Mit rontottak el? Hol „kódolták el” a gyermeket? Hol csúsztak el az ételek adásában, a hozzátáplálásban? Miért nem vették észre hamarabb, hogy valami gond van?
Szerző: Oroszi Viktória VIKO gyógypedagógus
Őszintének kell lennem a válogatósággal kapcsolatban: van olyan életkori időszak, amikor teljesen természetes, hogy a kicsik elkezdenek „ellenállni” és biztonsági játékot játszani az asztal körül.
Egy fontos evolúciós program
1,5-2 éves kor körül, amikor megkezdődik egy nagyfokú önállósodás, bekapcsol egy evolúciós folyamat, amely a védelmünket szolgálja és arra emlékeztet, hogy a bizonytalan ételek, állagok, színek és illatok bizony nem minden esetben a barátaink. Hogy ez miért is van? Az őskorban az „ősanyukák” a gyerekeket magukkal vitték gyűjtögetni, ekkor is próbálták őket táplálni, és csak biztonságos ételeket kaptak. Az „ősbabák” kb. 1,5 -2 éves korukra lettek önállóak a járásban és kezdték felfedezni tágabb környezetüket. Olyan bogyók, növények kerültek eléjük, amelyek addig ismeretlenek voltak számukra. Akadtak közöttük nem érettek, hasfájást, hányást, fertőzést okozók is. Az idegrendszer és az evolúció pedig nem felejt! Ez a régi tapasztalat ma programként működik és bekapcsol a gyermekeinknél, hogy védje őket (igazából nálunk is bekapcsolt, csak a szüleink már nem feltétlenül emlékeznek vissza rá).
Ezt az időszakot fontosnak tartom, beszélni kell róla és szülőként fel kell készülni rá, mert kiskamaszkorig kitart, és ha nem látjuk pontosan, hogy miben vagyunk, akkor nagyon vékony jégen „táncolhatunk” az asztal körül.
Hogyan gazdagítsuk a kezdeti tapasztalatokat?
Amit mi szoktunk tanácsolni a konzultációkon, a vizsgálatokon, az az, hogy a hozzátápláláskor érdemes nagyon sokféle alapanyagot bevezetni, megismertetni a babákkal, mert ezek az élmények lenyomatokat hagynak az idegrendszerben és az érzékszervek szintjén.
Gondoljunk bele: ha sikerül 100-féle alapanyagot bevezetnünk 1,5 éves korig és ez a felére csökken, még akkor is 50-féle alapanyag, étel marad, melyeknek a variálása lényegesen nagyobb lehetőségeket kínál, mint 10-20-féléé.
Szintén nagyon lényeges dolog, hogy figyeljünk a babák és a kisebbek jelzéseire és próbáljuk meg jól lefordítani magunknak ezeket. Az első ízlelgetések idején az érzékszervek nagyon intenzíven vagy éppen alulreagálhatnak az új ingerekre. Sokszor gondoljuk például az első citromkóstoláskor, hogy a baba nem szereti a savanyú ízt, pedig egyébként teljesen normál reakció, hogy picit beleborzong a kóstolásba (mint ahogyan mi is). Többször kell próbálkozni és figyelni, hogy nyúl-e a gyümölcs után, érdekli-e, hogy később van-e mosoly, amikor megkérdezzük tőle, vajon mi történt.
Ezek a tapasztalások segítenek az idegrendszernek eligazodni az ingerek között és hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon a gyermek egyedi ízlése. Egy idő után látni fogjuk, hogy vannak olyan ételek, állagok, illatok, ízek, amelyeket kedvel a babánk, és vannak olyanok is, amelyeket nem. A kóstolásoknál a gyermeknek akár 50-80 alkalommal is találkoznia kell egy-egy ízzel, hogy megbátorodjon, hogy képes legyen az adott ételt a szájába venni. Azért megijedni nem kell, ez általánosságban mondható el – sok esetben elég kevesebb kísérlet. De az is előfordulhat, hogy 80-nál többször kell megkóstoltatni valamit az elfogadtatáshoz.
Tudnunk kell, hogy az ő idegrendszere még nem érett meg mindazokra az ingerekre, amelyeket mi hosszú idő után és sok tanulás eredményeként már jól ismerünk.
Ne ingereljük túl az idegrendszert!
Szülőként segíthet bennünket, ha hiszünk benne: az asztal körül is tudunk újat és élvezeteset mutatni a gyerekeknek. Nem szabad megijednünk, ha beköszönt a neofóbia időszaka, mernünk kell próbálkozni, mert az érzékszervek folyamatosan keresik az ingereket, új lehetőségeket – és ezeket mi tudjuk biztosítani. Ahhoz, hogy egy jól kóstoló, boldog gyermek ülhessen az asztalnál, nagyon sok puzzle-darabka illeszkedésére van szükség. A kicsik idegrendszere folyamatos változásban van, és eközben millió inger éri mindenfelől. Sokat segíthet, ha csökkentjük ezeket, ha próbáljuk a gyermekünket a jelenben és abban a helyzetben tartani, amikor elmélyülhet a tapasztalatszerzésben, például az étkezések alkalmával is.
Képernyő az asztalon
Ennek kapcsán meg kell említenem, hogy mostanában gyakran előkerülnek az étkezések idején a kütyük.
Nem mondom, hogy a 21. században élve teljesen zárjuk el ezeket a gyermekünk elől, de hosszú távon nagyon sok olyan hatásuk van az idegrendszerre, amely nem segíti az érzékszervek optimális fejlődését, az ételekkel való kapcsolat alakulását és persze azt sem, hogy a táplálkozáshoz fűződő bizalom nőhessen.
Ha bárki is elakadna az étkezés, az ételek bevezetése során, ha hosszabb időn keresztül elutasítást észlel, merjen segítséget kérni! Szakértői szemmel nézve és az előzetes dokumentációk alapján jól fel lehet térképezni, hol lehet egy-egy elcsúszás, elakadás. Tartsuk szem előtt, hogy minél koraibb életkorban nézünk utána a probléma okának, annál könnyedebben lehet helyes irányt mutatni az idegrendszernek!
Következő cikkemben az orál-motoros rendszerről, a száj, az ajkak, a fogak, a nyelv, a rágás, a harapás szerepéről fogok mesélni, amelyek szintén kihívások elé tudják állítani a gyerekeket – és ennélfogva a szülőket is.
Hozzátáplálás – különszámunk minden fontos kérdésre választ ad a hozzátáplálással kapcsolatban
Mit, mikor és hogyan? Miből tudhatjuk, hogy babánk készen áll a hozzátáplálásra? Milyen ételt mikor vezessünk be? Hogyan növelhetjük a szilárd táplálék mennyiségét? Milyen alapanyagokból készüljön a bébiétel? Milyen ételek, alapanyagok vannak tiltólistán, és meddig? Mit kell tudni a falatkás táplálásról, a BLW-ről? Melyek a leggyakoribb allergének és mik lehetnek az allergia jelei? Hogyan vezethetjük be babánk étrendjébe a tehéntejet, a tojást, a glutént? Mit tegyünk, ha a baba játszik az étellel? Mit tehetünk, ha válogatós a gyermekünk? Hogyan előzhetjük meg a félrenyelést? Meddig kapjon anyatejet a kicsi? +55 Recept!
