Jó ideje tapasztalom azt a mindennapokban, hogy a hozzám kerülő családok jelentős része valamilyen rágástechnikai nehézséggel fordul hozzám, de valahogy egyetlen szakember sem jelezte még nekik az anamnézis alapján, hogy ez is okozhat étkezési és evési nehézségeket.
Szerző: Oroszi Viktória VIKO gyógypedagógus
Vannak olyan maguktól értetődő fizikai folyamatok, amelyeket nem szoktunk külön-külön apró részletenként elemezni. Ilyen a rágás is. Persze nem is kell az ezzel kapcsolatos anatómiai folyamatokat fejből vágnia egy laikusnak, de azért érdemes odafigyelni rá.
Gondoljunk csak bele, ha nem tudunk minőségileg megrágni egy falatot, az sokféle reakciót válthat ki: legközelebb nem vesszük a szánkba, kiköpjük, vagy megpróbáljuk bent tartani, és ha már eléggé felpuhult a nyálban, akkor teszünk egy kísérletet és lenyeljük – és még sorolhatnám.
Sokszor azt hallom vissza a szülőktől, amikor az első beszélgetés megtörténik, hogy a gyermekük rág, hiszen megeszi a pufikukit, a Dörmi macit, a kölesgolyót, a bulátát, és a kiflicsücsökből is majszolgat. Valóban van némi rágástechnikai működés ezeknek az ételeknek a fogyasztásakor, de kevés izomerő kell a rágásukhoz, mert olyan jellegűek, hogy inkább a nyál lebontó enzimjei segítenek lejuttatni a falatokat a pocakba egy idő után.
Ezért is fontos a szoptatás
A rágástanulás már a szopizásnál kezdődik, amikor a baba képes vákuumot képezni és szívómozdulatokat
végezni az édesanyja mellén. Az arc izmai, az ajak és a száj izmai elkezdenek dolgozni, valamint a nyelv is mozogni próbál fel és le, és a gyakorlással egyre erősödnek. Ha szerencsénk van, akkor az izomtónus rendben, és sikerül összehangolt izommunka segítségével megfelelő erősségű, tempójú folyamatot kialakítani. Viszont vannak olyan helyzetek, esetek, amikor a szopizás valamiért nehézségekbe ütközik. Ezek már akár úgynevezett „red flag” ek is lehetnek, figyelmeztető jelek, hogy ügyeljünk majd a későbbi rágástechnika-fejlődésre, a hozzátáplálásra és/vagy akár a gyermekkori válogatósság kialakulásának megelőzésére.
Mivel pedig a hozzátápláláskor ezek már bekapcsolódnak a rágásba, abszolút nem mindegy, hogy ilyen téren milyen alapokkal indul a hozzátáplálás.
Maga a rágás finom, ám annál összetettebb mozgásokkal fűszerezett, bonyolult idegrendszeri folyamat. Amint említettük, a babák nem a hozzátáplálás 0. napjától tudnak rágni, hanem már előtte elkezdenek gyakorolni a szopizással. A hozzátáplálás során a különböző ételtextúrákkal, keménységekkel találkozva begyakorolják a további lépcsőfokokat, hogy stabilan és magabiztosan haladhassanak majd az önálló és sikeres étkezés felé.
Mindent a szájnak!
Szintén fontos mérföldkő a babáknál az orális fixáció időszaka. Igen, ez az a periódus, amikor a szülők többsége árgus szemekkel figyeli, hogy mit vesznek a szájukba örökmozgó utódaik.
Szakemberként szeretném megjegyezni, hogy ez az idegrendszeri és egyben evolúciós folyamat nemcsak a rágásban, de a hozzátáplálásban és a kommunikációs fejlődésben is segít.
Fontos, hogy ha ezt látjuk a gyermekünknél, lélegezzünk fel és örüljünk, hiszen az idegrendszere optimálisan működik. A mi feladatunk arra vigyázni, hogy az apró tárgyakat ne érje el, mert azok fulladásveszélyesek lehetnek. Minden más jöhet, mert ezáltal rengeteg információt kap az idegrendszere, és fejlődik belső szenzoros szájérzékelése.
Mindeközben összehangolja a belső száj működését, a rágóizmokat munkára és fejlődésre kényszeríti, ezáltal lesz magabiztos a hozzátáplálás idején a különböző keménységű falatok feldolgozásában.
Hogy a gyermek jól egyen
A legújabb tanulmányok is azt mutatják, hogy az izomzatnak meg kell érnie a rágásra. Vagyis tévhit az, hogy ha a babának még nincsenek fogai, akkor a puhább ételdarabokat sem képes elrágni. Alapvetően ínnyel kezdünk el rágni a száj hátulsó részében, és ezt addig gyakoroljuk, amíg nem automatizálódik. Elöl csak harapunk, a nyelvünkkel hátra/oldalra igazítjuk a falatot, és utána aprítgatunk.
Tudom, aprólékosan írtam le mindezt, de sok hozzám forduló családdal kellett már ezeket a dolgokat tisztáznom, helyretéve a rágástechnikai folyamatokkal kapcsolatos tudnivalókat. Ezután valóban minőségi változásokat érhettünk el az állagokat, ételtípusokat illetően is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy boldog és jól kóstoló gyerek üljön az asztalnál.
Figyelmeztető jelek
- Szoptatási nehézségek álltak fenn.
- Csak bizonyos állagú püréket fogadott el a gyermek.
- Nehezen ment a darabos ételekre való átállás.
- A baba sokszor öklendezett és/vagy köpte ki a falatokat az étkezések során.
- Van preferáltabb állag, amit a gyermek szeret (pl. puhább, ropogósabb stb.).
- Izomtónus-probléma volt a korai anamnézisben és/vagy most is fennáll még.
- A gyermek gyakran félrenyel ivás közben.
- A baba szája gyakran van nyitva, esetleg ilyen esetben folyik a nyála.
- Kimaradt vagy részleges volt az orális fixáció.
- Csak pürés ételeket fogad el a gyermek, pedig már bölcsis, óvodás.
- Kis/nagy falatokat eszik a gyermek.
- Gyorsan/lassan eszik.
A sor nem teljes, de aki ezekből többet is tapasztal a gyermekénél, annak érdemes segítséget kérnie.
Ugyanez elmondható válogatósság esetén is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az idegrendszer hálás a segítségért és jó irányba mozdítható, ha körültekintően tárjuk fel a problémák pontos okát/okait.
Hozzátáplálás – különszámunk minden fontos kérdésre választ ad a hozzátáplálással kapcsolatban
Mit, mikor és hogyan? Miből tudhatjuk, hogy babánk készen áll a hozzátáplálásra? Milyen ételt mikor vezessünk be? Hogyan növelhetjük a szilárd táplálék mennyiségét? Milyen alapanyagokból készüljön a bébiétel? Milyen ételek, alapanyagok vannak tiltólistán, és meddig? Mit kell tudni a falatkás táplálásról, a BLW-ről? Melyek a leggyakoribb allergének és mik lehetnek az allergia jelei? Hogyan vezethetjük be babánk étrendjébe a tehéntejet, a tojást, a glutént? Mit tegyünk, ha a baba játszik az étellel? Mit tehetünk, ha válogatós a gyermekünk? Hogyan előzhetjük meg a félrenyelést? Meddig kapjon anyatejet a kicsi? +55 Recept!
