Szomorú hírt kell megosztanunk a nagyközönséggel: elpusztult Asha, a csaknem hatesztendős, Állatkertünkben született ifjú elefánthölgy, a mostani kiselefánt, Arun nővére.
Amint arról korábban is írtunk, Ashán csütörtöktől kezdve tapasztaltuk az aggasztó tünetek megjelenését. Az állatnál először általános bágyadtság jelentkezett, nehezen mozgott, ízületi érintettség volt tapasztalható. Megváltozott az állat viselkedése is, hiszen a szokásosnál kevesebbet kommunikált a környezetével, és a gondozókkal sem működött együtt. Pénteken már enni sem akart, délutánra pedig hasi ödéma is kialakult.
A tünetek alapján egyértelműnek tűnik, hogy az elefántokra jellemző herpeszvírusos megbetegedés támadta meg Asha szervezetét. Ez mind a vadonban, mind az állatkertekben élő az ázsiai elefántok esetében előforduló, jellegzetesnek számító, és sajnos igen alattomos, úgy is mondhatnánk, rettegettnek számító betegség. A kórokozó elefánt herpeszvírus (EEHV) lényegében az egész állományban jelen van, csaknem minden egyed hordozónak mondható. Megbetegedést, konkrét tüneteket azonban alapesetben nem okoz. Ha azonban a vírus valamilyen ok miatt mégis erőre kap, kialakul a megbetegedés elég jellegzetes kórképe, méghozzá rendszerint igen gyorsan, akár egy-két nap alatt is. Ebből a szempontból a fiatal, választási korban lévő elefántok különösen veszélyeztetettek.
A megbetegedés jelentős problémákat okoz a vadonbeli és az állatkerti állományokban is, jóllehet az utóbbi esetek – az ellenőrzött körülmények miatt – természetesen jobban dokumentáltak. Az 1990-as évek közepe óta több mint félszáz, állatkertben tartott ázsiai elefántnál tapasztalták a betegség megjelenését, egyedül az Egyesült Királyság állatkertjeiben 11 ilyen esetet írtak le. Sajnos a betegség az esetek több mint háromnegyedében halálos, mert a vírus pillanatok alatt elhatalmasodhat a szervezeten.
Azt, hogy mennyire jellemző probléma ez mind az állatkerti, mind a vadon élő állományoknál, mi sem bizonyítja jobban, mint az elefánt herpeszvírussal kapcsolatban világszerte számos kutatás folyik, több kutatócsoport is foglalkozik ezzel a kórral, mi több, a Washingtoni Nemzeti Állatkertben külön laboratóriumot is létrehoztak az elefánt herpeszvírus kutatására. A tapasztalatok és kutatási eredmények alapján egy nemzetközi kezelési protokollt is összeállítottak, a mi állatorvosaink is ennek alapján kezelték Ashát, sőt, nemzetközi konzíliumra is sor került, ahogyan ez más állatkertek esetében is szokás ilyenkor.
Állatorvosaink a gondozókkal együtt az elmúlt napokban szinte emberfeletti módon küzdöttek Asha megmentéséért. Az állat többek között infúziót és antivirális szert is kapott, illetve vérátömlesztést is az apaállattól, Assamtól (a vért az állatorvosok még korábban levették, arra az esetre, ha esetleg ilyen állategészségügyi problémával szembesülnénk). Ám minden erőfeszítésünk dacára az alattomos kór szombat délre végül legyőzte az elefánt szervezetét.
Asha 2013. február 14-én, Bálint napján született, két felnőtt elefántunk, Angele és Assam első borjaként. Az első napok nehézségei után (volt némi gond az emlők megtalálásával, erre rá kellett vezetnünk Ashát) fejlődésével minden rendben alakult, egyéves korára súlya már az öt mázsát is meghaladta. Bár már akkor jelentős részben szilárd táplálékon élt, amelynek aránya az ezt követő időszakban még tovább növekedett, még 2017 első hónapjaiban is előfordult, hogy pár korty anyatejet is fogyasztott. Kisöccse, a 2017 novemberében született Arun érkezését is érdeklődéssel fogadta, mi több, gyakran játszott is a testvérével.
Asha hosszú idő – több mint fél évszázadnyi – szünet után az első budapesti születésű elefánt volt. Avilágra jövetele utáni első napokban egy egész ország szorított, hogy mielőbb megtalálja az emlőket. Növekedését, gyarapodását is sokan kísérték figyelemmel az elmúlt közel hat esztendőben, így nem csoda, hogy az állatkerti dolgozók mellett a nagyközönségnek is a szívéhez nőtt. Érthető hát, ha elvesztése mindannyiunkat szomorúsággal tölt el.
Aki azonban valaha is látta, vagy nyomon követte történetét, bizonyára sosem fogja elfelejteni.
Forrás: zoobudapest.com
