Sokunkban él az a vágyott kép, hogy gond nélkül tudjuk anyatejjel táplálni a babánkat, illetve ha elkezdődik a hozzátáplálás, a nagy könyv szerint elindul a kóstolgatás és gyerekünk a változatos ételek elfogyasztásával az évek során kis ínyenccé válik. De ez többnyire nem egészen így van.
Szerző: Oroszi Viktória VIKO gyógypedagógus
Zökkenjünk vissza a valóságba és nézzük a tapasztalatokat. Ezeket tekintve sajnos, be kell látnunk, hogy az élet sokszor mást akar, mint mi: hol az anyatejes táplálásnál, hol a pürés, hol a darabos hozzátáplálásnál kódolódik el valami. Vagy akár 1 éves kor után, amikor az evolúció közbeszól, megjelenik az étkezési neofóbia. És már benne is vagyunk egy ördögi körben: a gyermek válogat, ahelyett, hogy élvezettel vetné bele magát az ízekbe, az illatokba, az evésbe.
Fejlesztés: minél előbb, annál jobb!
Nagyon sokszor beszélgetek a hozzám érkező családokkal arról, hogy milyen jó lett volna, ha nem a bölcsődés időszakban, illetve óvodás-, iskoláskorban találkozunk, és már előbb el tudtuk volna kezdeni a gyermek számára megfelelő étkezésfókuszú terápiát és az esetleges kiegészítő fejlesztéseket.
De mik is azok a bizonyos apró jelzések?
A teljesség igénye nélkül összeszedtem pár olyan figyelmeztető jelet, amelyekkel találkozva bekapcsolhat a fejünkben a kis vészvillogó. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy csináljunk egy checklistet és árgus szemekkel figyelve keressük a jeleket, vagy ha 1-2 jelet észlelünk, akkor rögtön aggódjunk is! De ha a felsoroltakból több jelet is felfedezni vélünk a mindennapokban hosszabb időn keresztül, valamint ha magát az étkezést, az etetési szituációt nem kellemes, önfeledt szociális tevékenységként éljük meg, ahol a gyermekekkel „büntetlenül” tudunk kapcsolódni, hanem kihívásként, akkor ne habozzunk segítséget kérni.
A szakmai és a szülői visszajelzések alapján nagyon jó eredményeket tudunk elérni egészen korai életkortól, ha komplexen vizsgáljuk a családok történeit, valamint ha minél korábban indítunk el megfelelő terápiás folyamatokat a gyerekeknél és családjaiknál.
Problémák az első hónapokban
Nagyon sokszor az ilyen típusú nehézségnél tapasztalják az édesanyák, hogy a babák sokszor visszabüfizik a tejet, a tápszert az étkezés végeztével, vagy nagyon mohón/lustán esznek, vagyis érzékelik, hogy máshogy működik a táplálás, mint ahogyan kellene.
Nagyon szembetűnő tünet lehet, ha az anya mellét és/vagy a cumisüveget inkább alvás közben fogadja el a pici. Nem ritka, hogy sokáig próbálkoznak a szülők ébrenlétkor, de olyan sok kudarc éri őket, hogy idővel elkezdődik az „álometetés”, amikor végre elfogyasztja a baba az anyatejet, a tápszert.
Ami nagyon sokat tud segíteni abban, hogy objektíven szemlélhessük gyermekünk növekedését, az a fejlődési vagy percentilis görbe, amelyet hónapról hónapra szoktunk vezetni, születéstől kezdve feljegyezve benne a súlygyarapodást, a testhossz változását. Ehhez applikációk is léteznek, melyek nagyon jól szemléltetik az érintett tartományokat, valamint a fejlődési ívet. Ezt látva a védőnő, a háziorvos vagy további szakember érdemleges visszajelzést tud adni a gyermek fejlődésével kapcsolatban. Akár mi magunk is visszakereshetünk benne adatokat betegségekről, alapanyag-bevezetésekről, amelyek hasznos információval szolgálhatnak például arról, hogy miért nem gyarapszik egy bizonyos idő óta megfelelően a gyermek súlya.
Gondok a hozzátáplálás idején
Nagyon sokan csak a hozzátáplálás időszakában élnek meg kihívásokat. Lehet, hogy klasszikus pürés hozzátáplálással kezd egy család, és nagyon nehezen tudnak áttérni más püréállagokra vagy akár a darabos étkezésre. Ennek az oka általában valamilyen rágási nehézség, de esetleg szenzoros integrációs zavar is állhat a háttérben.
Ebben a tanulási fázisban sokszor megijednek a családok amiatt, hogy öklendezik a kicsi, de ez természetes folyamat, hiszen meg kell tanulnia kontrollálni az ételek mozgásának irányát a szájában, és gyakorlatot kell szereznie abban, hogy azokat a pocakjába juttassa.
Viszont ha egy ideje már ebben a szakaszban vagyunk, és túlzottan, illetve sokszor öklendezik a gyermek a darabos ételektől, akkor itt is felmerülhet az a gondolat, hogy foglalkozni kellene nála a rágással és az érzékelés fejlesztésével, mert a fennálló reakciók az étkezés folyamatát nagyban nehezítik.
Engedd, hogy maszatoljon vele!
Fontos jel lehet az ételek korai maszatolásának elmaradása vagy akadályozottsága, ami a későbbi időszakban visszaüthet.
Javaslom, hogy bátran hagyjuk a babákat maszatolni! Van mosógép, tisztára tudjuk törölni papírtörlővel és szivaccsal a „bűntény” helyszínét. Ez egy átmeneti időszak, nem tart örökké – ellenben, mint említettem, olyan idegrendszeri folyamatokat alapoz meg, amelyek sok más fejlődési területre is kihatnak.
Ivás és a beszédfejlődés
Az ivás tanulásakor szembetűnő jelzés lehet, ha a gyermek nehezebben tanulja meg használni a poharat és/vagy a szívószálat. Ez figyelmeztethet bennünket akár a gyengébb manipulációs készségre, gyengébb kézügyességre, de arra is, hogy a száj körüli és belső izmok a kelleténél lazábbak vagy feszesebbek. Ha azt tapasztaljuk, hogy a hangképzés és a kommunikáció késik, azt ugyancsak érdemes figyelmeztető jelként kezelni.
A belső száj érzékenységének eltolódása és az orális fixáció megfelelő begyakorlásának hiánya is lehet fontos jelzés. Egy bizonyos időszakban evolúciós program alapján kezdünk mindent a szánkba venni kisautókerekeken át a homokig, szőnyeget nyalogatni, asztallábat rágcsálni, és így tovább. Ez az időszak, amikor a szülők aggódnak, hogy le ne nyeljen valamit a gyerek, miközben a száj izmai, a nyelv és a rágóizmok azon dolgoznak, hogy a hozzátápláláskor megfelelően tudjunk majd váltani az eltérő ételállagok között, valamint ilyenkor is fontos felkészülés zajlik a megfelelő kommunikációs fejlődésre. Gondoljunk csak bele, mennyiféle állaggal ismerkedünk meg, amikor szinte mindent a szánkba veszünk, és közben milyen izommunkát, erősítést kell végeznünk, fújást, hangképzést is gyakorolva. Ha ez a program valamiért kimarad vagy nem kellően begyakorolt, kialakulhat egyfajta idegrendszeri „elcsúszás”.
Összegezve elmondható, hogy rengeteg puzzle-darabból áll az étkezés fejlődése és sok olyan jellel találkozhatunk, amelyek aggodalomra adhatnak okot. Próbáljunk bízni magunkban, hogy képesek vagyunk felismerni ezeket, és a gyerekünkben, aki mindig kinyilvánítja, hogy mi zajlik épp az idegrendszerében.
Kisokos
Fejlődési vagy percentilis görbe: a percentilis érték megmutatja, hogy a gyermek testmagassága vagy testsúlya hogyan viszonyul a többi ugyanilyen nemű és korú gyermek ugyanezen értékeihez.
Maszatolás vagy messy play: a gyermek az érzékszerveit használva fedezi fel a világot biztonságban és felnőtt által segítve.
Orális fixáció: fejlődési állomás, ahol a gyermek a száján keresztül szerez élményeket a világból, ez születésétől 18 hónapos koráig tart.
Hozzátáplálás – különszámunk minden fontos kérdésre választ ad a hozzátáplálással kapcsolatban
Mit, mikor és hogyan? Miből tudhatjuk, hogy babánk készen áll a hozzátáplálásra? Milyen ételt mikor vezessünk be? Hogyan növelhetjük a szilárd táplálék mennyiségét? Milyen alapanyagokból készüljön a bébiétel? Milyen ételek, alapanyagok vannak tiltólistán, és meddig? Mit kell tudni a falatkás táplálásról, a BLW-ről? Melyek a leggyakoribb allergének és mik lehetnek az allergia jelei? Hogyan vezethetjük be babánk étrendjébe a tehéntejet, a tojást, a glutént? Mit tegyünk, ha a baba játszik az étellel? Mit tehetünk, ha válogatós a gyermekünk? Hogyan előzhetjük meg a félrenyelést? Meddig kapjon anyatejet a kicsi? +55 Recept!
