Amikor a baba érkezése közeledik, a szülők fejében sokféle kép alakul ki arról, hogy milyen lesz az élet ezután. Különösen akkor, ha a család az első gyereket várja. A leggyakrabban elhangzó mondat az anyák szájából: „Nagyon másképp képzeltem!”
Szerző: Tóth Zsuzsa családterapeuta, baranyfelho.hu
Ma már nagyon sok – talán túl sok – információ veszi körül a kismamákat, nehéz kiválasztani az épp megfelelőt. Nagyon szép, amikor egy baba a megszületését követően zökkenőmentesen adaptálódik a környezetéhez, amikor az anya és a kicsi összehangoltan, harmonikusan talál rá a közös ritmusra… De az életben ez elég ritkán van így. Sokkal jellemzőbb, hogy a szoptatást nem fanfárok hangja kíséri, hogy az etetések ritmusa valahogy nem áll be, és hogy az altatás véget nem érő ringatásba torkollik – miközben a baba, akit annyira vártunk, lila fejjel, torkaszakadtából üvölt…
“Mit csinálok rosszul?!”
Az elsőgyerekes szülők, tapasztalatom szerint főleg az anyák, ilyenkor óriási bűntudatcsomagot kezdenek magukra pakolni: „Mit rontok el? Miért sír? Miért nem tudom megnyugtatni? Nem találom vele a hangot. Másoknak biztos sokkal jobban megy…” Különösen nehéz ez, ha az anya sok-sok szuper tanácsot kap, amelyek csak még inkább megerősítik benne azt, hogy rajta kívül tényleg mindenki tudja, mi a megoldás.
Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a babák más-más idegrendszeri állapottal jönnek a világra. Vannak köztük nyugodtabbak és vannak érzékenyebbek, ahogy vannak nyugodt és ideges felnőttek is.
Első reflexből leírtam volna: bárcsak valaki még azt is mondaná az anyának, hogy nyugodjon meg, de aztán eszembe jutott, hogy ettől a mondattól még senki nem nyugodott meg, sőt. Azonban most mégis ez a jó irány, és el is mondom, hogy miért – mert hiszek abban, hogy ha értjük, hogy mi miért van úgy, ahogy van, az megkönnyíti a dolgunkat.
Szóval: hogyan és miért kell megnyugodni?
A baba idegrendszerével és egész működésével folyamatosan követi az anya idegrendszerének minden rezdülését, de még a lélegzetvételét is – és viszont. Mama és baba tehát figyeli egymást. A baba sír, mert kényelmetlenül fekszik, mert éhes, mert fáj a hasa, mert melege van, mert fázik, mert testközelben szeretne lenni, vagyis bármi éri őt: sírni fog. Tudtátok, hogy a babák sírásának hangja az, amire az egyik legerősebb reakciót adja az ember? Milyen ügyes az evolúció, segít abban, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni a picik igényeit – aki hallott már üvöltő babát, pontosan tudja, miről beszélek.
A kicsi sír, az anya próbálkozik. Felveszi, megeteti, ringatja éjszakákon át – és a baba sír. Jön apa, ő is ringat, sétálgat vele, beszél hozzá, de a baba sír. A szülők egyre feszültebbek, semmi sem válik be. És itt jön egy fontos dolog.
Amikor azt mondom, hogy nyugodjatok meg, arra gondolok, hogy vegyétek észre és állítsátok meg időben azt a belső folyamatot, ami ezt a feszülést elindítja.
Nem tehetsz róla, és tudsz segíteni neki – akkor is, ha hajnalban ezt nehéz elhinni. Holnap új nap, új próbálkozás, és meglesz a válasz!
Elmúlik…!
Lehet, hogy a pocakja fáj, hiszen az emésztőrendszer fokozatosan „tanulja meg” az emésztés folyamatát. Lehet, hogy feszes az izomzata és újabb pozíciókat kell keresni neki. Egyébként jó tudni: a baba izomtónusa is nagyban befolyásolja azt, hogy sírós lesz-e. Amíg nem képes forogni, ülni, kúszni, addig – akár túl feszes, akár túl laza az izomtónusa – egy-egy adott testhelyzet nagyon kényelmetlen lehet számára. Mivel pedig nem tud ebből kimozdulni, sír. Próbáljátok kitapasztalni, melyik az a pozíció, amiben el tud lazulni és meg tud nyugodni; időnként a legfurább válik be.
Lehet, hogy a baba idegrendszere nagyon érzékenyen reagál az ingerekre, ilyen esetben segíteni fog, amikor már kitapasztaljátok, melyik a számára megfelelő fénymennyiség, hőmérséklet, melyik a kényelmes ruha, a legjobb testhelyzet.
Lehet, hogy fáradtak vagytok és nem így képzeltétek. Semmi baj! Most tanuljátok, és bár az első nehéz hónapokban ez nem túl vigasztaló, meg fogjátok tanulni egymást és egyszer csak elmúlik a sok sírás. Azt se felejtsétek el, hogy a sírás a kommunikáció egy formája. A baba megtanulhatja általa, hogy számíthat a világ válaszára. Megtanulhatja belőle, hogy van, aki keresi a hozzá vezető utat. Hiszen úgyis addig fogjátok keresni, míg végül meglesz, és tudjatok róla, hogy a gyermeketek már ezt a keresgélést is szeretetnek érzi.
Fontos azonban, hogy ha a baba nagyon sokat sír és megnyugtathatatlan, kérjetek támogatást gyermekorvostól, védőnőtől, szoptatási tanácsadótól, gyógytornásztól! Ne maradjatok egyedül a kétségeitekkel, hiszen sokszor már egy nagyon egyszerű megoldás is segíthet.
SÍRÁS – Miért sír a gyermekem? Okok és válaszok
Már mindent megpróbáltunk, de hiába? • Mi baja lehet? • Talán mi rontottunk el valamit? • Talán a hasa fáj? • Jönnek a fogacskái? • Esetleg rémálmai vannak? • Hisztizik, vagy valami másról van szó? • Keservesen sír, ha másra bízzuk? • Mit tehetünk érte? • Hogyan nyugtassuk meg?
Félelem, hiszti, dackorszak, agresszivitás, veszekedés, válás, körömrágás, büntetés, testvérféltékenység. Az ezekhez hasonló kérdések sora végtelen – és ez így természetes! Hiszen a szülői szerepet is tanulni kell. Ehhez nyújt segítséget könyvünk, születéstől egészen 6 éves korig.
GYERMEKPSZICHOLÓGIA könyvünk megvásárolható webshopunkban!
