Az elmúlt négy évben négy kontinens több mint 20 országába jutottunk el három pici gyerekünkkel. Utazásaink során nemcsak közös élményeket gyűjtöttünk velük, hanem rengeteget tanultak is útközben a gyerekek. Babakorukban felgyorsult a mozgásfejlődésük, új szavakat tanultak, később pedig számos pozitív hatást vettünk észre személyiségfejlődésükben.
Szerző: Bérczes Judy blogger, Utazóanya
Egy idegen ország felfedezése közben az otthonitól eltérő, komplex ingerekkel találkozik a gyermek. Új illatokkal, ízekkel és textúrákkal ismerkedik, új emberekkel, nyelvekkel és szokásokkal találkozik. Ezek mind-mind formálják a személyiségét.
Talán nem véletlen, hogy amikor Thaiföldre utaztunk a 9 hónapos ikerfiainkkal, az ott töltött három hétben tanultak meg mászni, ülni, és két lábra állni! Ott kóstoltak először mangót, ananászt és csípős thai zöld curryt, a helyiek pedig imádták őket babusgatni. A 20 hónapos ikrekkel egy lakott maldív szigetre utaztunk, ahol rendszeresen vegyültek a kíváncsi helyi lakosokkal. A tengerparti homokvárépítések közben sokat beszélgettünk a tengerben található élőlényekről, így olyan szavakat tanultak meg, mint a medúza, a tengeri csikó vagy a skorpió.
Empátia, nyitottság és előítélet-mentesség
Amióta folyékonyan beszélnek a fiúk, jártunk Mexikóban, Izlandon, Marokkóban, és még 16 másik országban. Rendszeresen kérdezik, hogy mit hogyan mondanak angolul, svédül vagy „mexikóiul”. Kezdik megérteni, hogy nem mindenhol az a természetes, amit itthon látnak; új szokásokat, nyelveket és körülményeket fedeznek fel a világban. Marokkóban például meglátogattunk egy nomád berber családot. Az egyik sátorban sült a kenyér, amit egy másik, nappalinak kinevezett sátorban lehetett elfogyasztani. Izlandon betévedtünk egy cápamúzeumba, ahol megkóstoltuk a fermentált cápát, és izlandi szokásokról tanultunk. Mexikóvárosban sok felfegyverzett rendőrt láttunk az utcán, és egyszer csak az egyik meginvitálta a fiúkat a páncélos autójára! Az, hogy a gyerekek ezekhez hasonló élményeket élnek át, nyitottságra és kíváncsiságra neveli őket. Ez pedig hozzásegítheti őket ahhoz, hogy kevésbé legyenek előítéletesek másokkal szemben, és empátiával forduljanak feléjük.
Rugalmasság, alkalmazkodás, együttműködőképesség
Az aktív utazások hívei vagyunk. Általában felfedezzük a környéket, a természeti kincseket és kulturális látnivalókat az adott helyen. Mexikóban, Grúziában, Marokkóban és Izlandon is autót béreltünk, és bejártuk az ország különböző részeit. Laktunk már sátorban a sivatagban, medencés házban, hostelszobába tömörülve és marokkói riádban. Közlekedtünk repülővel, bérelt autóval, tuktukkal, nyitott fedelű busszal, 4×4-es dzsippel, grúz libegővel, vonattal, fogaskerekűvel és teveháton. A gyerekek megtanultak alkalmazkodni mindenféle körülményhez.
Az, hogy látják, miként lehet idegen országokban kihívásoknak megfelelni, váratlanul felmerülő problémákat megoldani, a későbbi életük során példaként szolgálhat. Ha hasonló helyzetbe kerülnek, eszükbe juthat, hogy ha ez a szüleiknek sikerült, akkor nekik is menni fog! Utazásaink során éjjel-nappal együtt vagyunk, így a gyerekek megtanulnak alkalmazkodni más családtagokhoz is, fejlődik az együttműködési készségük. Megtanulnak segíteni, kiveszik a részüket a feladatokból. Például rendszeresen vinni akarják a táskánkat, és jönnek bepakolni.
Mutassuk meg nekik és fedezzük fel velük a világot! Az utazás az egyik legjobb tanítómester, és az úti tapasztalatokat a hétköznapokban is hasznosítani tudják a gyerekek. Fejlődik az énképük, és idegen helyeken, újszerű helyzetekben is helyt tudnak majd állni. A kreativitásukra szélesebb körben is pozitívan hat a sok kaland, az otthoni játékaikba, tevékenységeikbe is beépítik élményeiket.
Ha tehetjük, utazzunk minél többet gyermekeinkkel! Ezáltal nemcsak rengeteg csodás közös élményben lesz részünk, de a fejlődésüket is nagyban támogathatjuk.
Ajánljuk még a témában: