Az asszisztált reprodukció és az embrionális őssejtkutatás jogi szabályozását mutatja be Magyarország mellet három ország – Németország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – gyakorlatán keresztül Navratyil Zoltán jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa “A varázsló eltöri pálcáját? A jogi szabályozás vonulata az asszisztált humán reprodukciótól a reproduktív klónozásig” című könyvében.
Komoly problémákat hoz felszínre a béranyaság, dajkaanyaság jelensége, ami a szülőanyaságról alkotott képünket festi át – vélekedett a jogász, aki számos kérdést tett fel ezzel kapcsolatban: rendezhetik-e a felek a szülői jogállást, az anyaságot egy erre irányuló szerződéssel? Nyújthatnak-e a megrendelő szülők ellenértéket e szolgáltatásért cserébe a béranyának? Mi történjék, ha a pótanya nem akarja átadni a gyermeket, elveheti-e tőle kényszer útján a jog? Kik működtetik a “bébi-bizniszt”? Kik férhetnek hozzá és milyen feltételekkel? Navratyil példaként említette, hogy egy ukrán meddőségi klinika Magyarországon is hirdet béranyaságot, holott a magyar jogszabályok szerint a béranyaság nem megengedett, csak azokat az asszisztált reprodukciós szolgáltatásokat lehet igénybe venni, amelyeket az egészségügyi törvény felsorol.
Külön fejezetben kapnak helyet a kötetben a fagyasztva tárolt embriókkal összefüggő jogviták, amelyeknek közös jellemzője, hogy a házasság felbomlása után a felek nem tudnak megegyezni a korábban az anyatesten kívül létrehozott és fagyasztva tárolt embriók sorsáról. Vitatott része az asszisztált reprodukciónak az úgynevezett posztmortem megtermékenyítés, amikor rendszerint a férj halála után – akár évekkel később – termékenyítik meg özvegyét az elhunyt ivarsejtjével, s születik gyermek, akinek családi jogállását, örökösi minőségét a modern reprodukciós technikákra tekintettel indokolt tisztázni.
