A legtöbb kismama némi biztosítékot remél az orvos, illetve szülésznő fogadásától. Hogy ez hatékony stratégia-e, az mind az anyai tapasztalatok, mind a kutatások tükrében erősen megkérdőjelezhető.
Szerző: Károlyi Natália dúla
FOLYTATÁS
Eszter története Győrből
Oleszjához hasonlóan Eszter is költözés miatt kényszerült orvosváltásra a második babáját várva. Már az első babáját is fogadott orvos és fogadott szülésznő segítette világra, ezúttal is így szerette volna. Eszter nemcsak az orvosával, de a választott szülésznőjével is kapcsolatban volt a teljes várandóssága alatt. Az utóbbi szülésfelkészítő konzultációkat tartott a párnak, többször is rendelkezésre állt telefonon, ha az édesanyának kérdése akadt. Ő jelezte először december végén: elképzelhető, hogy sem ő, sem az orvos nem mehetnek be a szülésre.
Végül a helyi szokások szerint a terminus után néhány nappal, a fogadott orvos és szülésznő ügyeleti idejére eső programozott szülésindítás mellett döntöttek.
Az édesanya, bár maximálisan elégedett volt a bánásmóddal, mégis kissé csalódott, amiért nem szülhetett a választott segítőivel. A várandósságát kísérő orvos egyszer meglátogatta a kórházi napok alatt, a fogadott szülésznőjével viszont azóta sem tudott találkozni.
Tímea története Debrecenből
Tímea három idősebb gyermeke ugyanazzal a fogadott orvossal született. Az édesanya negyedszer is őt szerette volna felkérni, ám az orvos ezúttal szabadság miatt nem tudta vállalni a közreműködést. Maga helyett az egyik kollégáját ajánlotta, akihez Tímea a kórházban járt állami szakrendelésre. Az orvos megbízhatónak tűnt, az édesanya biztonságban is érezte magát. A terminus márciusra esett, de már novemberben kiderült: több mint valószínű, hogy mégsem szülhetnek együtt.
Január elején, a 29. héten szivárogni kezdett a magzatvíz, ezért Tímeának be kellett feküdnie
a kórházba. A szülésig két hetet töltött benn.
Mire beindult a szülés, már enyhült a kezdeti szigor: mivel épp a fogadott orvos ügyel, ott lehet a szülésnél. Ez azért is volt nagyon fontos, mert az édesapa hirtelen nem tudta másra bízni a három nagytesót a szülés éjszakáján, így Tímea a párja nélkül hozta világra koraszülött kisbabáját – a teljes elszigeteltség nem épp rövid időszaka után. A szülés után fogadott orvosát sem látta többé a kórházi tartózkodás alatt.
Az egyetlen érzelmi támaszt a sorstárs szülőcsoport jelentette számára a magányos hetekben.
Lea története Budapestről
Lea (nevét kérésére megváltoztattuk) januárban lázas beteg koronavírus-fertőzöttként adott életet első gyermekének, császármetszés útján. Mivel épp ügyelt a fogadott orvosa, ő operálhatta, és a nyolcnapnyi kórházi tartózkodás, lábadozás alatt is szinte mindennap meglátogathatta őt, tájékoztatva a legfrissebb laboreredményekről. Empatikus, megnyugtató jelenlétére nagy szüksége volt Leának.
A többi kórházi dolgozó – onnantól kezdve, hogy az édesanya elég erős lett a baba ellátásához –, Lea elmondása szerint szinte rájuk sem nézett. Még a takarító is igyekezett minél gyorsabban végezni a munkáját a fertőzésveszélyes terepen, olykor akár az alaposság rovására. A teljes magára utaltság és elszigeteltség félelemmel töltötte el Leát, aggódott újszülött babája és a saját életéért, de a szkafanderes ápolóknak sem idejük, sem energiájuk nem jutott arra, hogy megnyugtassák őt. Egyetlen pozitívumként orvosa higgadt, megbízható helytállása maradt meg Lea emlékeiben a kórházi napokból.
Írásunk első részét itt olvashatod: