Soha ne engedjük a gyereknek, hogy a kutyát evés közben piszkálja, hiszen a legtöbb baleset ilyenkor jön létre.
Minden játéknak van határa, ezt néha a kutya lépi át, néha a gyermek. Figyeljünk rá, hogy ez ne következzen be!
A kutyának is vannak “érzékeny területei” a testén, ilyen pl. a farok. Ezért azt cibálni ne engedjük. A kutyák kihívásnak tekintik, riválist látnak általában abban a “személyben”, aki farkasszemet néz velük. Hosszan tehát ne nézzünk bele a kutya szemébe!
Ne okozzon soha a gyerek a kutyának fájdalmat, hiszen a válaszreakciók kiszámíthatatlanok ilyen esetben. Az állat nevelése nem a gyerek dolga.
Az idegen kutyával való találkozás szabályait tanítsuk meg a gyereknek, hiszen ő azt hiszi, minden állat ugyan olyan kedves, mint az otthoni. A faroktartás és a “mimika” sokat elárul az állat szándékairól. A vidáman közeledő kutya csóválja a farkát, az ingerlékeny felemelt farokkal és vicsorogva, lassan óvatosan közelít. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha megpróbálunk nem tudomást venni róla, nem mozdulunk a helyünkről, amíg a kutya el nem unja. Semmi szín alatt nem szabad elfutni! Idegen kutyát csak a gazdája engedélyével szabad megsimogatni! A gyerek ijedtségét sokszor visítás jelzi. Gyakori, hogy pont erre az éles hangra támad a kutya, ezért próbáljuk erről lebeszélni a gyerek
Hozzászólás ehhez a bejegyzéshez