Egyes szülők tudatosan döntenek úgy, hogy legalább hat-hét év teljen el gyermekeik születése között, másoknál az élet hozza így. Utóbbi esetben különösen fájdalmas olvasni a klasszikus, “régi vonalas” pszichológiai elméletet, mely szerint ekkora korkülönbség esetén a testvérek gyakorlatilag egykeként nőnek fel. Vajon hogy látja mindezt egy mai szakember, akinek nap, mint nap rálátása nyílik mindenféle család életére? Interjú Krajnyákné Csorba Fanni rajzelemző, pszichológus-hallgatóval.
-FOLYTATÁS-
Szerző: Károlyi Natália
Eddig főleg arról a felállásról beszélgettünk, amikor egy korábban egyedüli gyermekként élő nagyobbacska gyerkőc kap kistesót. Mennyiben más a helyzet, amikor a többedik baba érkezik nagy “ráhagyással”, egy hosszú évek óta összeszokott testvérduó, trió, vagy akár négyes mellé?
K.Cs. F: – Ebben az esetben már csoportdinamikai tényezőkkel is számolni kell. A legnagyobb kihívás, ha egy testvérpár mellé érkezik nagy korkülönbséggel a harmadik baba. Ez a helyzet nagyon hasonlít arra, amikor egy szülőpár válik egygyermekes családdá. Ahogy az utóbbi esetben gyakran érzi magát az apa kiszorítva az anya és a baba közötti szoros kapcsolatból, tesók között is megfigyelhetünk hasonló jelenséget: Ketten “összezárnak”, és a harmadik kiszorul. Lehet, hogy a két nagy nem engedi be a picit a kettőjük szövetségébe, de arra is van példa, hogy valamelyik nagy “pártol át” a kicsihez. Ebben az esetben az “elhagyott” testvér rivalizálhat a kistestvérével a másik tesó szeretetéért, vagy féltékenykedhet rájuk. Ekkora testvérközösséget már úgy kell működtetni, mint egy céges teamet: Rendszeres csapatépítő alkalmakat kell szervezni, melyek során hol csak az egymással épp nehezebben kijövő tesókat részesítjük olyan élményekben, amit mindannyian élveznek, hol az “elszeretett” tesót hozzuk össze a “mellőzöttel”. Érdemes időről időre külön csak a nagyokkal, csak kicsikkel, csak fiús, csak lányos, no meg közös programokat is csinálni, amin viszont az egész család részt vesz. Utóbbi komoly kihívás nagy korkülönbség esetén, de például egy családi kirándulást egyaránt élvezhet egy nagykamasz és egy hordozott csecsemő is. Mindenképpen elkerülendő, hogy a nagyoknak azért kelljen kimaradnia vágyott “nagyfiús”, “nagylányos” mozi-, színház-, vagy sportélményekből, mert a kistesó még kicsi ezekhez!
A magyar házasságok átlagélettartama ismeretében arra lehet következtetni, hogy a nagy korkülönbséggel születő kistesók egy része a nagytestvére(i) féltestvéreként érkezik.
K.Cs. F: – Ilyenkor gyakran felelevenednek a nagytesó lelkében a szülők válásával kapcsolatos lelki tusák. Ezt a veszteséget ugyanis sosem lehet teljesen feldolgozni. Tapasztalt pszichológusok állítják, még 30-40 éves felnőttek szíve mélyén is ott pislákol a kiolthatatlan vágy, hogy az elvált szüleik újra párként egyesüljenek. Nekem is volt olyan kis kliensem, aki több, mint 10 évvel szülei válása után a “három fa rajz” teszten édesszüleit gyönyörű, életerős virágzó faként ábrázolta, míg az anya “új” párját egy kettőjük közé álló korhadó, satnya faként. Egy kistesó születése apa vagy anya új párjától egyben fájdalmas szembesülést hozhat a szülők döntésének visszafordíthatatlanságával. Emellett a kistesó iránti féltékenységet is fokozhatja az a gondolat, hogy bezzeg a pici mindkét szülőjével együtt élhet, míg a nagy valamelyik szülőjét nélkülözni kénytelen a hétköznapok jelentős részében. Az ő lelkükre tehát még fokozottabban oda kell figyelni, annak ellenére, hogy egy nem-patchwork családhoz képest jelentős többlet szervezést igényelhet, hogy mindkét szülővel rendszeresen legyenek olyan alkalmak, amikor csak velük foglalkoznak.
Az első részt itt találod: https://hellobaby.hu/gyakorlatilag-egykek-testverek-nagy-korkulonbseggel-1-resz/
Megjelent a HelloBaby! magazin február-márciusi számában
Légy te is ELŐFIZETŐNK!
