Sok szülőt aggaszt a kialakulás lehetősége, pedig csupán a gyerekek néhány százalékát érinti. Minden tudományos alapot nélkülöző városi legendák sokasága szól az állítólagos megelőzési lehetőségekről, az viszont sokkal kevésbé köztudott, mi is a teendő, ha megalapozottan merül fel a gerincfedülés gyanúja. Ortopéd orvos szakértőnk, dr. Körmendy Zoltán és az általunk megkérdezett érintett felnőtt nők, immár gyakorló kisbabás édesanyák egybehangzóan állítják: élhető és viszonylag jól kezelhető állapotról van szó.
Szerző: Károlyi Nati
Gerincfedülés orvos szemmel
– Pontosan mit jelent az, ha valakinek gerincferdülése van?
Dr. Körmendi Zoltán: A köznyelv két állapotot illet ezzel a kifejezéssel. Orvosi értelemben valódi gerincferdülésről akkor beszélünk, ha a gerinc nem csak síkban görbül meg, hanem megfigyelhető egy bizonyos torzió, megtekeredettség is benne. A megcsavarodott kanyarulat pedig egy bordaívet, vagy egy deréktáji izmot emel ki, esetleg megbillenti a medencét. Ez elég ritka, mindössze a teljes lakosság 0,1- 0,3 százalékát érinti. Ennél valamivel gyakoribb a funkcionális gerincferdülés, amikor a ferdülés torzió nélkül, kizárólag síkban, S-alakban mutatkozik meg. Például kisebb vagy nagyobb mértékű végtaghossz különbség esetén találkozhatunk ilyen típusú gerincferdüléssel. Ez a változat akár a lakosság 2-3 százalékát is érintheti. Nem tévesztendő össze a féloldali izomerősség miatti aszimmetriával!
– Milyen életkorban szoktak ezek az eltérések először megmutatkozni?
Dr. K.Z. : Legkorábban a járni tanulás után, de kisded korban elég nehéz szülőként kiszúrni a totyogókra jellemző “mackós” testalkat miatt. Egy- és hároméves kor között leginkább a csigolya rendellenességek következtében létrejött gerincferdülésekkel szoktunk találkozni, három- és tízéves kor között ideg-izomrendszeri betegségek miatt kialakult esetekkel. De a legtöbb gerincferdülés csak serdülőkorban derül ki.
– Mitől alakulhat ki gerincferdülés?
Dr. K. Z.: Egyértelmű bizonyítékaink leginkább arról vannak, hogy mitől nem. Közhiedelemmel ellentétben sem a lúdtalp, sem a féloldali terhelés, sem a görnyedt testtartásban való tanulás önmagában nem okoznak gerincferdülést. A valódi gerincferdülések 90 százaléka ismeretlen eredetű. A lehetséges okokat illetően több elmélet is létezik, feltételezhetően elsősorban genetikai tényezők játszanak szerepet kialakulásban. Megelőzni sajnos nem lehet sem a várandósság alatti kiegyensúlyozott táplálkozással, sem magas folsav bevitellel. Még az aktív életmód, a gyermek rendszeres testmozgása sem ad garantált védettséget ellene. Jó hír viszont, hogy akkor, ha mégis kialakul, tudjuk, mi segíthet a javulásban.
– Gyógytornára gondoljunk elsősorban?
Dr. K. Z.: Attól függ, mennyire súlyos a helyzet. 10° alatti görbületnél elegendő egy kis testtartás javító torna, és hat-kilenc havonta kell ellenőrizni a helyzetet. 10 és 20° között úgynevezett Schrott terápiát javasolunk. A ma elérhető gerinctornák közül emellett szól a legtöbb tudományos bizonyíték. 20° fölötti görbület esetén közel 24 órás fűző viselet is ajánlott a torna mellett. A fűzőtől leginkább azt várjuk, hogy állítsa meg a görbület esetleges további romlását, fokozódását, de ideális esetben akár 50 százalékkal csökkentheti is azt. Magyarul egy 30°os görbületet akár 15°osra is tud javítani. 30- 40° fölötti gerincferdülés esetében pedig a műtét is szóba kerülhet.
– Meddig tart a terápia?
Dr. K.Z.: A gerinc serdülőkor végére eléri a teljes fejlettségét. A 30°alatti görbületek a csontos érettség lezárulása után már érdemben nem szoktak romlani. A fűzőt még egy évig hasznos viselni, de utána le lehet tenni. A gerinctornát felnőttkorban is érdemes folytatni, szerencsére a Schrott terápia gyakorlatai a mindennapi élet részévé tehetőek.
– Mivel jár hosszútávon ez az állapot?
Dr K.Z.:Az enyhébb görbületek mellett teljesen normális, hétköznapi élet élhető, semmivel sem szorul nagyobb kíméletre az érintett gyermek, mint a gerincferdülés nélkül élő társai. Nyugodtan sportolhat akár aszimmetrikusan erősítő sportágakban is még fűzőviselet mellett is. A fűzőt kezdetben kényelmetlen érzés viselni, de fokozatosan hozzászoknak a gyerekek. Érzelmileg már sokkal nehezebb elfogadniuk. Segítségükre lehet a Vertebra alapítványon keresztül megrendelhető könyvecske (Schuster Barbara: Gerincferdülés és ami mögötte van), melyből megerősítést nyerhetnek, hogy nincsenek egyedül az állapotukkal, érzéseikkel, és érdemes az átmeneti kellemetlenségekkel járó kezeléseknek alávetni magukat a könnyebb élet reményében. A gerinc néha meglepően sokat kibír, van rá példa, hogy akár 60-70°os görbülettel is sokáig és komolyabb tüntetek nélkül is élhetnek emberek.
Gerincferdülés és anyaság a gyakorlatban
Még a makkegészséges, fitt édesanyákat nyugtalanítja néha a várandóssággal és a kis gyermekekről való gondoskodással járó fizikai többlet-terhelés. Vajon hogy veszi ezeket az akadályokat az ember lánya, ha teherbírásuk eleve behatárolt?
Anikó és Sára beszámolójából jól látszik, hogy emiatt felesleges aggódni.
“Még általános iskolában derült ki nálam a gerincferdülés. Nem érdekelt különösebben, mivel akkor még nem voltam tisztában a hatásaival, hátrányaival. Gyógytornára és úszásra kellett járnom. A sport kifejezetten jót tett. Nagy súlyokat nehezen emelek, még helyes technikával is. Ebből gyakran derékfájás lesz. A pályaválasztást ennyiben befolyásolta az állapotom, de mivel nő vagyok, úgysem terveztem kőművesnek menni. Sokszor szorulok “kényszerpihenőre” hátfájás miatt. 25 éves létemre már kétszer volt ideggyulladás emiatt a derekamban. Enyhítésre a folyamatos edzés segít. Alapvetően gyógytornász vagy edző segítsége kellene valószínűleg, de mivel az egyik szakmám a személyi edző, így megoldom otthon. A gerincferdülés semmiben sem befolyásolta a szülőséggel kapcsolatos terveimet. Az emelgetéstől féltem egy kicsit, de végül nem okozott gondot. Ahogy nőtt a baba, hozzáedződtem a súlyához. A hordozás még jó hatással is volt rá. Legalábbis a háton hordozás.” (Anikó)
“Gimnazista koromban az iskolaorvos vette észre, majd egy ortopédiai vizsgálat meg is erősítette, hogy gerincferdülésem van. Nem sokkal később kiderült, hogy nyitott gerinc is társul hozzá! A gerincferdülést nem érzem komoly gondnak, a nyitott gerinc viszont már kis aggodalommal töltött el, mert így jóval sérülékenyebb a gerincem. A gerincferdülés semmi gondot nem okoz a mindennapokban, a nyitott gerinc viszont elég sokat, az emelgetést nem bírom. Világéletemben sportoltam, így nem hagytam, abba akkor sem, amikor éppen tiltólistán volt. Utoljára szülés előtt jártam kontrollon, a fogadott szülészorvosom kért egy nyilatkozatot az ortopéd szakorvostól arról, hogy szülhetek hüvelyi úton. Szerencsére senki nem próbált meg lebeszélni, így minden gond nélkül megszületett a kisfiam természetes úton. Az EDA nem lett volna biztonságosan beadható, így eleve nélküle terveztem a szülést. De teljesen kerek volt így az élmény! Az anyai terveimben nem befolyásol a gerincem. Ugyanúgy csinálok mindent, mint bármelyik másik anya! Soha nem aggódtam a hátam miatt, jelenleg is hordozok, pedig már tizenhárom kiló a fiam! Hordozós tornára is járunk (kanga tréning), ahol az oktató gyógytornász is beszélt arról, szükségem van-e másféle gyakorlatokra.” (Sára)
Megjelent a HelloBaby! magazin 2017 április-májusi számában.
