Amikor Zsófinak elküldtem a kérdéseimet, késő este volt, de másnap reggel az e-mailek között már ott találtam az ő válaszait is. Akkor jutott csak eszembe, hogy míg én aludtam, addig nála, a világ tőlünk legtávolabbi részén felkelt a nap. Magyarország és a Csendes-Óceán délnyugati részén fekvő Új-Zéland, Christchurch nevű városkája között 12 órás az időeltolódás.
Szerző: Szabó Hajnalka
Hol kezdődik a ti történetetek?
Kisgyerekkoromtól Budapesten éltem, majd a középiskola után először Angliába, majd Németországba utaztam, hogy természetvédelmi biológiát tanulhassak az ottani egyetemen. Ott az egyetemi program része, hogy a hallgatók az egyik félévet Új-Zélandon, Christchurch-ben töltik. Azzal a tudattal indultam neki ennek az útnak, hogy eltöltök ezen a helyen néhány hónapot és felfedezem az országot.
A nemzetközi utazói közösségen keresztül ismertem meg a páromat is, Woutert, aki Hollandiából származik. Hamar otthonommá vált a hely, így 2012 óta hivatalosan is itt élünk.
Milyen tapasztalataid voltak a várandósgondozással?
A vizsgálatok mibenlétét és gyakoriságát tekintve nincs nagy különbség Magyarországhoz képest. Itt az anyák általában szülésznő segítségével szülnek, ami teljesen ingyenes, csak időben kell dönteni, de van lehetőség magánorvos választására is. Ha a terhesség alatt komplikációk lépnek fel, a szülésznő beutalót ad, és a kórházi orvosokkal együtt gondoskodik a kismamáról.
A kisfiad és a kislányod is Új-Zélandon jött a világra. Zökkenőmentesek voltak-e a babavárások?
Az első terhességem zökkenőmentesen zajlott. Egészen az utolsó hétig dolgoztam, terepbejárásokat is végezve. A fiam, Leó végül a 42. héten született, 3 napos vajúdást követően, a helyi kórházban. Nagy és erős baba lévén, a szoptatás is problémák nélkül beindult.
Rengeteget tanultam tőle a babákról, a szoptatásról és egészében az anyaságról.
A kislányom, Lulu az idén született, jóval nagyobb izgalmak közepette, mivel vele veszélyeztetett terhes voltam. Végül makkegészségesen jött világra a 40. héten. Míg kezdő szülőként, tapasztalat nélkül, a kisfiam születését követően problémamentes volt a táplálás, addig Lulunál ez sem ment annyira egyszerűen, de mivel addigra már sok tapasztalatot szereztem és sok segítséget is kaptam, végül sikerre vittük a dolgot.
Kérlek, mesélj arról, milyen volt a szülés utáni ellátás!
Szülés után néhány napig a kórházban vagy a szülésházban maradnak az anyák. Wouter mindkét alkalommal velem lehetett, a kórházak pedig „bababarát” kórházak, így nem választják el az anyukákat a gyermekeiktől. Ez alól kivétel volt az újszülöttek intenzív osztálya, ahol ki kellett állnom azért, hogy a babámat láthassam.
Hogyan vélekednek Új-Zélandon a természetes táplálásról?
Alapvetően támogatóak az emberek. Én évek óta szoptatok, nyilvános helyeken is, és sosem kritizáltak még emiatt. Azt gondolná az ember, a szoptatás természetes dolog, ami igaz is, de legtöbbször nem megy elsőre, tanulni kell.
Ezért kimondottan fontos a megfelelő, felkészült szakmai segítő. Szerencsére hamar megtaláltam a helyi La Leche Ligát, ahol az anyák ítélkezés nélkül oszthatják meg a tapasztalataikat, a vezetők pedig tudományos alapokon nyugvó támogatást biztosítanak.
Folytatás következik…!
Ajánljuk még a témában: