Pinkert Katu munka kapcsán költözött Szingapúrba a férjével. Első gyermekükre sokáig vártak, és minden praktikát bevezettek a gyermekáldás eléréséért, amit csak ajánlottak Ázsiában, de a baba – valószínűleg a munkából adódó stressz miatt – nem akart megérkezni. Aztán az egyik hónapban, amit Katu teljesen reménytelennek érzett, mégis olyan tüneteket kezdett tapasztalni magán, melyek félreérthetetlenül jelezték a várandósságot.
Szerző: Pákhné Fekete Alexandra
Végre itt a kisbaba!
Katu 3 tesztet is készített, hogy megbizonyosodjon arról: hamarosan kisbaba érkezik! Este 3 pár cipőt, 3 pizsamát készített ki a férjének, 3 adag desszertet, 3 villával: így tudatta a kicsi érkezését. Nagy volt az öröm!
Az ultrahangon sokáig fiúnak látták a picurt, és nagy volt a meglepetés, amikor a 20. heti genetikai vizsgálaton közölték velük: Katu kislányt hord a szíve alatt. Szerencsére a baba egészségen fejlődött, a terhesgondozással minden rendben volt. Szingapúrban a szülészorvos végzi a várandósgondozást. Itt kiemelkedően magas a programozott császármetszések aránya, mivel a nők pár héttel a szülés után visszamennek dolgozni, a babákat pedig dajkák nevelik. Ez ott hozzá tartozik az életformához, mivel a gyermek vállalása egyfajta presztízst jelent, és a jólét bizonyítéka.
Szülés – egyedül
Katunak fontos volt, hogy olyan orvost találjon, aki a természetes szülés híve, és ez szerencsére sikerült is. Szingapúrban van lehetőség dúla vagy szülésznő fogadására – Katu ezt nem tartotta fontosnak, de utólag nagyon bánja: nagy szüksége lett volna szülés közben a női támogatásra. Katu november 22-re volt kiírva, de 18-án egy hatalmas sétát tett, melynek hatására aznap, szombaton este már érezhetőek voltak az összehúzódások. Ekkor bementek a kórházba, de csak 5 órát töltöttek bent: hazaküldték őket vajúdni. Egyperces fájásokkal tértek vissza, de a vajúdásból ezután még további 36 óra volt hátra. Az ápolónők szomszédos országokból származó, fiatal lányok voltak, akiknek az angolját nem lehetett könnyen érteni, pedig Katunak szüksége lett volna világos instrukciókra, tanácsokra.
Bár a vajúdás alatt háromszor is váltották egymást az ápolók, neki továbbra sem volt segítsége. Külön nehézséget okozott, hogy a monitorozás miatt feküdnie kellett, illetve nem ehetett, így lassan a maradék energiája is elfogyott. A vajúdás egy ablak nélküli pincehelyiségben folyt. A harmadik napon a kismama epidurális fájdalomcsillapítót kapott, melynek hatása elmúlt, amikor a tolófájások érkeztek. Újra megszúrták, de a fájdalomcsillapító ezúttal nem hatott. A hosszú vajúdás után a kitolás is 4,5 óra hosszúra nyúlt, és nem maradt meg szép emlékként Katu emlékezetében: érezte, hogy a baba kicsúszik, majd vissza is csusszant. Végül a szülészorvos vákuummal segítette világra a picit, aki pár másodpercig pihenhetett az édesanyja mellkasán, majd elvitték. Sajnos, a baba tüdeje tele volt magzatvízzel, ezért a koraszülött intenzív osztályra került. Katu is rosszul lett: felment a láza és hányt, így az első 24 órában nem is találkozhatott a kislányával.
Gyermekágyas napok
A gyermekágyas osztályon Katuval a férje is bent lehetett, bent is aludhatott, a nővérek kedvesek voltak.
Katu úgy emlékszik, hogy a babának emiatt egy picit „odaégett” illata is volt. Szintén a szülési tervben szerepelt, hogy Katu lehetőség szerint szoptatni szeretné őt – hiszen nem számítottak komplikációkra – ezért az első napokban a babát szondával táplálták, hogy ne okozzanak cumizavart. Katunak külön kellett kérnie, hogy fürdessék meg a kicsit, és jeleznie, hogy cumival is táplálhatják a babát. Ezektől a dolgoktól eltekintve a kórházi ellátással meg voltak elégedve. Az ellátás összességében nem volt kifogásolható, az egészségügyi dolgozók mindig alapos munkát végeztek és a kérdésekre készségesen válaszoltak.
A babának 10 napig kellett az intenzív osztályon maradnia, ezalatt Katu napi kétszer negyed órán át próbálhatta szoptatni. Szoptatási tanácsadó is rendelkezésre állt a kórházban, de Katu nagyon kis mennyiséget tudott csak fejni, így amikor hazamehettek, a baba részben anyatejes, részben tápszeres volt. 6,5 hónapos koráig így is sikerült szoptatnia a picurt, ami a nehéz kezdetek után nagyon szép sikertörténet!
