Sorozatunkban hónapról hónapra mutatjuk be a világ különféle országainak szokásait a babavárással, szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatban egy-egy magyar édesanya tapasztalatain keresztül. Újabb részünkben Anna élményeiről olvashattok, aki első gyermekük, Boldizsár születése után néhány hónapos várandósan követte férjét a Spanyolországba.
Lejegyezte: Dr. Zeller Zsófia
Itt hamarosan életet adott második gyermeküknek, Mátyásnak a katalóniai Sant Feliu de Guíxolsban. Később Andalúziába költözött a család, ahol világra hozta harmadik fiukat, Fülöpöt is.
Háromféle tapasztalat
“A férjemet egy spanyol tanfolyamon ismertem meg. Miután az első fiunk egy éves lett, már tudtuk, hogy szeretnénk még gyerekeket, de azt is szerettük volna kipróbálni, megy-e nekünk a külföldön élés. Mikor férjem kapott egy informatikusi állást Katalóniában, én már ismét babát vártam.
A várandósságom alatt eléggé egyedül éreztem magam, hiszen nemrég érkeztünk csak az országba, és a helyi viszonyok kiismerése, megszokása megterhelő volt lelkileg a babaváráson túl is. Ekkor még nem volt kialakult társaságunk, de az utcán az emberek így is sokszor megkérdezték, hogy mikor jön a baba, és hogy fiú lesz-e vagy lány. Mondták, hogy a kicsi korkülönbség miatt jó sok munkát ad majd a két pici.
A költözés után jelentkeztünk a védőnőnél, aki kiállította a terhesgondozási könyvet, és megismertetett a rám váró vizsgálatokkal. Az itteni várandós gondozás valamennyire hasonlít az otthonihoz: trimeszterenként van egy labor, egy ultrahang és egy védőnői terhesgondozás. Itt orvos nem vizsgál az egész folyamat során, kérdéseimet a terhesgondozás menetéről, a kórházi protokollokról és a szoptatástámogatásról a védőnő is meg tudta válaszolni. Ezen kívül találtam egy kicsit távolabbi városban egy La Leche Liga-s csoportot, majd felkerestem egy helyi szoptatástámogató csoportot is. A mindössze négy hónapos szülési szabadság miatt itt nincs olyan aktív baba-mama csoportos élet, mint otthon, hiszen az anyukák itt hamar munkába állnak, vagy ha nem, akkor általában a kiterjedt család otthon levő tagjaival töltik a napot.
Az első szülésem Katalóniában idilli volt. Bár a terminuson túl voltam, az első héten csak egyszer kellett bemennem a kórházba ctg-re, a második héten is 2-3 naponta. Az utolsó ctg-re már úgy mentem volna, hogy az indításról is beszélünk, de Matyi magától megindult kifelé, így szerencsére nem kellett beavatkozni. Tehát összesen 42 hetet várnak, ha nincs egyéb aggodalomra okot adó dolog.
Itt az állami kórházakban nincs választott orvos vagy szülésznő, az ügyeletes személyzetnél szültem. Átlagos esetben a szülésznő vezeti végig a szülést, az orvos csak azért van az osztályon, hogy ha beavatkozás szükséges, elvégezze. Ez egy kis kórház volt, új szülészeti részleggel. Vasárnap késő délután mentünk, elég csendes volt minden. A szülőszobán mindent kipróbálhattam volna, amit csak akartam, de nekem a forróvízes zuhany segített a legjobban. A vajúdás alatt a férjem segített lazítani a meleg vízsugárral, a szülés során pedig a szülésznő segített megtalálni a legjobb pozíciót. Mikor megszületett Matyi, rám tették, és nagyjából 45 perc múlva vágták el a köldökzsinórt. Ezalatt Matyi megtalálta a mellemet, elkezdett szopizni. Két órát töltöttünk a szülőszobán, majd átvittek a csecsemős részlegre a szobámba.
A harmadik fiunk születése kapcsán a marbellai kórházzal egészen más tapasztalatom van. Az egy nagyon nagy kórház, sok beteggel, és gondolom emiatt szigorúbb protokollokkal is. Itt is terminus után voltam. Az egyik ctg-n Füli annyit mocorgott, hogy egy ideig nem volt leolvasható eredmény a kontrakciókról és a szívveréséről. Csináltak egy oxitocin próbát, amitől rettentően megijedtem, mert előjöttek az emlékek Boldizsár születéséről. Ő még otthon, a Szent Margit Kórházban született. Nála a terminus után négy nappal burkot repesztettek és nyomták az oxitocint, úgy született meg. Szerencsére itt a próbán minden rendben ment, nem indították be a szülést, hazamehettem, de a terminus utáni 10. napra vissza akartak rendelni szülésindításra. Kéresemre kaptunk volna még 2 napot, de végül spontán megindult a szülés. Sajnos a körülmények itt már nem voltak annyira idilliek, sokkal inkább hasonlítottak az otthoni viszonyokra. Összességében úgy érzem, a tömegben tényleg eltűntek így a szülő nők és a babák. Az mindenesetre pozitív, hogy a csecsemős osztályon nem kellett sokáig maradni, összesen két éjszakát. Jó volt, hogy feleslegesen nem kellett túl sok időt a kórházban töltenünk.”
Csak négy hónap szülési szabadság
Az első otthon töltött napokban édesanyám segített a háztartásban. A spanyol szülési szabadság igen rövid, csupán négy hónap, de ez alatt az idő alatt az anyák a teljes fizetésüket kapják. A szabadság letelte után az anyák többsége visszamegy dolgozni, amit megkönnyít, hogy ilyenkor a munkáltatónak részmunkaidős beosztást kell felajánlania. Az alap 16 hetet ikrek születésekor megtoldják további két héttel, de ebből csak hat, amit kötelező a gyerek születése után igénybe venni. A többit akár az apa is igénybe veheti, vagy akár már a szülés előtt is felhasználhatják, de az apák alanyi jogon is elmehetnek 2-4 hét apasági szabadságra. A szülés után egyéb támogatások és segélyek nincsenek, általános adókedvezmény van a gyermekek után. Katalóniában az alacsony jövedelmű családok kapnak egyszeri támogatást.
Ilyen körülmények közt nagy feladat hárul a tágabb értelemben vett család segítségére. A szülési szabadság után fontos szerepet kapnak a nagymamák, akik hozzák-viszik a gyerekeket és vigyáznak rájuk, míg a szülők dolgoznak. Nekünk is jól jött volna, ha valaki legalább az egyik fiút hazahozza és megebédelteti, mivel a két nagy más-más intézménybe járt és különböző időpontokban jöttek haza.
Folytatás következik…
Ajánljuk még a témában:
